Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-75

A nemzetgyűlés 75. ülése 1922. évi december hó 19-én, kedden. 161 lezt essenek arra, hogy azokat a munkaképes rokkantakat, akik gyárakban, üzemekben vagy a mezőgazdaságokban alkalmazhatók, alkalmazzák, nálunk eddig szó sem esett. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Még az állam is B-listára helyezi őket !) De ha véletlenül az a rokkant odakerül akár állami, akár magánüzembe, a legközelebbi alkalommal irgalmatlanul kidobják, mert rokkant, mert vérzett a hazáért, mert tönkrement. (Zaj és élénk ellenmondások johbfelől.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Azt hiszem, hogy a képviselő ur maga sem azt akarta mondani, amit tényleg mondott, hogy azért dobnak ki valakit, mert rokkant, mert vérzett a hazáért. A képviselő ur szószerint ezt mondotta. Kivánatos volna, hogy a képviselő ur ezen szavait megmagyarázza, mert különben kénytelen volnék rendre utasit ani. Szeder Ferenc : T. Nemzetgyűlés S En nem azt akartam mondani, hogy azért, mert rokkant, ... Drozdy GyŐZŐ : Még azzal sem törődnek ! Szeder Ferenc : ... hanem, hogy mihelyest egy munkást ki kell tenni az üzemből, kiteszik azért, mert annak a rokkantnak kevesebb a mttnkateljesitmenye. Kiteszik azért, mert kevesebbet tud termelni. (Felkiáltások johbfelől: De ez nem igaz I) Dehogy nem igaz ! Szabó Imre: Nézzék meg, Weisz Manfrédnál van-e tiz egyáltalában alkalmazásban ! És a többi vasgyárakban és a mezőgazdaságban mennyit fognak találni I Nagy János (tamásii) : önök mindenütt ott voltak, önök tudják ! (Zaj.) Esztergályos János : Nem is a borosüvegek mellett ! Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni ! Esztergályos János : Nem ismerik a kalapácsot az urak ! Elnök : A kalapács és a borosüveg között nagy különbség van. Nagyon kérem a képviselő urat, ne méltóztassék erről megfeledkezni. Szeder Ferenc : Egy konkrét esetet állitásom igazolására rögtön el is mondok. Az egyik városban egy rokkantkezü munkás, aki 40%-os rokkant, az egyik vasúti műhelyben dolgozott három hónapig. Közben az illetőt felülvizsgálták és miután akkor, mert 48.000 korona volt az értékhatár, megállapították, hogy az illető keresete az értékhatárt felülhaladja, megállapították ugyan a 40%-os rokkantságát, de rokkantjáradékot nem javasoltak a részére. így tehát ez a háromgyermekes családapa elesett a rokkantjáradékától. Amikor a műhelyben véglegesen fel kellett volna venni, orvosi bizonyítványa alapján egyszerűen kitették a műhelyből. így ez a szerencsétlen egyrészt elesett a rokkantjáradékától, másrészt pedig a munkahelyből is "kitették. Ez egy szemléltető példa, amely nem egyedül áll és amely nem elszigetelt jelenség. Az én felfogásom szerint kötelezni kellene minden üzemet, minden vállalatot —• és itt a magyar államnak kellene elsősorban jó példával előljárnia — arra, hogy munkaképes rokkantakat alkalmazzanak, másrészt pedig ezeknek a rokkantaknak, özvegyeknek és ezek hozzátartozóinak ügyét törvényes utón kellene rendezni és pedig akként, hogy lehetővé legyen téve a számukra legalább a minimális megélhetés. Baj azután az —amint az imént Emiltettem — hogy az illetékes tényezők nem hogy arra törekednének, hogy azokat, akik a megszállás és egyéb körülmények következtében kimaradtak a rokkantstátusból, felvegyék, hanem még azokat is, akik a rokkantstátusban vannak, kidobálják a rokkantstátusból. Itt van például özvegy Wahlfisch Hermanne, akinek férje a 2. honvéd gyalogezredhez vonult be 1914-ben . .. Propper Sándor : Eossz neve van ! Szeder Ferenc:... s a harctéren szenvedett agyrázkódás következtében a gyulai közkórházban 1918-ban meghalt. Ennek az asszonynak két gyermeke van. Ezideig még egyetlen fillér járulékot sem kapott. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy ez az ő hibájából történt, nem, hanem a közigazgatásnak hibájából, azoknak a köröknek hibájából, amelyek ezeknek a Wahlfischéknak az ügyeit kezelik. En ugyanis megtettem azt, hogy egyenesen a gyulai polgármesterhez fordultam fel világosit ásért, mi oka lehet annak, hogy ez a Wahlfisch Hermanne, — nekem tökéletesen mindegy, hogy milyen a neve — akinek a férje elhalt a harctéren szerzett betegségben, ezideig nem kapott egyetlenegy fillér nyugdíjat vagy járadékot sem. A polgármester hozzám intézett levelében . . . Propper Sándor : Szép, hogy szóba állt ! Szeder Ferenc : . . . elmondotta, hogy az iratokat annak idején ide-oda küldték, levélváltás történt, irtak a népjóléti ministeriumba és sürgették az ügyet, de maga a polgármester is nagyon helytelenítette ezt, hogy Wahlfisch Hermanne eddig egy fillér járulékot sem kapott. Patay Tibor : Nem a közigazgatás a hibás. Szeder Ferenc : Én azt hiszem, hogyha annak a tintának, papirosnak és munkának az árát, amelyet a levelezésre s az akták ide-oda küldözésére fordítottak, odaadták volna Wahlfischnénak, jelentékeny összeget kapott volna. De nemcsak az ilyen destruktiv nevüekkel bánnak el így. Itt van Molnár Mihály esete, aki Békéscsabán született 1874-ben, Három kiskorú gyermekkel özvegyen maradt a felesége és egyetlen árva fillér nyugdíjat sem kap. Egész tömegét olvashatnám fel azoknak, akik az illetékes tényezők bűnös és könnyelmű lelkiismeretlensége következtében ezideig még nem juthattak hozzá a. nekik jogosan járó özvegyi vagy rokkantsági segélyhez. T, Nemzetgyűlés Ï Szeretném, ha végre valahára a nemzetgyűlés komolyan hozzányúlna ehhez a kérdéshez, ha végre magába szállna és megkísérelné törvényes utón és törvényes formában rendezni ezeknek a rokkantaknak az