Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-72

16 A nemzetgyűlés 72. ülése 1922. évi deczember hó 15-én, pénteken. amikkel a kurzus a dolgozó magyar népet táp­lálja : a hot, a korbács, a szíj és a puskatus nyoma. A kurzusbiróság azonban .kimondta, hogy nem hallgatja ki a tanukat, mert úgysem hisz nekik és elítélte a szocialista cikkírót másfél évi fogházra, mivel cikkével a magyar állam becsületét megsértette. Jegyezze meg magának a Kurzus-Magyarország, — amit mi egészen más­nak tartunk és ismerünk, mint fájón szeretett, szerencsétlen szülőhazánkat — hogy ezer újság­cikk sem árthat annyit a magyar kurzus becsü­letének, mint epy ilyen Ítéletnek nevezett birói héjjasdi. Ezzel az ítélettel a kurzus-igazságszol­gáltatás ismételten állította ki önmagáról a becs­telenség bizonyítványát. Mert az igazságszolgál­tatás elaljasodásának netovábbja az, amikor az osztó igazság nevében nem a gaztettek elkövetőit és palástolóit bélyegzik meg, hanem azokat, akik a gaztetteket leleplezik és a törvénytelenségek elkövetői ellen tiltakoznak.« Nem olvasom tovább, de felszólitom a magyar kormányt, hoïy mivel nekünk más várunk ma már nincsen, mint a független magyar bíróság, tartsa a magyar kormányzat köteles­ségének, hogy a magyar birói kar tisztességét, — amely kar magát politikai célokra eszközül semmiféle pártnak és semmiféle kormánynak rendelkezésre nem bocsátja — mondom, a magyar bírói kar tisztességét és tekintélyét tartsa köte­lességének a magyar kormányzat megóvni és a hasonló szellemben irt külföldi laptámadásokért haladéktalanul indítsa meg az eljárást. Horváth Zoltán : Helyes ! Helyes ! Drozdy Győző : T. Nemzetgyűlés ! Ameny­nyire szót kell emelnünk a birói függetlenség­nek és a birói Ítéletek pártatlanságának védel­mére, épolyan súlyosan el kell ítélnünk és meg­döbbenéssel kell megállapítanunk azt, hogy a közigazgatási hatóságok, a szolgabirák és az alispánok milyen ítéleteket hoznak, amelyek nemcsak igazságtalanok, hanem bornirtak is. (Felkiáltások jobbfelöl: De hazafiasak!) Drozdy Győző : Hazafiatlanok. ! Propper Sándor: Ugy van! Hazafiatlanok! Drozdy Győző : Rögtön be is bizonyítom. Elnök (csenget) : A képviselő urat figyel­meztetnem kell, hogy egy ilyen általánosságban tett kijelentés konkrét adatokkal való alátámasz­tás nélkül az egész alispáni és szolgabírói kar­nak reputációját sérti. Én ezért a képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj és fel­kiáltások a baloldalon : Most hozza a konkrétu­mokat!) Csendet kérek! Drozdy Győző : Azt hiszem, hogy az igen tisztelt elnök ur megelőzött engem a konkrét adatok beterjesztésében. Okmány van a kezem­ben, tehát a legkonkrétabb adat, amivel egy nemzetgyűlési képviselő rendelkezhetik. (Hall­juk ! Halljuk ! a széhöbaloldalon.) T. i. a követ­kező dologról van szó. 1922 szeptember 3-án beszámolóbeszédet tartottam Komárváros köz­ségben, Táviratilag értesítettem egyik ottani válasz­tómat, hogy vasárnap beszámolóbeszpdet tartok, jelentse be a községházán. Ez a szegény ember elment a község jegyzőjéhez, bemutatta ott a táviratot, a jegyző ur pedig azt mondta neki, hogy adja oda a kisbirónak, s az dobolja ki. így történt a dolog. Én elmentem, megtartot­tam beszámolóbeszédemet, utána azonban meg­tudtam, hogy, mivel én Bécsben voltam az inter­parlamentális konferencián és titkárom, akit megbíztam azzal, (Derültség jobbfelöl.) hogy jelenese be ezt a beszámolót, elmulasztotta ezt tenni, ezért rögtön másnap én magam jelentettem be írásban, hogy beszámolót tartottam, azon egyedül csak én szólaltam fel, s táviratilag intézkedtem a gyűlés öss/ehivása iránt. Kértem tehát a szolgabírót, hogy indítsa meg az eljárást ellenem. Ennek ellenére az illető tiszteletbeli menekült szolgabíró azt az embert, aki az én táviratomat elvitte a községházára, és ott átadta a község jegyzőjének, 10 napi elzárásra és 1000 korona pénzbüntetésre ítélte, azzal az indokolással, bogy a büntetés kiszabásánál enyhítő körülménynek vétetett terhelt büntetlen előélete, ellenben súlyosbitó körülménynek az, hogy Komárváros lakossága a hatóság intéz­kedéseivel semmit sem törődik, azokat semmibe sem veszi, miért is példás büntetés volt statuá­landó. Horváth Zoltán : Na, ez csakugyan bornirt ítélet! (Zaj.) Bottlik József: Ez jogászi ítélet ! Helyesen ítélt ! Drozdy Győző : Azt hiszem, azt a konkrét bizonyítékot, amelyre az elnök ur célzott, produ­káltam. (Zaj és felkiáltások jobb felöl : Ez csak egy eset! Egy speciális esetet általánositani nem lehet!) Elnök (csenget): A képviselő urnák erre a kijelentésére megjegyzem, hogy a felhozott eset csak egyetlenegy tisztviselőre vonatkozik s ez nem lehet alapja annak, hogy a képviselő ur az egész tisztikarral szemben olyan kritikát gyako­roljon, mint aminőt gyakorolt. (Igaz! Ugy van! Helyeslés jobbtelől. Zaj a baloldalon.) Méltóz­tassék folytatni! Drozdy Győző: Meghajlok az elnöki figyel­meztetés előtt, azonban az, hogy én csak egyetlen esetre hivatkozom, nem jelenti azt, hogy nincs több hasonló eset is / Meskó Zoltán : Én is jövök majd egy virág­szállal ! Drozdy Győző : Mindjárt elmondok „ egy parallel esetet, amelyet megerősithet talán Orffy t. képviselőtársam is, aki jelen van. (Felkiáltások jobbfelöl : Az még mindig csak két eset lesz !) A választások alatt történt, egyik vasár­nap, hogy Orffy képviselő ur kerületének városai­ban végi g vizitelte a kaszinókat a másik vasár­nap pedig az ő ellenjelöltje, dr. Sebestyén Jenő, székesfővárosi ügyvéd, egyik nagy vállalatunk kiváló vezetője, látogatta meg a kaszinókat }

Next

/
Thumbnails
Contents