Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-75

138 A nemzetgyűlés 75. ülése 1922. azzal lelkesítettek engem, hogy IY. Béla király idejében volt egy Julian nevű. szerzetes, akit kiküldtek Mongoliába magyarokat keresni. Én azt tanultam, hogy nekünk testvéreket kell keresnünk, hogy erősebbek legyünk, és mikor Magyarország bajba jutott, amikor a magyar integritás elveszett, én azt gondoltam, hogy ha valahol a világon magyarul beszélő szerecseneket találnánk, akik még az arcbőr tekintetében is különböznek tőlünk, ha találnánk valahol 50 millió szerecsent vagy megtalálnánk a Jókai »Jövő század regényé «-ben Emiltett azt a bizonyos magyar segitő csapatot, nekünk ezeket mind ide kellene hozni csak azért, hogy támogassanak minket nagy Magyarország visszaszerzésében. (Ugy van! a középen.) Nem tudom példának okáért megérteni azt a politikát sem, amely az utóbbi időben úgynevezett faji politikának nevezi magát Magyarországon. Állandóan hallok statisztikáról. G-ömbös Gyula igen t. képviselőtársunk olvasott itt fel egy statisztikát, amely Kovács Alajos őméltósága összeállitása. En ezzel a statisztikával részleteiben nem akarok foglalkozni, egypár következtetést azonban mégis le kell vonnom. Nem akarok foglalkozni vele két okból. Elsősorban azért, mert én ismerem a statisztikák azon tulajdonságát, hogy statisztikát lehet összeállítani bizonyos cél érdekében. Mindig annak van i^aza, aki csinálja a statisztikát. Ez az egyik. A másik dolog pedig, amiért nem ismerem el adatainak helyességét s amiért tüzetesebben nem is foglalkozom azokkal, az, hogy ez a statisztika nem az összanyagra vonatkozik, hanem csak az egész anyag egyharmad részére, amin azért is csodálkozom, mert a bécsi KriegsArchivum vonatkozó füzetei már sokkal több adatot dolgoztak fel, mint a magyar Statisztikai Hivatal. Egyébként pedig a magyar állam erős és hatalmas és a jegyzők és birák fölött talán rendelkezik. Oly egyszerű volna egy komoly statisztika összeállitása. Tessék minden egyes községhez felhívást küldeni, hogy egy héten belül minden község felekezetek szerint — ha már eziránt érdeklődünk — állítsa össze az elesettek névsorát és akkor valamennyi elesettre vonatkozólag rövid idő alatt hiteles statisztika fog rendelkezésünkre állani. (Zaj.) En azonban a magam részéről most már ezt sem tartom fontosnak, és csak annyit akarok mondani, hogy a legrövidebb időn belül szemben fog állni ezzel a papirstatisztikával egy acélstatisztika. Minden templom falára ki fogják irni azoknak a nevét, akik az illető község zsidóiból a háborúban elestek vagy elhaltak s akkor minden ilyen papírelmélet, minden ilyen papirstatisztika egyszeriben megdől. De méltóztassanak megengedni, hogy egy másik szempontból is megvilágítsam ezt az egész dolgot. T. i. nem értem, hogy mi ebben a fontos. Ha például ma azt mondanák Gömbös évi december hó 19-én, kedden. Gyulának és mindazoknak, akik ennek a fajelméletnek hivei, hogy hát jó, integer Magyarország lesz, de nem lesz fajelmélet, vájjon mit akarnának akkor ők: fajelméletet, vagy integer Magyarországot ? Drozdy Győző : Fajelméletet ! Fábián Béla: Mert mindenki, aki őszintén szivére teszi a kezét . . . Szabó József: A kettőt össze kell egyeztetni ! Fábián Béla: Összeegyeztetni nem lehet. Nem lehet, mert az integer Magyarországon ott vannak a szerbek, a tótok, a németek is. Milyen fajelméletet tetszik ezekkel szemben csinálni? (Zaj.) Szomjas Gusztáv : Azok is magyarok ! Tótajku magyarok voltak mindig ! Fábián Béla: Ha ide vissza akarom édesgetni a tótot, a szerbet, a németet, (Zaj jobbfelöl. Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) avval akarom ezt tenni, hogy ebben az országban fajilag különbség tétetik avval a zsidósággal szemben is, amely a magyar nyelvet beszéli, sőt csak magyarul beszél s amely állandóan hangoztatja, hogy ő magyar és magyar érzésű? Méltóztassék elképzelni, hogy a régi integer Magyarországban mit adtak volna a magyar vezető politikusok, mit adott volna Tisza István gróf azért, ha itt a nemzetgyűlésben, vagy az akkori képviselőházban sorra felálltak volna a tótok, a szerbek, a románok és a németek s azt mondták volna, hogy mi nem vagyunk tótok, nem vagyunk szerbek, románok és németek, mi magyarok vagyunk. Vájjon akkor is minden erővel vissza akarták volna tolni őket, hogy ti igenis szerbek, tótok, németek, oláhok vagytok? (Felkiáltások balfelöl : Ezt meg is tették !) Peidl Gyula: Ezt csinálták! Fábián Béla: Tessék elhinni, hogy ezek a fajelméletek és fajstatisztikák, amelyeket kibocsátanak, szerény felfogásom szerint nem birnak jelentőséggel. Megmondom, miért. Megmondtam Gömbös képviselő urnák beszéde után is és mondom most is — sajnálom, hogy nincs jelen — és mondom többi t. képviselőtársaimnak is, kik hivei a fajelméletnek, hogy nem fog eltelni sok idő és fel fog kelni a magyar nap, amelyen ők lesznek az elsők, akik hazafiságuk által tüzelve ki fogják jelenteni, hogy nem igaz, hogy a zsidó faj, a zsidók magyarok ! És tessék elhinni, nem egy olyan borotvált arcú zsidóval, amilyen Ullmann Adolf vagy Weisz Manfréd, hanem egész közönséges dobutcai zsidóval, egész közönséges királyutcai zsidóval ennek a parlamentnek épülete előtt egy óriási nagy emelvényen, hogy mindenki lássa, csókolózni fog Gömbös Gyula. (Élénk derültség.) Es jelentkezni fognak a többi fajvédők mind. (Felkiáltások : A zsidó asszonyokkal ? Derültség.) Nem, a férfiakkal! (Derültség.) Jelentkezni fognak, mert a felkelő nagy magyar napon ennek a