Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-72
20 A nemzetgyűlés 72, ülése 1922. ém deczember hó 15-én, pénteken. viselőtársam, bogy egyetlenegy izgató és lázító cikket tudott volna benne felmutatni. Arra a lapra tehát ne méltóztassék hivatkozni akkor, amikor a bornirt szennysajtóról van szó. Reischl Richard: Nem tudtam, melyik újságról volt szó! Pikler Emil : A kis tudatlan ! Drozdy Győző (továbbolvassa): »Akkor mi a magyar történelemnek csakugyan nem egy átmeneti fejezetét, hanem szégyenletes epilógusát megélni születtünk s a nyomor és a szégyen halála lesz sorsunk « — Ha t. i. nem csinálunk ugy, mint Mussolini — »A magyar Mussolinit keresi e nemzedék véres, lázas szeme, néhányan talán látják is, de addig nincs megváltás, amíg férfias fejét ott nem látjuk a parancsoló hatalom magasságában.« Mi más ez, mint a mai kormányzat, a mai kormányzati hatalom ellen való nyilt felhívás ée lázitás. Azonban, t. Ház, nem akarok ilyen politikai dolgokkal foglalkozni. Lássunk belőle más részt. Mindnyájunk előtt ismeretes az a hercehurca, az a hadsereg- és diákság-mozgósitás, amelyet a Goldberger-üggyel kapcsolatban csináltak. Pikler Emil : Kormány főtan ácsos lett Goldberger jutalmul, mert hazaáruló! Méltóságos ur lett! A zsidópénznek nincs szaga! Azt szívesen elfogadják! Drozdy Győző: Emlékezetes mindnyájunk előtt, (Zaj a szélsőbal oldalon.) hogy ez a lap egy teljesen koholt vád alapján hogyan ugratta bele a magyar ifjúságot abba, hogy az egyetemi előadásokat megakadályozza és botrányokat provokáljon. Az erről szóló cikknek ilyen címei vannak (olvassa) : »Amig a magyar ifjúság nem kap elégtételt, zárva maradnak a műegyetem kapui. Háromezer hallgató tüntető gyűlése a műegyetemen. A nosztrifikálások rendezését és a mérnöki kamara felállítását követelik a kormánytól.« Horváth 7oItán: Megkapták az elégtételt! Goldberger kormány főtan ácsos lett! Kiss Menyhért (közbeszól. Zaj). Elnök: Kérem Kiss Menyhért képviselő urat, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Drozdy Győző: Ebben a cikkben ilyeneket találtunk (olvassa): »A délelőtti órákban oly izzó volt már az elkeseredés, hogy az ifjúság vezetősége kénytelen volt ebben az ügyben gyorsan határozni, s a műegyetem aulájában gyűlést hívott össze.« »Másfél óra alatt három és félezer ember állt katonás sorrendben és csendben a hatalmas előcsarnokban.« »Az egyetemi ifjúság felháborodása oly nagymérvű, hogy a vezetőség a további fegyelemért ily körülmények között nem vállalhatja a felelősséget.« »Az ifjúság vezetősége belátja a tanári kar nehéz helyzetét,« (Zaj.) »a maga részéről azonban semmiért lem felelj a hangulat annyim izsó, hogy biztosítékot adni nem tud és a legcélszerűbbnek találná, hogy amig a kívánságokat teljesitik, tehát a kérdéses két napra, s a nagyobb mérvű botrányok elkerülése érdekében zárják be a műegyetem kapuit.« Egy lap, amely az ifjúságot, a nemzet szine virágát igy mételyezi, igy viszi bele . . . (Zaj a jobboldalon.) Kiss Menyhért: Nem kell azt mételyezni, (Zaj. Elnök csenget.) Drozdy Győző : A magyar ifjúság nem annyira romlott, hogy ne kellene mételyezni, ha azt akarják, hogy meg legyen mételyezve. A magyar ifjúság nem züllött, csak az ilyen lapok züllesztik. (Zaj.) Hedry Lőrinc: A szabadszerelemmel van megmételyezve! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Fekete Lajos : Beszéljen a szabadszerelemről ! Peyer Ká roly : Magát már az sem érdekelheti ! (Egy hang jobb felöl : Hiszen fiatalember !) Drozdy Győző: Lehet, hogy önt ez a téma jobban érdekelné . .... Fekete Lajos: Önt érdekelte! Drozdy Győző: ... és én meg vagyok győződve arról, hogy önnek szabad is a szerelem, de nekem nem szabad. Nagy Ernő : Ugy is néz ki ! (Zaj. Derültség.) Elnök: Újból kérem és figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy méltóztassanak az egymást aposztrofáló kifejezésektől tartózkodni, (Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon : Jobbról kezdik!) mert ezek a kifejezések beleütköznek a parlamenti illembe és teljesen lehetetlenné teszik a nyugodt tanácskozást. Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Drozdy Győző : Azt hiszem, hogy a t. munkatársaknak megvan a lehetőségük arra, hogy majd A Nép című újságban kellőképen foglalkozhassanak az én felszólalásommal, tehát kérem őket, hogy munkatársi szerénységnél fogva, hiszen olyan kevés fizetést kapnak A Nép munkatársai .. . (Zaj.) Kiss Menyhért: Azt bizza csak rájuk! Drozdy Győző : . .. 9000 K havi fizetéssel dotálja ezeket a szegény embereket . . . Propper Sándor : De a lapvezérnek sok van! Drozdy Győző : . . . ezért nem érdemes még itt is ilyen dolgokat csinálni. Kiss Menyhért: Ezek apostolok! (Élénk derültség.) Nem olyanok, mint a zsidó lapok munkatársai ! A zsidó lapok meg tudják fizetni ! (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Benárd apostol! Kiss Menyhért apostol! Derültség.) Drozdy Győző : Ezután jön a másnapi vezércikk, amely a következőkép kezdődik (olvassa): »A nemzet büszkesége« — t. i.a magyar ifjúság, amely nem akar tanulni, nem megy az egyetemre. (Olvassa :) »A magyar ifjúság nagyszerű megmozdulása már az első lépéssel fényes győzelmet aratott.« Csak azt kérdezem én A Néptől, hogy mi
