Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-75

A nemzetgyűlés 75. ülése 1922. a tehetség és a közélet irányitásában a jövő értelmi osztálya mindenesetre produktívabb ala­pon vehet részt. Bethmann-Hollweg kiadta a jel­szót: »előre a tehetségekkel!« Nekünk is ezt a jelszót kell szem előtt tartanunk, hogy a tehet­ségek érvényesülését minden vonalon minél job­ban biztosítsuk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A jövő nevelésben elsőrendű kultúrpolitikai feladat a nemzeti jelleg biztosítása. Ennek három feltételét látom szükségesnek: az egységes köz­nevelés, a nemzeti érzés ápolása és végül az ifjúság megvédése az internacionális szellem ellen. Az egységes köznevelés egységes művelődést biztosító programmot kivan. Nálunk az Emiltett mulasztások miatt hiányzott az egységes köz­nevelés. Nélkülözhetetlennek tartom, hogy mi­előbb egységes köznevelési törvényt alkossunk, hogy ezzel köznevelésünket minden vonalon egy­ségesen szabályozhassuk. Vass József minister ur mint közoktatási minister 1921 december 19-én a testnevelési törvény tárgyalásakor a következőket mondta (olvassa) : »Hangsúlyozni kívánom, hogy ez a testnevelési törvényjavaslat tulajdonképen egy kiszakított része annak a készülőben lévő nagy közoktatásügyi reform­törvényjavaslatnak, amelyet eddig a parlament­nek sürgősebb dolgokkal való elfoglaltsága miatt nem tudtam a t. Ház elé hozni.« Hogy iskoláink egyoldalú intellektualizmu­sát megóvhassuk, hogy a közgondolkozást irá­nyithassuk, hogy a köznevelést, a nemzeties ön­ismeretet, a felelősségérzetet kifejleszthessük, ehhez kétségtelenül szükséges a köznevelési tör­vény megalkotása. Azt hiszem, a törvényhozás minden tagja bármely időben szívesen fogja fogadni az egységes nevelést célzó köznevelési törvényt, amellyel kapcsolatban természetesen szükséges gondoskodni a köznevelési felügyelet megszervezéséről is. A nemzetnevelés tervszerű, következetes és kitartó munkáján fordul meg fajunk jövője. A nem+eti szellem fejlesztése nem­zeti erősödésünket jelenti és ha társadalmunkat nem hatja át a történelmi idők patinás szel­leme, kétségtelen, hogy ez már a dekadencia jele és az elmúlás veszélyét rejti magában. Köz­nevelésünkben a már Széchenyi által hangozta­tott önismeretre való nevelést kell szorgalmazni, meg kell teremteni az irredentizmus leghatéko­nyabb pedagógiáját. Iskoláinkban minden tan­tárgy, a magyar nyelv, történelem, irodalom, földrajz, gazdaságtan csak egy tengely körül foroghat: az integer Magyarország körül. (He­lyeslés balfelöl.) A magyar nemzeti vonatkozáso­kat bele kell vinnünk az iskolai élet legparányibb megnyilatkozásába is, hogy lássuk mindenütt a hazafias szellem megnyilvánulását. Cserti József : Es a B-listás tanítókat visszavenni ! Bodó János : A magyar irodalom- vagy történelemórán nemcsak oktatni kell az ifjú­ságot a hazafias érzésre, fontos érdek, hogy az iskolai nevelés keretén belül a hazafias szeile­évi december hó 19-én, kedden. 127 met az ifjúságban minél intenzivebben fej­lesszük. Nevelésünk rendszerének egyik mulasztása, hogy nem gondoskodtunk a múltban arról, hogy ifjúságunkat az öntudatos honpolgári nevelésben részesítsük. Már Szókratész hangoz­tatta, hogy az állampolgári készségnek tudáson kell alapulnia Plató az állampolgári nevelést az állami épület legfontosabb pillérjének nevezte, Arisztotelész pedig valamennyi állampolgár ré­szére követelte a törvényekből és a jogból való kioktatást. Jól tudjuk, a rómaiaknál a 12 táblás tör­vényt minden gyermeknek kívülről kellett tudnia. Ezután hosszú pauza következett, amelyben a honpolgári neveléssel nem foglalkoztak. Ujabban a francia forradalom egyik elvi vívmánya: a népakarat érvényesülése vetette fel a honpolgári nevelés kérdését, amelynek a mai viszonyok kö­zött, midőn a demokrácia, a jogkiterjesztés kere­tén belül a polgárságnak az állami életben aktiv szerepe jut, fokozott jelentősége van. Az állam­polgári nevelés gondolatát igen helyesen jelöli meg egyik irónk. Szerinte a nevelés gondolata az a gondolat, hogy a jövő nemzedéket, a jövő állampolgárát már egészen fiatal korától kezdve kell nevelni, ki kell oktatni a nemzeti közössé­get szimbolizáló államjogi tudásra, de viszont az állami tudáson felül szisztematikusan ki kell oktatni arra, ami arra neveli, hogy az állami közösség gondolata nemes és hazafias tettekre késztet. Sohasem tartottam aktuálisabbnak ezt a kérdést komolyan tárgyalni, mint a mai viszo­nyok között, amidőn társadalmi és politikai szempontból nagy szükségét látom annak, hogy a honpolgári nevelést az ifjúságnál intenziven bevezessük. Jói tudjuk, hogy az utolsó évtizedekben a destrukció, a demagógia az úgynevezett felvilá­gositó munka révén megbolygatta a lelkek egyen­súlyát, megtévesztette az ifjúságot és a hazafias eszméktől, Isten imádásától eltávolította. A nép­jólét megteremtésének hangzatos jelszava alatt megtévesztettek nagy tömegeket és a fürge de­magógia különösen a zavaros, válságos időkben ütötte fel fejét, hogy a közszellemet szisztemati­kusan készítse elő a maga eszméi számára. Jogokat hangoztatott, hangsúlyozván, hogy jog­államban vagyunk, de ettől a demagógiától sohasem halljuk a jogok mellett hangsúlyozni a kötelességeket is. Szerintem tehát a demokrácia korszakában, amidőn a jogkiterjesztéssel a pol­gárság mindig nagyobb tömegeit juttatjuk aktiv polgári szerephez, egyedül a honpolgári nevelés­nek gyakorlati bevezetése teszi majd lehetővé, hogy az ifjú nemzedék mint öntudatos polgár lépjen ki az életbe, hogy helyes gyakorlója legyen jogainak, de egyúttal öntudatos végrehaj­tója legyen azoknak a kötelességeknek, amelye­ket a haza tőlük elvár. A németeknél II. Vilmos császár már 1889­ben hangsúlyozta egy_ kabinetrendeletében, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents