Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-76
A nemzetgyűlés 76. ülése 1922. évi december hő 20-án, szerdán. 183 mánynak a kezében egy igen hatalmas eszköz, amellyel irányithatja a gazdasági fejlődést, és ez a vámpolitika. Igen örülök, hogy épen a kereskedelemügyi minister iirhoz van szerencsém, mert tekintettel arra, hogy egy] autonóm vámtarifa előkészületei most történnek, azt hiszem, rá nézve sem lesz értéktelen, hogyha a vámvédelem tekintetében az ellenzék részéről hall egynéhány megjegyzést, amelyek talán érdemesek lesznek arra, hogy megfontolás tárgyává tétessenek. T. Nemzetgyűlés! Mielőtt áttérnék a vámpolitikára, még rá kívánok arra mutatni, hogy a közgazdasági életnek azon a területén is, amelyet általában véve a vámok elsősorban érdekelnek, tehát a nagyiparnak területén szintén volna keresztény szempontból igen erős tennivalója a kormánynak, mert hiszen a mérleg itt is igen súlyosan ellenünk beszél. Azért, hogyha uj közgazdasági politikát kivánunk, akkor azt abból a gondolatból követeljük, hogy itt is egy vámpolitika segítse az uj közgazdasági berendezkedést, segítse a közönséget ahhoz, hogy olcsóbban tudjon élni; segítse a munkásságot ahhoz, hogy tisztességesebb viszonyok közé kerüljön, és tegye lehetetlenné, hogy egyik vagy másik közgazdasági ág a másiknak a rovására tudjon magának indokolatlan és nagy hasznokat szerezni. A drágaságot nem lehet egyszerűen csak visszaéléseknek tulajdonítani; kétségkivül lehetnek olyan vámpolitikai berendezkedések is, amelyek egyeseknek indokolatlan hasznot nyújtanak, amelyek alkalmasak arra, hogy kapitalisztikus vállalkozásoknak monopolisztikus helyzetét továbbra is biztosítsák és alkalmasak arra, hogy az egész fogyasztóközönsóget megadóztassák egyegy nagyipari vállalkozásnak a javára. Allitom, t. Nemzetgyűlés, hogy a mai vámrendszer kétségkivül a drágaságnak egyik főforrása Magyarországon; állítom, hogy a mai védvámrendszer indokolatlanul véd és támogat bizonyos iparágakat, amelyeknek arra szükségük nincs. Allitom, hogy tűlmegyünk a vámvédelem terén azon a mértéken, amelyet be kell tartanunk, ha a közfogyasztás és az iparvédelem érdekét egymással össze akarjuk egyeztetni. T. Nemzetgyűlés! A mai vámtarifa még 1907-ből datálódik. Ez a vámtarifa akkor a közös vámterületre lett szabva, tehát egészen bizonyos, hogy nem felelt meg teljesen a magyar közgazdaság érdekeinek. Nem is felelhetett meg, mert hiszen kompromiszum volt; hogy egyebet ne mondjak, egészen bizonyos, hogy favorizálnia kellett a magyar mezőgazdasággal szemben az osztrák ipart. Ez a vámtarifa, amely nem volt testünkhöz szabva, amely nekünk nem volt megfelelő, ma is szőrit bennünket, mert ma is az a vámpolitikánk van, csakhogy különféle felpénzekkel megfejelve, megsarkalva, amelyektől az nem lett jobb. Én ellenkezőleg azt hiszem, hogy ez a vámtarifa ezzel sok tekintetben rosszabb lett. En egyelőre csak a véleményemet fejeztem ki, de azt hiszem, hogy fejtegetéseim további során sikerülni fog azt be is igazolni, hogy ez a vámtarifa ma kevésbé felel meg közgazdasági érdekeinknek, mint azelőtt. Ez a vámtarifa, t. Nemzetgyűlés, elsősorban a védelemnek a rendszerén épült fel Védeni akarja a beltermelést, védeni akarja az ipart idehaza, egy szóval a karaktere az, hogy védelmi vám. Védeni kétségkívül jogosítva van egy állam a maga termelését és ez kötelessége is, amennyiben komoly veszedelemnek van a külföldi verseny részéről kitéve. A védővámnak háromféle hatása van. Az egyik hatás egészen biztos, az tudniillik, hogy az árut megdrágítja idebent. Ez a hatás kétségtelenül bekövetkezik. A másik hatása az, hogy az államkincstárt jövedelemhez juttatja ; azonban minél inkább éri el a védővám a maga célját, minél inkább tudja védeni a belső termelést, annál kevésbé tud jövedelmet adni a kincstárnak, mert hiszen minél erősebben véd, annál inkább közeledik a prohibitiv vámok határáig s akkor már egyszerűen megakadályozza a behozatalt, és nem lóvén behozatal, nincs vámbevétel. Ezzel ellentétben, a fináncvám az a bevétel, amelyre az államkincstár kétségtelenül mindig számithat, mert hiszen a fináncvámmal az állam nem azt akarja megakadályozni, hogy áru jöjjön be, ellenkezően, azt akarja, hogy minél több áru jöjjön be abból a cikkből, amelyr« fináncvámot ve+ett, mert hiszen minél több jön be, annál nagyobb a kincstár jövedelme. Bendesen együtt is jár a fináncvám a védelmi vámmal, csak ismétlem, hogy mig a fináncvámnál nincs meg az a veszedelem, hogy megakadályozza az importot, a védővámnál igen könnyen áll elő az a túlzás, hogy védővám helyett prohibitiv vámmá, jóformán behozatali tilalommá lesz. (Az élnöhi széket Htiszár Károly foglalja él.) T. Nemzetgyűlés! miért kell tehát nálunk védővám ? Mint a neve mutatja, azért kell, mert kell védeni a belső ipart. Kell védeni kétségkívül a gyenge ipart, ha fejlődésképes; nem szabad védeni a gyenge ipart, ha nincsenek meg a termelés feltételei, tehát nincs meg a boldogulásának a lehetősége. De nem szabad védeni egy olyan erős ipart, amely tőkeerős, amely a konkurrenciát már kiállotta a múltban, amely tehát a versenyt most is megbírja. Kezdjük hátulról. Nem szabad védeni szerintem az erős ipart, nem szabad védeni szerintem a cukoripart, nem szabad védeni ilyen értelemben és ilyen módon a bőripart, nem szabad ilyenformán védeni a vasipart, nem szabad védeni a szeszipart. Ez a négy ipar már a békében is a legerősebb négy iparunk volt. Ez a négy ipar az az ipar volt, amely a közös vámterületen a fejlettebb osztrák és cseh iparral szemben is fel tudta venni a versenyt; meg tudta állani a
