Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-74

À nemzetgyűlés 74. ülése 1922. hogy a napirend tárgyalására szánt idő utolsó fél­órájától kezdve kell az elnöki előterjesztést meg­- tenni. Ez az idő bekövetkezett, nekem pedig egy kötelességem van : a házszabályokat megtartani. A képviselő urnák az egész nap rendelkezésére állt félnyolcig, (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) köteles­sége tehát befejezni. Amennyiben ez nem történt meg, kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő urát, és amennyiben a házszabályok e rendelke­zéséhez nem alkalmazkodnék, ugy kénytelen leszek a szót tőle megvonni. (Helyeslés jobbfelől.) Drozdy Győző : Kár, hogy nem tiz órára tolták ki az ülések idejét ! (Derültség.) Rupert Rezső : Csak egy füzetet mutatok még be. Ez azt mondja, hogy forradalom olyan országban, amelyben a kormány kezében van a katonaság, nem képzelhető el. T. i. mondja abban a vonatkozásban, hogy a legitimisták rosszul be­szélnek, ámitanak benneteket, mert azt mondják, hogy a tótok fellázadnak, az erdélyiek fellázadnak, a horvátországiak fellázadnak. Erre mondja, hogy . ez ostoba beszéd, ez csak a legitimisták demagó­giája, mert olyan államokban, amelyekben a kor­mány kezében vannak a fegyverek, nem lehet , forradalmakat csinálni. íme tehát az érv, hogy Magyarországon sem szabad forradalomra hivat­kozni azért, mert a rend veszélyeztetve van, ilyen rendkiviili törvényjavaslatot hoznak, mint ami­lyen a közrend védelméről szóló. De a kormánynak még egy dolog ellen kell vé« - dekeznie. A kormány és az ország sorsa attól függ — ugy veszem ki a kormányelnök ur nyilat koza­• tából —hogy itt ne legyen túlfutott irredentizmus, de különösen ne legyen itt Habsburg-kérdés. Itt be is fogom fejezni egy pár mondattal beszédenlet. Teljes lehetetlenség megakadályozni azt, hogy ne legyen Habsburg-kérdés az országban. Igen is, a Habsburg-szimpátia terjed, terjed az ország rossz kormányzása folytán. KoVáts-Nagy Sándor : Hiszen maga szabad­- király választó ! Rupert Rezső : A szegény nép az egész vo­nalon . . . CsontOS Imre: Nem igaz ! Betű sem igaz be­lől- ! Rupert Rezső : ön nincs jogositva ezt két s ég­be vonni ! ' Ha tehát a kormány ugy látja, hogy ez ve­szedelmes dolog, már csak azért is meg kell gon­dolnia magát, már csak azért is olyan politikát „kell neki folytatnia, amely tűrhető, mert ha itt tűrhető rendet nem teremt, ha itt a polgárságnak ilyen abszolutisztikus törvényektől kell remegnie, rettegnie, akkor egészen bizonyos, hogy belehajt­ják az országot a Habsburgok kezébe. Minket tetemre idézett itt Gömbös Gyula kép­viselő ur, tetemre idézte először a múlt nagyságait, akik a liberális Magyarországot megalkották, te­temre idézett bennünket, akik szerinte nem va­gyunk eléggé faj magyarok. Tetemre idézhet. Mert i.a tetemre idézi a múlt nagyságait, akkor, meg évi december hó l'S-án, hétfőn. 119 fognak előtte jelenni az 1848-as alkotásoknak az óriásai, mert ez volt a liberalizmus, ami csakugyan faj védelem volt, ami szabadságot adott, de te­temre fogja idézni ezzel szemben saját magát, a kormányt és mindazokat, akiknek a hatalom a kezükben volt, ezzel a hatalommal azonban a nem­zet javára élni nem tudtak. Az indemnitást nem fogadom el. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Szónokot számo­san üdvözlik.) Elnök : Csontos képviselő ur személyes meg­támadtatás címén kért szót. A házszabályok értel­mében a szó őt megilleti. CsontOS Imre : T. Nemzetgyűlés ! Előttem szó­lott t. képviselőtársunk beszédének közepén ben­nünket általánosságban olyan színvonalra állított, amelyet én itt a számra nem veszek. Egyenesen kijelentem azt, hogy ha egy egyszerű polgárember tette volna azt a nyilatkozatot, hogy az állatias­sággal hasonlít bennünket össze . .. Rupert Rezső: Nem értette meg, kedves Csontos bácsi. Csontos Imre : ... akkor, amikor Magyar, ország polgárságát mint állatot akarja feltüntetni, ezt az állítását a képviselő urnák, ezt az általáno­sítást határozottan visszautasítom. Rupert Rezső: Azt mondottam, hogy mind­nyájunk számára. Csontos Imre: Azt a közmunkaszolgáltatást mi közelebbről ismerjük, mint a képviselő ur. Rupert Rezső : Nem értem, mi baja van önnek velem ? Épen arról beszéltem, hogy a népet nem szabad lealjasitani a barmok sorsára. (Zaj jobbfelől. Halljuk/ Halljuk!) Elnök : Csendet kérek ! Rupert Rezső : Ha Valaki nem érti meg az embert, ne beszéljen. (Nagy zaj és félkiáltások jobb­felől : Tessék meghallgatni !) B. Kaas Albert : Mi eleget hallgattuk ! Csontos Imre : Határozottan ugy tüntetett fel bennünket az ország szine előtt, hogy evvel a rend­törvénnyel a nemzet millióit mint állatot fogjuk be, (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Felkiál­tások a szélsőbaloldalon : Ha megszavazzák !) Igenis, rendnek kell lenni ! A közmunkákra vonatkozólag én, aki jobban ismerem azt, mint a képviselő ur, egy kis felvilágosítással szolgálhatok. (Zaj a szSső­báloldahn.) Amennyiben nem lesz rendtartás ott, ha nem lesz törvényes erő annak végrehajtására, hogy mi lesz akkor, arra csak egy példát hozok fel. Emlékszik a képviselő ur a múlt télre, a múlt évi havazásra ? Emlékezhetik, mert mindenki emléke­zik. Nemcsak egyes területeken volt, hiszen a vonatok is megálltak. Nálunk az Alföldön minden vizvezetőcsatorna beállt. Ha a közigazgatásnak vagy a Tiszaszabályozó Társulatnak nincs a kezében az a jog, hogy kirendelje a közerőt, mi les z akkor ? Meskó Zoltán : Megvan ma is neki ! Rupert Rezső : Fizessen rendes napszámot, - akkor lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents