Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-73

: ^ A nemzetgyűlés 73. ülése 1922. évi decsember hó 16-án, szombuton. azt a Mussolinit, aki most kéri, hogy Magyarország nagyobb jóvátételt fizessen . . . VáZSOnyi Vilmos: Ez a legnagyobb felsülés ! Farkas István : ... aki ezt most Londonban sürgeti, és aki arra törekszik, hogy Magyarország többet fizessen. Drozdy Győző: Nem éljeneznek a tisztelt ébredő urak ? Farkas István : A kormány azonban semmit sem tesz abban az irányban, hogy az angol demo­kráciával, a francia demokratikus erőkkel keres­sen érintkezést és ezeknek segitségével iparkodjék odahatni, hogy enyhittessenek azok a nagy jóvá­tételek, amelyeket Magyarországból ki akarnak vasalni. A kormány tehát teljesen helytelen és rossz politikát követ ezen a téren. T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy az a kor­mányzati rendszer, amely a saját hazájában, saját maga műhelyében, otthonában nem tud rendet tari a ni . . . Propper Sándor: Fél a saját árnyékától. Farkas István : . . . amely nem tud kibonta­kozni abból a zűrzavarból, rendetlenségből, fejet­lenségből, egyoldalúságból, abból az abszolutisz­tikus kivételes helyzetből, amelyben van, az a kormány egyáltalán nem fog tudni jó külpolitikát csinálni. Ez kizártnak tekinthető, mert hiszen — ismétlem — ehhez jó belpolitika kellene, egé­szen más mentalitású politika. Ezzel lehetne jó külpolitikát is csinálni s az országnak erre volna szüksége. Sajnos azonban, ezt hiába követeljük, hiába várjuk, mert ettől a kormánytól, ettől a többség 4 ől szerintem ez nem várható. Elnök : Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a Házszabályok 251. §-a alapján ugyanis a sürgősség már életbe lépett. Kérem tehát a kép­viselő urat, méltóztassék a beszédét befejezni. Esztergályos János: Megadjuk az engedélyt, hogy tovább beszéljen ! Elnök : Nem leh(t, mert a Házszabályok hatá­rozottan igy rendelkeznek. Farkas István : Sajnálom, hogy több idő nem áll rendelkezésemre ; több kérdéssel akartam még foglalkozni, de ezt majd elvégzik helyettem mások. En tehát csak egy kérdést akarok felemlíteni, és ezzel be is fejezem beszédemet. Mondom, nem értem, hogy a kormány miért terjesztette be a rendtörvényjavaslatot. Őszintén mondom, hogy komoly ember ezt meg nem ért­heti ; komoly ember, akinek politikai elgondolása az, hogy Magyarországnak vissza kell térnie az alkotmányosság útjára, hogy meg kell szüntetni az egész vonalon a kivételes állapotokat, lehetővé kell tenni azt, hogy ebben az orszá gban a meglevő tényleges erők és értékek összejátszásával legyen rendes parlamentáris élet, komoly ember, aki ezt igy gondolja el, nem tudja megérteni a kormány politikáját. Én tehát azt látom, hogy itt egy hátsó, be nem vallott gondolat van. DrOZdy GyŐZŐ : Lehet, hogy egy királyválasz­Vás céljából csinálják ! Farkas István : Azt hiszem, mgy állunk most, mint a mohácsi vész után. A mohácsi vész után volt ilyen korszak Magyarország történetében, amikor arra lett volna szükség, hogy összefogjanak és iparkodjanak az országot rendbe hozni, akkor külön erők, külön hatalmak alakultak különböző irányban és mindenki arra törekedett, hogy ő legyen a legnagyobb ur az egész országban. El is érték azt, hogy két király lett az országban. Nem tudom, vájjon nem ilyen törekvéseket fed-e ez a javaslat ; nem arrél van-e szó, hogy megismétlő­dik a mohácsi vész utáni időszak ? Nem arról van-e szó, hogy Zápolya kora jön vissza ? Nem arról van-e szó, hogy itt egy hosszú harc kezdődik, olyan harc, amelybe belepusztulhat az ország. (Zaj és ellenmondások jobebjélől.) Mindegy, akárhogy gon­dolják, de az bizonyos, hogy ez a törvényjavaslat, a kormány rendjavaslata nem az ország érdekében való, hanem csak az abszolutizmust szolgálja, azt az abszolutisztikus pártérdeket, amely tönkre­teheti még ezt a kis országot is. Drozdy GyŐZŐ: Egyéni érdeket szolgál! Farkas István : Benyújtom a következő hatá­rozati javaslatot (Halljuk ! Halljuk ! balfelől. Ol­vassa) : »A nemzetgyűlés utasítsa a belügyminister urat, hogy az egyesülési és gyülekezési jognak min­den állampolgár részére egyenlő módon való biz­tosításáról sürgősen terjesszen törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé. A tör vény javar lat előterjeszté­séig helyezze hatá lyon kívül mindazokat a korlátozó intézkedéseket, amelyek meggátolják különösen a mezőgazdasági munkások és ipari munkások egyesülését és szervezkedését.« Erdélyi Aladár : Be van terjesztve ! Farkas István : Tudom, hogy nem fogják be­terjeszteni. Tessék leszavazni. Ezzel is azt fogják bizonyitani, hogy nem akarnak jogrendet, nem akarnak közszabadságot, mert csak igy maradhat­nak uralmon. Az indemnitást nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A napirend tárgyalására szánt idő le­telvén, a vitát megszakítom. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Nagy Ernő képviselő ur, az őt ért személyes megtáma­dásra válaszolni kivan. Én a képviselő urnák a fel szólalásra az engedélyt a Házszabályok 215. §-ának a) poníja alapján megadtam. Nagy Ernő : T. Nemzetgyűlés Î Amikor Göm­bös képviselő ur sajtóról beszélt és felmutatta a Magyarságot s én közbeszóltam, hogy miért nem a szomszédjához intézi azokat a szavakat, birálato­kat, amiket a Magyarságról mondott, Zsilinszky képviselő ur engem megfenyegetett. A megfenyege­tés, t. Nemzetgyűlés, olyan volt, mint amikor a csárdában a legények megfenyegetik egymást. Hát én csak azt vagyok bátor mondani, t. Nemzet­gyűlés . . . Rothenstein Mór: Ez a magyar parlament! Nagy Ernő : ... a képviselő urnák, hogy ha a csárdában megfenyeget, állok elébe. A fenyegeté­, sektől soha ebben a földi életben nem ijedtem meg,

Next

/
Thumbnails
Contents