Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-75

164 A nemzetgyűlés 75. ülése 1922. hogy haladéktalanul terjesszen a nemzetgyűlés elé a mai kornak megfelelő törvényjavaslatot a földmunkások betegség, baleset és rokkantság esetén való biztosításáról. Az előterjesztendő törvényjavaslat irányelve legyen, hogy a mezőgazdasági munkások az ipari és egyéb alkalmazottakkal szociálpolitikai tekintetben egyenlő elbánásban részesüljenek.« (Helyeslés.) Tehát t. Nemzetgyűlés, amint méltóztatnak látni, nem kívánok semmi különöset a határozati javaslatban, pusztán azt, hogy a mezőgazdasági munkások is szociálpolitikai tekintetben ép olyan elbánásban részesüljenek, ugyanúgy gyógykezeljék őket, ha betegek, ugyanúgy segélyezzék, ha betegségük következtében tehetetlenek, mint az ipari munkásokat. Azt hiszem e tekintetben tökéletesen és teljesen egyetértenek velem azok, akik a mezőgazdasági kérdéssel csak egy parányit is foglalkoznak. T. Nemzetgyűlés S Emiltettem már beszédem folyamán és több konkrét esetet is hoztam fel annak bizonyítására, hogy a mezőgazdasági munkáskérdést általában elhanyagolják, nem tőrödnek vele. Az a törődés, t. Nemzetgyűlés, amely reális tényekkel, reális cselekedetekkel nincsen alátámaszt törődés csak hangzatos szólamokban merül ki, amely abból a szempontból, amelyből én a kérdést elbírálom, egyáltalában semmit sem jelent. Szóba került gyakran és nemcsak itt, hanem hivatalos helyen is, hogy a munkaadók azt a kedvező konjunktúrát, amelyben élnek, amelyben a munkásokkal szemben vannak, nagyon kihasználják. Szóba került a túlsó oldalról a nyár folyamán, hogy mindaz, amit mi állítunk erről a kérdésről, az mind mese, mert a mezőgazdasági munkások 1000 K-s napszámbérek mellett sem akarnak dolgozni. Akkor mi mindjárt rámutattunk ennek a felfogásnak téves voltára és rámutattunk arra, hogy ha 1000 K-s napszámbéreket akarnak fizetni, ha volnának olyan jószivüek, akkor mi is, én is elmennék dolgozni. Csontos Imre: Nem kapálna meg egy lánc földet két esztendő alatt! Szeder Ferenc : Ez a kéz nem fél a kapától. Tavaly is kapáltam és a jövőben is fogok. Drozdy Győző: Hiszen földmunkás volt! Szeder Ferenc : Dacára ezeknek az állításoknak, hogy a mezőgazdasági munkások 1000 K napszámbérért sem kaphatók, állítom, hogy ilyen munkabérek alig-alig vagy csak, elvétve fordultak elő a mezőgazdaságban. Állítom és bizonyítom azt, hogy a mai viszonyok mellett nagyon nyomorúságos napszámbéreket fizettek ebben az évben a mezőgazdasági munkásoknak. Ha nem vennék az én kijelentésemet bizonyitó* erejűnek, annak kell venni Schandl Károly -államtitkár ur kijelentéseit, aki a következőket mondta, amikor szóbakerült a munkabérmegállapitó bizottságok létesítésének kérdése; »A évi december hó 19-én, kedden. törvényjavaslat előkészítését elsősorban a ministerelnök ur sürgette, akihez sorozatos panaszok érkeztek, hogy a mezőgazdasági munkaadókegy része kihasználja a fölös kinálkozást és a munkabéreket a létminimum alá nyomja.« — Ez a hivatalos helyről elhangzott kijelentés meggyőzheti önöket arról, hogy a kedvező konjukturát a munkaadók nagyon kihasználják, annyira, hogy törvényjavaslat akart készülni ennek a munkakiuzsorázás jehetőségének meggátlására. En régóta sürgetem, hogy a mezőgazdaságban alakítsanak munkabérmegállapitó bizottságokat a munkaadók és munkások együtteséből, mely bizottságok legalább a létminimumot állapítsák meg a mezőgazdasági munkások részére, amelynél kevesebbet azután fizetni ne lehessen. Régóta sürgetem már a mezőgazdasági munkaügyi bíráskodás megszervezését is, mert azok a közigazgatási közegek, amelyek mezőgazdasági ügyekben Ítélkeznek, nagyon egyoldalúan járnak el a mezőgazdasági munkásokkal szemben. En a gyakorlati tapasztalat alapján beszélek és ma is meg vagyok róla győződve, hogy amikor peres ügyeimben igazságom volt, igazságom ellenére elvesztettem a pert, mert egyszerű parasztgyerek, egyszerű munkás voltam. Ez a pártosság különösen kiütközik a mezőgazdasági ügyekben való bíráskodásnál Azt hittem, hogy azok után a kijelentések után, amelyeket Schandl földmivelésügyi államtitkár ur tett, a mezőgazdasági bérmegállapitó-bizottság kérdésében, valójában komolyan meg is fogják alakítani a mezőgazdasági munkabérmegállapitóbizottságokat. A törvényelőkészítő-bizottságban tárgyaltuk, sőt le is tárgyaltunk ilyen irányú javaslatot, mikor én is abban a meggyőződósben voltam, hogy ha ez a törvényjavaslat ebben a formájában törvényerőre emelkedhetik, ha nem is érjük el minden tekintetben a célunkat, de legalább lényeges közeledés történik ezzel a törvénnyel a cél felé. De, mint az események mutatják, ennek a törvényjavaslatnak a sorsa is az lett, ami általában a szociálpolitikába vágó törvényjavaslatok sorsa szokott lenni Magyarországon. Szabó fmre : Kapunk helyette rendtörvényt. Szeder Ferenc : Az OMG-E, a nagybirtokosok érdekképviselete, hadat üzent a javaslat ellen, hadat üzent ennek a gondolatnak a gyakorlati megvalósítása ellen és erre gróf Bethlen István ministerelnök ur r Hód mező vásárhelyen engedményt tett az OMGÉ-nak, amidőn az ott tartott népgyűlésen többek között a következőket mondta (olvassa) : »Az államnak bizonyára elsősorban feladata, hogy ott, ahol a munkabérek oly alacsonyak, hogy azokból az illető munkás sem magát, sem családját fentartani nem képes, megfelelő közmunkák kiírásával törekedjék elsősorban oly munkabér elérésére, mely a lakosság megélhetését biztosítja«. Erre az egyszerű kijelentésre zsugorodott tehát össze az a törvényjavaslat, amelyet a munkabórmeg-