Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-77

248 A nemzetgyűlés 77. ülése 1922. évi deceinber hö 21-én, csütörtökön. Hát ez mindenesetre a legolcsóbb elintézési mód, mert csak 50 centimes levélbélyegbe kerül. Ellenben ugyanekkor ajánlja Motta ur azt is, hogy megvizsgálás tárgya kellene hogy legyen az, vájjon a kisebbségek uj hazájuknak hűséges polgárai-e. (Zaj.) Tehát, t. Ház, nem a farkast kell ellenőrizni a népszövetség szerint, a farkast, amely megeszi a bárányt, hanem a bárányt kell kontrollálni, vájjon barátságos képet vág-e, amikor megeszi őt a farkas, hogy szereti-e a bárány a farkast? Erre való a népszövetség! Friedrich István: De a fő, hogy benne vagyunk. Hála Istennek! (Derültség.) Baross János: De betetézi, t. Ház, a népszövetségnek ezt a felfogását Hanauteaux urnák, természetesen francia delegátusnak, volt küliigyministernek felszólalása. 0 nagyon -udvariasan, nem olyan barbárul, mint ahogyan én itt kitárom ezeket az igazságokat, fehérkeztyüsen megmondja, hogy szép, szép ez a kisebbségi kérdés, ilyesmi azonban már évszázadok óta volt a világon eddig is, lesz ezentúl is, nem kell ezeket a dolgokat olyan tragikusan venni, fő az, hogy az újonnan alakult gyönge palántácskák, ezek az újonnan alakult államok, itt Európa közepén nemzetiségileg meg tudjanak erősödni, hogy meg birják emészteni azt a kissé kemény három és fél millió magyart, akiket a trianoni béke bölcsesége és igazságossága a kis-entente gyomrába dobott! Igy, t. Ház, azokat a reményeket, amelyek a múlt parlamentet veeztték a kisebbségi kérdésben s amelyeknek teljesedésében bizva ratifikálta a magyar parlament a trianoni békét, a legnagyobb cinizmussal egyszerűen széttépték a legutóbbi genfi népszövetségi konferencián. És itt, a francia politikusokról szólva meg kell állnom egy pillanatra. Érdekes, mennyire vezet a francia politika az emberiség kulturális haladásában, mert mindig olyan eszközökkel dolgozik, emelyekkel megelőzi évtizedekkel a többi nemzeteket. Mindig valami finom, valami szokatlan, zseniális új eszközökkel dolgoznak. A francia politika excellai, különösen, hogy a tömeggyilkosságok rendezéseiben mindig valami új, szép dolgot tud kitalálni. Ha hátrafelé lapozunk az európai történelemben, látjuk, hogy a reformáció és ellenreformáció kérdését milyen nehéz küzdelmek árán, 30 éves háború utján oldották meg más naiv népek. Az akkor uralmon lévő francia politikusok egyszerűbben oldották meg, amikor egy éjszaka alatt a Szent Bertalan-éjjelen legyilkolták azokat, akik nem voltak velük egy politikai nézeten vagy egy hiten. De ez még kissé barbár eszközökkel történt, még karddal, tőrrel és lándzsával dolgoztak. Azonban afrancia forradalomban már nagyot fejlődött a francia politika finomsága, akkor a forradalmár urak voltak hatalmon, akkor már nem tőrrel és lándzsával dolgoztak, hanem kitaláltak egy gépet az emberek lefejezésére, a guilletine-t. Nagyszerű találmány, vékony kés, egészen higiénikusán vágja le az ember fejét és az áü előnye, hogy a politikai ellenfeleket nagy tömegben, ezer és ezerszámra hamar ki lehet végezni és láb alól eltenni. Százötven év óta még nagyobbat haladt a francia politika. Most ugyan nem a francia politikusok útjában van közvetlenül az a három és fél millió magyar, aki az elszakított területen ól, hanem az ő hűséges szövetségesüknek, a prágai politikának az útjában. Talán lehet, hogy meg is fordult egy-két párisi agyvelőben az idea, nem lehetne-e egykét guillotine-t kölcsön adni Prágának, Belgrádnak és Bukarestnek a három ós fél millió magyar lefejezésére. De nem, ez már idejét múlt eszköz ! A francia mindig halad, mindig uj ideákkal jön. A guillotine már százötven éves, már lomtárba való. Most kitalálták tehát a guillotine helyett a népszövetséget. Nagyszerű dolog. Többet ér, mint guillotine! Ott már nincs is vas, csak papiros, diplomatikus, de gyilkos finom körmondatok vannak csak benne ! Es ennek a népszövetségnek a védelme alá helyezte a francia politika azt a szegény három és fél millió magyart a megszállott vidékeken és ezzel azoknak sorsa meg is lett pecsételve, halálos ítéletük alá is lett írva ! 0, mily gyönyörű is az emberi kultúra, az emberi haladás, amelynek élén mindig a francia politika jár! (ügy van! ügy van!) Lehet t. Ház, keserűen tréfálni ezek felett a dolgok felett, de elérkezett az utolsó pillanat, magyar testvérek, hogy felébredjünk. A világon élő magyarság egyharmadrészének anyagi boldogulásáról, családi nyugalmáról, kultúrájáról, jövőjéről, exisztenciájáról, egyszóval életéről van szó! Es mit látunk? Azt, hogy ellenségeink cselekednek, cinikusan megszegik ezeket a szerződéseket és mi ezt hangtalanul, nyugodtan tűrjük! Horváth Zoltán: Még külügyministerünk sincs! f

, Baross János: En jogász vagyok, azt tanultam, hogyha egy kétoldalú szerződést kötök, akár magánjogit, akár nemzetközit, az mindkét felet kötelezi, de ha a másik fél azt megszegi, ez az egyoldalú szerződésszegés felborítja az egész szerződés érvényét! A trianoni szerződést ma már csak a naiv, gyámoltalan magyar nemzet tartja be. (ügy van! bal felől.) Ellenben már százszor, ezerszer megszegték azt ellenségeink. Tehát ma már a trianoni szerződés sem a magánjog, sem a nemzetközi jog értelmében fenn nem áll, ez ma' már egy nemlétező szerződés! (ügy van! ügy van!) Elég volt a magyar nemzet türelméből ! Eddig és nem tovább ! Vagy fog a magyar kormány uj, erőteljes külpolitikát inaugurálni ós fel fog hagyni eddigi jófiu-szerepével, vagy pedig kimegyünk mind, irredenták a vidékre és felvilágosítjuk a magyar nemzetet, hogy itt az utolsó óra arra, hogy talpraálljunk nemzetünknek, egész halálra ítélt ; Jajunknak ^megmentésére ! : ., ;, - - Ï