Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-75

À netnzetgyûléê 75. ülése 1922. nélkül, épugy nincs kulturális erősödés gazdasági erősödés nélkül sem. Ha visszatekintünk a béke fél évszázadára, amikor visszanyertük függetlenségünket és művelődésünk sorsa a kezünkben volt, megállapíthatjuk, hogy a közművelődés terén, sajnos, nem végeztük el azokat a fontos feladatokat, amelyek kötelességszerűen ránk hárultak. A múlt nagyjai, tehát Kossuth, Eötvös, Széchenyi, mint legfontosabb nemzeti feladatot hangoztatták, hogy a kultúrpolitika terén intenziven cselekedjünk, dolgozzunk. Deák Ferenc már az 1833. évi országgyűlésen panaszkodik, hogy : »Sajnos, a tapasztalásnak keserű oktatása mélyen meggyőzte nemzetünk képviselőit arról, hogy a népnevelés és közművelődés ügyében munkátlanul vesztegelni oly vétkes mulasztás, amely századokon keresztül gátat vet a nemzet erkölcsös és polgári kifejlődésének.« Később az 1830-tól 40-ig tartó országgyűlésen felhivja a karok és rendek figyelmét arra, hogy neveljék a népet, mert a népoktatás célja az, hogy kifejlessze a népet, biztosítja a törvények szentségét és az embereket jobbakká és boldogabbakká teszi. 1848-ban Kossuth a népoktatási törvényjavaslat tárgyalásánál különösen kiemeli a falusi népoktatás szükségességét, mondván (olvassa) : »Kérem a Házat, fejlessze a községet minél inkább, mert ebben fekszik a status-szabadságnak legbiztosabb, leghatalmasabb talpköve. « Az 1848-as időkben e kor két kiváló elméje, Eötvös és Horváth Mihály voltak birtokosai a kultuszministeri tárcának, majd pedig az alkotmányosság helyreállásával isn ét Eötvös vette át a kultuszkormányzatot. 1868-ban a XXXVIII. tcikkel megalkotta közoktatásunk legfontosabb törvényét, amelyet, ha ezalatt a béke fél évszázad alatt komolyan hajtottunk volna végre, a művelődésnek magasabb fokára jutottunk volna el. Es igy nem lehetett volna az, hogy még a legutolsó időkben is hétféle nemzetiségi kérdéssel kellett foglalkozni, nem történhetett volna meg az őszirózsás szomorú forradalom, a Kun Béla-féle kommunizmus és most nem fordulna felénk a 14 megyés csonka haza felé négy millió elszakadt vérünk minden panaszával, szenvedésével és kínlódásával. A múlt politikájának nagy hibája volt, hogy nem követtük Széchenyi intését, amikor mondja: »Ha valami fölemelheti még a hazát, az semmi egyéb, mint a nemzetiesség és a közértelmesség, vagyis a nemzeti műveltség.« Sajnos, a múlt államférflai, de maga a társadalom sem fogta fel teljes tudatában és teljes helyességében a nemzeti művelődés fontos kérdéseit és csak ilyen módon történhetett az, hogy közművelődési állapotaink, sajnos és őszintén megvallva, meglehetősen szomorú képet tárnak elénk. A történelem tanúbizonysága annak, hogy minden életképes faj a megalázás korszakában, amennyiben ősi faji ereje még megvan, egyesült erővel. évi december hő 19-én, kedden. Í2«j nemzeti öntudatra ébredéssel, ha nem is rövid időn belül, de végeredményben visszaszerzi régi hatalmát. A német nemzeti gondolat a napóleoni háborúk után hatalmas mórtékben fejlődött ki ós a nemzeti egység Bismarck politikai egyéniségében jutott legpregnánsabb kifejezésre. Igen jól tudjuk, hogy a Schulmeisterek milyen fontos apostoli munkát végeztek, és ezeknek a Schulmeistereknek volt köszönhető az a hatalmas virágzás, amely a mnlt évszázadban ban Németországot Európában a nagyhatalmi pozícióra emelte. A kis Dánia, amikor Schleswig-Holsteint elvesztette, Költ szavát követte : »Amit a fegyver elvett tőlünk, azt kultúrával visszaszerezzük.« Mi is, t. Nemzetgyűlés, a megalázás szomorú korszakát éljük, nekünk is szükségünk van a nemzeti egységre, a művelődés egységére, hogy egyesült erővel, a nemzeti kultúra erejével s annak minden fegyverével mennél előbb visszaszerezhessük integer Magyarországunkat. Cserti József: A tanítókat B-listára helyezik, — de udvarnagyi bíróságra van pénz ! Bodo János : Régi bevált megállapítás, hogy csak az a nemzet oldhatja meg a tökéletes állam feladatát is, amely megoldja a tökéletes nevelés feladatát. Nekünk ugyanis a tökéletes állam feladatán keresztül kell megoldanunk az integer Magyarország szempontjából minden létkérdésünket. Cserti József: S mégis két ós fél ezer tanítót bocsátanak el. Bodó János : Vörösmarty szerint el kell érnünk, hogy minden ember ember legyen és magyar. Ha ezt elértük, adva van mindaz a feltétel, amely nemzeti erősödésünket biztosítja. A kultúrában rejlik az állam etikai jelentősége; ez adja meg az állami élet végső eredményét. A szellemi kultúra visszahat a jog helyes alkotására és a hatalom igazságos gyakorlására. A demokrácia, a jogkiterjesztés tulajdonképen a kultúra arányában kell hogy történjók, mert hiszen az uj jogoknak csak akkor van értelmük, ha a joggyakorlás szempontjából minden polgár öntudatosan tudja jogai mellett kötelességeit is teljesíteni. A kultúrpolitika feladatait Kornis igen helyesen a következőkép állapítja meg: hogy a kulturjavak helyes termeléséről és elosztásáról gondoskodjék s ezzel a társadalmi egyensúlyt biztosítsa. A kultúrpolitika tűzi ki a nemzet művelődési eszményeit, gondoskodik az ezeket megvalósítani hivatott erőkről, kitapogatja a nemzet lelki szükségleteit, őrködik az anyagi és szellemi kultúra összhangja felett. Nemzeti tragikumunk egyik főforrása, mint már említettem, hogy sajnos, sohasem volt céltudatos kulturprogrammunk, sohasem hatotta át nemzeti társadalmunkat a helyes művelődés feladata s maga a parlament is — valljuk be őszintén — a kultúrpolitikával, ezzel a fontos nemzeti problémával a múltban sohasem -foglal, 17*