Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-77
260 A nemzet gyülés 77, ülése 1922. évi december hó 21-én, csütörtökön. részére 7768 katasztrális hold és 6716 négyszögöl területű házhelyet osztottak szét. Ebből tehát látom, hogy de facto nemcsak prédikáljuk, nemcsak hirdetjük, hanem gyakoroljuk is,a földosztást. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Én nem erre akarok célozni, nem a kormánynak ebbeli jóhiszeműségében kételkedem, csupán arra a lassúságra utalok, amellyel ennek a kérdésnek a megoldása történik. Nagyon jól tudom, hogy ezt a kérdést máról-holnapra megoldani nem lehet, (Zaj. Elnök csenget.) de egy éhező embernek nem mondhatom, hogy holnapután adok neki enni, mert közben elpusztul. Ez a kérdés olyan égető, hogy itt mindent latba kellene vetnie a kormánynak, hogy minden jogos érdek kielégíttessék. És hogy ez mennyire fontos, arra nagyon jellemző példát hozok fel. Amikor abban a községben az egyes gazdákkal beszéltein, azok legyintettek a kezükkel és azt mondták: kérem, nem lesz abból semmi, nem kapjuk meg a legelőt, mert egy gróf ur jár ide vadászni, aki soha sem fogja megengedni, hogy a legelő a községé legyen. (Zaj jobbfelöl ; felkiáltások : A legelön nem szoktak vadászni !) En megcáfoltam ezt, mert tudom, hogy nem igy van, nem lehet igy, de csak jelezni akarom, hogy a rosszindulat mennyire keresi az alkalmat, hogy elparittyázza és megsebezze a mi gondolatunkat. Nekünk végtelenül fontos, hogy feladatainkat megoldjuk, mert serényen dolgoznak ellenünk és minden érvet felhasználnak a gondolat megsebzésére. íme, ugy állitják be a dolgot, hogy mert ott grófok vadásznak, a község nem kaphatja meg a legelőt. Bár meg vagyok győződve, hogy ez nem igy van, hisz ismerem a földmivelésügyi minister urnák eddigi működését és ebbeli felfogását annyira, hogy egy pillanatig se kételkedjem benne, mégis ezúttal ragadom meg az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmét arra a Bereg megyére, amely Magyarország legszerencsétlenebb része ma, hiszen minden piacától el van zárva, nem tud mit csinálni a terményeivel, nincs útja, közlekedése, vonata, postája ; a fővárosból Tarpára három napban csak egyszer érkezik a posta. Az ilyen községnek érdekeit minden vonalon és a poklok minden akadályán keresztül is ki kell elégíteni, hogy lássa a nép, hogy mi nemcsak hirdetjük a szocializmust, hanem gyakoroljuk is. Népjólét nélkül fajpolitikát csinálni nem lehet . . . Dénes István: Ebben igaza van! Zsirkay János : . . . anélkül ez csak frázis, üres levegő, amely színeket vethet a napfénybe mint fényes buborék, de melyet kipukkaszt az élet valósága. (Zaj.) Igenis, minden jogos igényt ki kell elégíteni. Az olyan politikának, amely a szegény nép sorsával nem törődik, amely csak autón száguld végig az országúton, hogy a községek a benzinbüzt szagolják, ő pedig nevetve tovairamodik, — ennek egyszer már vége kell hogy legyen. A nép igazi szeretete az, amely a nemzetközi szocializmus kezéből kiveszi azt a kalapácsot, mellyel agyon akarnak zúzni bennünket. Igenis, oda kell mennünk a nép közé és azt mondanunk: testvéreink, mi megértjük egymást, szeretjük egymást, mi vér vagyunk a véretekből, közületek valók vagyunk, ennélfogva minden jogos igény, jogos követelés kell hogy teljesüljön ebben az országban. Ebben a gondolatban végzem be a beszédemet, mert nem akarom a nemzetgyűlés drága idejét tovább elvonni. Kérem a jelenlevő földmi velésügyi minister urat, legyen szives erre a szerencsétlen Beregre kettőzött figyelemmel lenni és minden jogos igényüket kielégíteni. Ebben a gondolatban szavazom meg az indemnitást. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós Jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! Baross János képviselő urnák délelőtti nagyszabású külpolitikai beszéde után ugy érzem, igen nehéz lesz a nemzetgyűlés figyelmét és türelmét a magam beszéde felé fordítani, és pedig azért, mert nem vagyok külpolitikus, nem vagyok diplomata ; én csak egyszerű munkásember vagyok és a magam kifogásait, észrevételeit az én munkásészjárásommal akarom itta t. Nemzetgyűlés szine elé hozni. Nem is kívánok én annak a beszédnek külpolitikai részével foglalkozni, csak egy momentum ragadta meg a figyelmemet és erre a momentumra akarok egy pár pillanatra kitérni. Baross János képviselő ur ugyanis azt mondotta reánk célozva, hogy majd akkor, amikor Nagy m agyarország eredeti határainak visszaszerzés! munkálatai lesznek, vájjon ott fogja-e látni a szocialistákat. Hát én tisztelettel kijelenthetem itt a nemzetgyűlésnek, hogy mi már akkor is törekedtünk Magyarország eredeti határait megvédeni, amikor a háború még nem tört ki, mert amikor a háborúért lelkendeztek ebben az országban, épen a szociáldemokraták voltak azok, akik szót emeltek a háború ellen ; épen mi voltunk azok, akik előreláttuk, hogy ha ez a háború lezajlik, ebből a háborúból a magyar nemzetnek leromlása fog bekövetkezni. (Zaj jobb felöl.) Mi tehát már előreláttuk ezeket, előre szót emeltünk ez ellen és közben is törekedtünk arra, hogy Nagy-Magyarország eredeti határait megvédelmezni tudjuk. Sajnos azonban, ez nem sikerült ugy, ahogy mi akartuk. En e pillanatban azt mondhatom, hogy akkor, amikor a jövőben ilyen munkálatokról lesz szó, a szociáldemokratákat igenis ott lehet majd találni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De ott lehet majd találni akkor, amikor nem vérrel, nem vassal akarják ennek az országnak eredeti határait visszaszerezni. (Zaj és félkiáltások a jobboldalon': Hát limonádéval?) Mi a háború ellen vagyunk, ... Gaal Gaston : Szónoklatokkal nem lehet az országot visszaszerezni !
