Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-78

292 A nemzetgyűlés 78. ülése 1922. Kiss Menyhért : A nemzeti vagyont idegeneknek adják! Pakots József : Fajvédelmi alapon külföldi zsidóknak adják. Mit szól ehhez Kuna P. ? (Zaj.) Griger Miklós : Ha pedig nyomós külpolitikai és fináncgazdasági érdekek kívánnák azt, hogy az állam megváljék az üzemeitől, akkor hajlandó-e a kormányzat biztosítani és arról gondoskodni, hogy a külföldi tőkének ilyen gigantikus vállalkozásai a magyarság létérdekeit ne fenyegessék jövendő céljait illetőleg. Az egész ügynek kényessége teljes rezerváltságra kényszerit. Nagyon örülnék, ha a kormány teljesen megnyugtató kijelentést tenne, és pedig nemcsak a ministerelnök ur, hanem a kereskedelemügyi és pénzügyminister ur is. (Zaj.) Sohasem felejtem el a nemzetgyűlésnek azt az ülését, mikor Kenéz Béla a földbirtok helyes megoszlását szabályozó törvényjavaslatot előadta, indokolta és támogatásunkat kérte. Képviselőtársunk páratlan sikert ért el, aminek magyarázata nemcsak alapos szaktudása és az a költői szépség és szónoki lendület, mely a beszédét jellemezte, hanem az a tény is, hogy a törvényjavaslatból az idők lelke szólt felénk, a nemzet szive dobbant meg benne és általa millióknak reménye és vágya teljesülni látszott. A nemzetgyűlés kitörő örömmel, valóságos hozsannával fogadta a törvényjavaslatot, amely nem divatból, nem kedvtelésből, nem is tudományos teóriákból, hanem magából az életből, az életnek a talajából, az életnek a szükségleteiből, tapasztalásokból, részben keserű és szomorú tapasztalásokból fakadt és amelytől azt a kibékítő, a múltból származó keserűségeket eltüntető, az egymásba helyezett bizalomnak magvát érlelő hatást vártuk, amelyre nemzetünknek, ha valaha, ugy most különös szüksége van. A törvényjavaslat tárgyalása természetesen simán, sőt mondhatnám emelkedett hangulatban folyt le, a képviselet tagjai, nevezetesen a nép egyszerű fiai, a vérbeli kisgazdák . . . Kiss Menyhért: A régi kisgazdák! Griger Miklós : ... becézgető epiteton ornánsokkal halmozták el a törvényjavaslatot, májusi esőnek, tavaszi napsugárnak, az éj sötétjében világító fáklyának, arany hídnak, amelyen a gazdag a szegénnyel találkozva egymásnak kezet nyújt, gyönyörű törvénynek, áldott törvénynek és nem tudom minek nevezték és valamennyien örvendező lélekkel fogadtuk el abban a tudatban, hogy kevés ilyen törvényt alkottunk ez országban, amellyel népünknek nagyobb örömet szerezhettünk, amely a magyar nép lelkének és viszonyainak annyira megfelelne és amelyet az ország lakóinak milliói olyan hálásan fognak áldani mint azért, amely földet juttat nekik. T. Nemzetgyűlés ! Mi, akik a földbirtok helyes megoszlását szabályozó törvényt elfogadtuk, tudtuk, hogy egész Közép-Európában ez a legmérsékeltebb ilynemű törvény és távol áll minden szélsőségtől. Sőt voltunk néhányan, akik. már évi deczember hó 22-én pénteken. akkor ugy találtuk, hogy túlságosan kedvez a nagybirtoknak; mégis, mivel nagy súlyt fektettünk arra, hogy ez az első kapavágás megtörténjék, hogy ez az első reform, amely valamiképen mégis csak rést üt a százados önzésen, keresztülmenjen, még a részletekben sem kerestünk komolyabb kifogást, annál kevésbé, mert reméltük, hogy a forradalom és a kommunizmus iskoláját végigjárt, illetve végigszenvedett nagybirtokosság jóindulata pótolni fogja a törvény hiányait, a törvény végrehajtásával megbízott közegek pedig abban a szellemben fogják kötelességüket teljesíteni, amely a nemzetgyűlés tagjait éltette és vezette akkor, mikor ezt a törvényt meghozta. Sajnos, csalódtunk. Szijj Bálint képviselőtársam a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával ama aggodalmának adott kifejezést, hogy valamint valamikor a Megváltó születésekor a földi királyok megijedtek és Heródes kiküldte az ő csatlósait ós katonáit, hogy a Megváltót, a zsidók újszülött királyát halálra keressék, azonképen a földéhségtől megváltó törvénynek is meg lesznek a maga ellenségei. Mikor Szijj Bálint képviselőtársam eme aggodalmának adott kifejezést, akkor még én is, aki pedig nem szoktam túlságos sok bizalmat előlegezni a nagybirtokosoknak, Szijj Bálint aggodalmát rémlátásnak gondoltam. Azonban azóta meggyőződtem arról, hogy Szijj Bálint igen t. képviselőtársam jó próféta. Még a hasonlata is találó volt, mert amint Heródes nem merte nyíltan és férfiasan bevallani és kijelenteni, hogy ő el akarja pusztítani a Megváltót ós csak titokban áskálódott ellene és tört a romlására, azonképen a földbirtokreformnak ellenségei is a nyilvánosság előtt elismerik, hogy szociális szempontból valamelyes nagyon csekély és lényegtelen földbirtokreformra szükség van, de azért titokban, suttyomban még ennek a mérsékelt reformnak meghiúsítása érdekében is mindent elkövetnek. Bekövetkezett, igen t. Nemzetgyűlés az, ami mindig be szokott bekövetkezni, valahányszor a beati possidentes, a szerencsés birtoklók anyagi érdekei veszélyben forognak és csorbát szenvednek, amit megfigyelt és megállapított annak idején Deák Ferenc is, a haza bölcse, amikor tapasztalta, hogy a földesurak és jobbágyok közti viszonyt szabályozó úrbéri törvények, amelyek a jobbágyság terhének enyhítését és számos igazságtalanság kiküszöbölését célozták, az ország birtokosságának egy részében elégedetlenséget keltettek. Akkor Deák Ferenc ezt irta Kossuth Lajosnak (olvassa): Az új törvényekkel sokan, igen sokan nincsenek megelégedve, nem azért, hogy keveset; adhattunk a népnek, hanem a robotbeli feljebb; szolgálást és a botozás megszűnését sajnálják.

1 Nyilvánosan nem mernek szólani, de maguk kö-' zött panaszkodnak, szidnak bennünket, átkoznakés minden bokorban revoluciót látnak és keres-