Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-75
A nemzetgyűlés 75. ülése 1922. A kedvező konjunkturális viszonyokat valahogy kihasználták a kisgazdaságok is, t ulaj donosaik azokat is rendbehozták, aj elzálogt erheket, amelyek évtizedeken át a birtokot terhelték, kifizették. Legyünk azonban tisztában azzal, t. Nemzetgyűlés, hogy ennek a kedvező konjunkturális helyzetnek is egyszer vége szakad. (Felkiáltások a középen : Máris vége van!) Pedig ha a konjunkturális helyzetnek vége szakad, ennek szomorú következménye az lesz, hogy a kisbirtokok egész tömege végpusztulásba jut. (Ugy van ! jóbbfelől.) Nálunk általában a szemtermelésre helyezik a súlyt, már pedig tessék elképzelni — hiszen a gazdasági élet egyszer Keleten is megindul — mi lesz, amikor Oroszország, Európa éléstára, mezőgazdasági terményeit a piacra dobja és konkurrenciájával szorongatja a magyar mezőgazdaságot ? Nagyon szomorú idő lesz ez a közgazdaság szempontjából. (Felkiáltások ; Mikor lesz az !) Reischl Richárd : Elég lesz három év az átmenetre ! Szeder Ferenc : Történelmi szempontból tizedrangu kérdés, hogy két vagy tiz év alatt történhetik-e ez meg, de megtörténhetik két-három év alatt is, az pedig, hogy eljön ez az idő, egészen bizonyos, ezért nekünk már előre készülnünk kell a magyar mezőgazdaság érdekeinek védelmére. (ügy van! jóbbfelől.) Erdélyi Aladár : Ugy van ! De akkor nem igy kell beszélni ! Szeder Ferenc : Nekünk arra kell törekednünk, hogy egyrészt az intenziv termelés bevezetésével, a szakoktatás fejlesztésével, (Helyeslés.) másrészt pedig a kisbirtokoknak a súlyos, nehéz terhek alól való aránylagos mentesítésével életképessé tegyük őket erre az időre. Mert mondom és hangsúlyozom, egy pillanatig sem kételkedhetünk abban, hogy ez a megpróbáltatás a magyar kisbirtokokra el fog következni, s akik logikusan gondolkoznak, törekednek már előre is ezt kiparirozni. Más orvosszere ennek nem lehet, mint az intenziv termelés meghonosítása, a szakoktatás szélesebbkörü fejlesztése (Általános helyeslés.) és szinte kötelezés arra, hogy a mezőgazdaságban is értse mindenki a mesterségét, mint ahogy a cipész vagy gyári munkás érti a maga szakmáját, hogy ne csak ugy belecsöppenjen valaki a maga fizikumával a mezőgazdasági munkakörbe, hanem agyával is szolgálja a termelést. Szomjas Gusztáv : Csizmadiák jöttek hozzánk termelő-biztosnak ! Szép példát nyújtottak a szakértelemre ! Szeder Ferenc : Hiába akarnak, nem csinálnak belőlünk az urak bolsevikieket, mert mi nem vagyunk azok! (Taps és derültség jóbbfelől. Felkiáltások : Szociális termelésből fakad a jólét ! Még nem feledtük el !) Viczián István : Csak még tessék kijelenteni, hogy nemzeti alapon állnak, akkor rendben leszünk ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Halljuk! Zaj.) évi december hó 19-én, kedden, 15í) Szeder Ferenc: A képviselő ur földbirtokpolitikai kérdésekben bizonyára nem vivott olyan harcot a népbiztosokkal, amilyent én vivtam. Viczián István : Szocializálták a birtokomat ! Szeder Ferenc : Amikor szocializálták, akkor én a csehek fogságában voltam Theresienstadtban. (Felkiáltások jóbbfelől : Akkor jól van !) Viczián István: Én elhiszem. A pártra értettem. Szeder Ferenc : Nekem hitem és meggyőződésem, hogy erre a küzdelemre a kisbirtokosságnak fel kell készülnie, de fel kell készülnie mindenkinek, annak is, aki kisbirtokos volt, annak is, akinek kisbirtoka lesz a földreformtörvény alapján. Erre pedig alig látok más módszert, mint amit az előbb mondtam : a fokozatos adó behozatalát és az intenziv termelés meghonositását. Ennélfogva a következő határozati javaslatot terjesztem elő (olvassa) : »Utasitsa a nemzetgyűlés a pénzügyminister urat, hogy a kisbirtokok védelme céljából készitse elő és terjessze a Ház elé letárgyalás végett az 1922. évi XXI. te. revizióját, a fokozatos adózási rendszer elveinek figyelembevételével, hogy lehetővé váljék a kisbirtokosoknak a súlyos földadófizetési kötelezettség alól való mentesítése.« Rabok Lajos : Ezt sem szavazzák meg ? (Felkiáltások jóbbfelől : Nem !) Tudtam ! Szeder Ferenc : A rokkantkérdés végleges rendezése égő sebe állami életünknek. Az előbb is Emiltettem, hogy amikor a harctérre indultunk, bizonyos Ígéretekkel a tarsolyunkban mentünk ki és ha nem is volt mindenkor végső konklúziója ezeknek az Ígéreteknek a demokratikus földbirtokreformpolitika, de az Ígéretekben ott szerepelt mindenkor hangsúlyozottan az, hogy ha pedig nyomorékokká válunk a harctéren, az ország becsületbeli kötelességének fogja tekinteni az eltartásunkat. Becsületbeli kötelezettséget vállaltak azokt akik idehaza voltak és az ország ügyeit intéztékEzzel lelkesítették azokat, akik a harctérre mentekakik ott szenvedtek, ott kínlódtak, ott nyomoruságoskodtak és tették mindenüket kockára a rajvonalban. Nem szólok arról, milyen lényeges változások történtek azóta az emberek gondolkodásában a rokkantakat, ezek özvegyeit és árváit illetőleg, de azt a kétségtelen és szomorú tényt megállapítom, hogy erről az ígéretről pedig tökéletesen és teljesen elfeledkeztek, úgyannyira, hogy a rokkantkérdés még máig sincs nálunk törvényesen rendezve. Nem azokról szólok, akik, mint én, csak 20—25 %-os rokkantak, hanem azokról, akik 100%-os rokkantak, akik mindent odaadtak az országért, és azokról, akik férjüket adták oda, azokról, akik az apjukat adták oda. Hiszen egyenesen megszégyenítő, hogy mikor egy villamosjegy 30 korona, akkor rokkantakat 44 korona 66 fillérrel díjaznak havonkint, amiből 25 dekagramm kenyeret sem lehet vásárolni,
