Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-77

276 A nemzetgyűlés 77. ülése 1922. évi december hó 21-én, csütörtökön. rendszer alapján szintén kötöttem egyezséget és mi lett ennek az egyezségnek a következménye ? Dénes István : Oda nem kell egyezség ! Törvény kell, nem egyezség! Br. Kaas Albert: Dénes ur a szónok? Perlaki György: En megtettem már, el is mondottam, hogy hol. Tessék lemenni és megnézni azokat a helyeket és meggyőződni arról, hogy a ma legelfogadhatóbb bérletrendszer mellett sem lehetett a földbirtokreformot ugy megoldani, ahogy a mi intenciónk és az ellenzék intenciója szerint megoldani kellene. Az ellenzéknek is, nekünk is az az intenciónk, hogy a nincstelen földnélküli embert juttassuk földhöz. Dénes István: Azt is! Perlaki György: Azt is, és segitsük hozzá elsősorban ugy-e bár, a hadiözvegyet, a hadiárvát, a hadirokkantat, szóval azt, aki a hazáért vérzett és áldozatot hozott. Az általam keresztülvitt összes esetekben mindezt szem előtt tartottam és elsősorban ezeket juttattuk földhöz. De az történt, hogy amikor az illetőnek meg volt a két-három hold földecskéje, azzal jött, hogy : »hálás vagyok, hogy megkaptam a földeeskót, de nincs felszerelésem, nem tudom felszántani«. Aztán jön a másik baj, melyet az élet vetett fel, melyre a törvény megalkotásánál nem is gondolhattunk : Kincs instrukciója, elmegy az egyik vagy a másik gazdához, az felszántja a földjét, de kiköti, — pénzt nem fogad el — hogy te pedig ezért a szántásért és vetésért, amit neked elvégeztem, köteles vagy 10—15, egyes helyeken 20 napi nyári napszámot adni. Ezzel pedig helyreállítjuk megint a robotot és a rabszolgaságot, mert a nincstelen embert belevisszük abba, hogy földjének megmunkálásáért ingyen napszámot vállaljon. Dénes István : Abszolút téves beállitás ! Ha földet kap, szívesen vállai napszámot is, mert legalább biztos a kenyere! Cserti József : Tehát nem kell földreform ? ! Perlaki György: Kell földreform, de ha ón a föld értékét stabilizálom, akkor sokkal könnyebben tud az a szegény ember instrukciót ^szerezni és a kötelezettségeinek megfelelni. En nem vagyok ellensége a földbirtokreformnak, csak rá akarok mutatni arra, hogy igy könnyebben tudjuk keresztülvinni. Az urak is állandóan azt mondták, hogy ha nem tudjuk máskép elintézni, adjunk kötleyeíeket, vagy más utón intézzük el a kérdést. En ezt a megoldást ajánlom, mint a lehető legegyszerűbbet. Halász Móric: Kötlevelet nem lehet az ekébe befogni! Perlaki György: A tisztviselőkérdést sem tudjuk addig gyökeresen megoldani, amig stabil értékmérőnk nincs. Addig nem tudjuk fixirozni a tisztviselők létminimumához szükséges összeget, addig állandóan pótlékokkal és egyéb eszközökkel kell dolgozni, ami a lehető legegészségtelenebb. A tisztviselői kérdésnél fel akarom említeni aztj hogy tudom, hogy a pénzügyminister ur eddig megtett mindent, amit csak lehetett, de viszont be kell látnia azt is, hogy ez még mind kevés, ez a tisztviselők megélhetését még egyáltalában nem biztosítja Összeállítottam egy rövid kimutatást, amely szerint abban az esetben, ha a tisztviselő, természetesen egész családjával együtt, nem fogyaszt többet naponként, mint egy liter tejet, egy kilogramm főzeléket, egy tojást és hetenként 1 és 1

jt kg. húst — ennyit szabad vennie, mert többre semmi körülmények között nem jut ; ezek a legfontosabb élelmicikkek, a többi mind aprólékos dolgokra megy el — ezek fizetését teljesen felemésztik; ruházata kiegészítésére egyáltalában nem is gondolhat. A mai állapot tehát teljesen lehetetlen és tarthatatlan. Igaz az, amit Baross János t. képviselő ur mondott ma délelőtt, hogy emberek vagyunk, nem angyalok. Nagyon félek attól, hogy az a tisztviselői kar akkor, amikor már mindenféle értékét eladta, mikor már teljesen lerongyolódott, amikor már nincs semmije, amit értékesíteni tudjon, majd talán a becsületét és erkölcsét fogja odadobni és áruba bocsátani. Ez természetesen a lehető legnagyobb korrupciónak lesz megint a szülőanyja. Ezt a kérdést tehát gyökeresen orvosolni kell. Természetes dolog, hogy annyi tisztviselőt, mint amennyi jelenleg van, eltartani, ennyi tisztviselőnek jó, vagy legalább is a létminimumnak megfelelő életet biztosítani nem tudunk. A tisztviselői létszámot erősen redukálni kell, de viszont azt is tudom, hogy ezt a redukciót ma, vagy máról-holnapra keresztülvinni nem lehet. Itt az első lépés az, hogy egész adminisztrációnkat egyszerűsítsük, mert ha az adminisztrációt nem egyszerűsítjük, akkor a rengeteg sok restanciát redukált tisztviselői karral feldolgozni nem tudjuk. Hiszen ma is az a legnagyobb baj, a közigazgatás azért nem funkcionál ugy, mint kellene, mert a tisztviselői létszám a mai bonyolult adminisztrációs rendszer mellett az ügydarabokat feldolgozni nem tudja. Ezért tehát az adminisztrációt redukálni kell. Hiába Emiltette az igen t. pénzügyminister ur, hogy ahol lehetett, már redukálták. En ezzel szemben azt állítom, hogy a létszámot redukálni még mindig lehet abban az esetben, ha egy gyökeres közigazgatási reformot viszünk keresztül ugy a belügyi, mint pedig a pénzügyi közigazgatás terén. Egy igen egyszerű megoldást lehetne ajánlani' a felebbvitelek stb. megszigorítását. Ma ugyanis a szó szoros értelmében betegség az, hogy minden egyes apró-cseprő ügyben felebbeznek, felebbvitelre kerül a sor, aminek folytán egész csomó akta kerül a felébbvitel i fórumhoz. Különben itt van a német közigazgatás, amelyet egyszerűen átvehetnénk, amely sokkal egyszerűbb és sokkal olcsóbb, mint a mienk. Ezen a téren a kormánynak feltétlenül cselekednie kell. ••*; Ezenkívül bátor vagyok még rámutatni az