Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-75

144 A nemzetgyűlés 75. ülése 1922 rad-e, mert lehet, hogy a délutáni négy órai újság vele szemben még valami piszkolódást fog elkövetni. Erdélyi Aladár: Eltanulták az Est-tői és a Nap-tói stb.-től ! Fábián Béla : Annak vége. Akkor is helytelenítettük, ma is támadjuk. Én, aki akkor büntetőtörvényszéki biró voltam, amint ma elitélem, akkor is elitéltem a legszigorúbban és legsúlyosabban azokat, akik hozzám kerültek ilyen rágalmazási ügyekkel vádoltam T. Nemzetgyűlés S Én ezekkel a kérdésekkel, amelyek itt vannak — statisztikával és mással — azért nem foglalkozom bővebben, mert én, mint képviselőtársaim is, a gimnázium harmadik osztályában tanultam egy mesét a farkasról és a bárányról. A farkas a viz forrásánál állott, a bárány pedig lenn volt, mégis állandóan azzal vádolta meg a farkas a bárányt, hogy ő zavarta meg a viznek a forrását. Tudom, hogy ennek vége lesz, tudom, hogy nemsokára vége lesz, tudom, hogy azon a napon lesz vége ennek a destrukciónak ebben az országban, amikor fel fog pirkadni a magyar hajnal. Tudom, hogy a piszkolódásnak és piszkoskodásnak akkor fog ütni az utolsó órája, amikor a mag3>-ar szabadulásnak az órája fog ütni. De hogy könnyebben eljuthassunk ehhez a pillanathoz, avégből hogy itt ebben az országban a nemzeti egység korábban helyreálljon, azért, hogy minden magyar izom, minden magyar agy és minden magyar ököl arra, afelé mutasson, ahová mutatni kell, azért kérem az igen t. kormányt arra, hogy ne csak szigorúan járjon el a törvény szava szerint és ne fogadjon el semmiféle protezsálásokat a lázitókkal, izgatókkal, a magyar nemzeti egység megbontóival szemben, hanem pénzügyileg se támog őket. Mert én ismerem a magyar népet, tudom, hogy az nem fogékony az izgatásokra. Nem lesz pénz — mert nem veszi az újságot senki — az újság fentartására abban az esetben, ha a kormány ennek az újságnak nem fog szubvenciót adni. (Helyeslés half elöl.) Méltóztassék megengedni, hogy ezek után tisztelettel rátérjek a kereskedelmi és ipari kérdésekre. Az utóbbi időben Magyarországon, ahol, amint mondottam, a társadalom minden osztálya között teljes egységnek kellene lenni és ahol minüen egyes felekezetnek egy magyar gondolat által vezéreltetve kellene egymás mellett, kéz a kézben, s egymás háta mögött csatasorba állania, nemcsak felekezetek szerint osztályozzák már hazafiságban az állampolgárokat, hanem foglalkozás szerint is. Méltóztassék megengedni, hogy itt ismételten felhívjam a jelenlévő pénzügyminister urnák a figyelmét arra, hogy az utóbbi időben is még, dacára annak, hogy a pénzügyminister ur és az államtitkár ur kegyesek voltak megígérni, hogy megszüntetik mindazokat a sértő plakátokat, amelyeknek kifüggesztésére kereskedőket és iparosokat kényszeríteni akarták ötezer koronás pénzbüntetés terhe mellett, ezeket a sértő plakátokat újból osztogatják. évi december hó 19-én, kedden. x

Nem lehetséges az, hogy állami tisztviselők állami pénzen nyomtatott nyomtatványokban az állampolgároknak egy kategóriáját,' amelyről én bátor vagyok azt állítani, hogy az adófizetési kötelezettség terén és épen az állampolgári kötelességeklerovása terén, minden más társadalmi osztálynál erősebben vette ki a részét, ezeket itfc állami pénzen sértegessék. A kereskedelem és ipar ellen, sajnos, már a rendszabályoknak egész tömege léptettetett életbe. Kállay Tibor pénzügyminister : Hol osztogatják ezeket a plakátokat % Fábián Béla : Legutóbb kifüggesztette őket a közpégi elöljáróság Budafok községében. Kállay Tibor pénzügyminister ; De azóta már visszavették ! Fábián Béla: Három nappal ezelőtt történt. Rögtön panaszra mentem a pénzügyi államtitkár úrhoz épen azért, mert a péní-ü^yminister ur és az államtitkár ur kegyesek voltak megígérni ezeknek a kifüggesztéseknek megszüntetését. Visszatérve az uzsorabirósá gokra, lehetetlenség és minden perrendi szabállyal ellenkezik és a magyar államnak nem lehet az a célja, hogy az állam területén mentül több bűnöző ember éljen, mentül több olyan ember éljen, aki tüntetett előéletű. Egy állampolgárnak mindig, mar a XVIII. század vége óta megadatott minden egyes országban a mód arra, hogy a vele szemben előterjesztett vá ddal szemben védekezhessék. Lehetetlenség tehát a bíráskodásnak az a rendszere, hogy az a kisiparos és kiskereskedő, akinek talán módja sincs I védőről gondoskodni, reggel 9 órakor kapja meg az idézést egy razzia alkalmából és erre neki aznap 10 órakor, vagy a következő napon már meg kell jelennie a bíróság előtt, ahol azt sem tudja, mivel van vádolva, ahol a szakértői ülnökök váltakoznak és ahol a szakértői ülnököknek — nagyon sajnálom, hogy ezt kell mondanom — az ítéletek hozatalába igen kevés beleszólásuk van. örömmel veszem tudomásul, hogy a minister ur kijelentette, "' hogy az eddig hozott uzsorabirósá gi Ítéleteket, ha már más utón nem lehet, remélhetőleg fegyelmi utón revideálni fogják, és ugyancsak örömmel látom azt, hogy a kisiparosokra és a kiskereskedőkre vonatkozólag olyan rendszabályt fognak életbeléptetni, mely szerint egy délelőtt lehetőleg ugyanabban az iparágban, vagy kereskedelmi szakmában elkövetett árdrágító cselekmények fognak elővétetni, úgyhogy a szakértői ülnökök alkalmazása körül bajok nem lesznek. Méltóztassanak megengedni, hogy itt tisztelettel rátérjek a betegpénzt ári előlegek kérdésére. Általánosan tudott dolog, hogy ebben az országban, sajnos, a legnagyobb pénztelenség van, a kereskedőknek és az iparosoknak nincs pénzük nemcsak arra, hogy uj árut vehessenek, de még arra sem, hogy életüket tovább tudják tengetni, » mert annyit sem adnak el. Ilyen viszonyok között íaz iparosokat és kereskedőket betegpénztári előlegek fizetésére szólítják fel. -•' „ ^