Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-62

42 A nemzetgyűlés 62. ülése 1922. és hogy internálással bünteti azt, aki sztrájkban részt vesz . . . Propper Sándor: Nincs joga hozzál Hébelt Ede "... de embereket, akik nem is gondolnak arra, hogy sztrájkjuknak ilyen következményei lehetnek, ne büntessenek, ne tartóztassanak le és ne vigyenek Zalaegerszegre. Propper Sándor : Akkor miért küldenek Genfbe követeket Ígéretekkel ! Akkor ne hazudozzanak a külföldön ! (Egy hang a jobboldalon : Hazudik maga í) Elnök : A képviselő ur valakivel szemben itt azt a kifejezést használta, hogy hazudozik. Felszólítom, hogy az ilyen kifejezésektől tartózkodjék. (Helyeslés a jobboldalon.) Bogya János: Korcsmába való hang! (Zaj.) Hébelt Ede : Van a táborban körülbelül 80 olyan ember, aki Oroszországból jött haza mint hadifogoly, akiket azonban mint gyanúsakat letartóztattak azzal, hogy majd visszaszállítják őket Oroszországba. Ezek az emberek félév óta várják már visszaszállításukat. Igazán nem értem, miért nem tudja kivinni belügyi és külügyi kormányzatunk, hogy ezek az emberek végrevalahára visszaszállittassanfk az internáló tábor piszkos helyéről. Ha ezek gyanúsak, akkor miért kell nekik éveken keresztül itt ülniök? Az internáló táborbeli állapotokkal függ össze a következő eset. Egy Berend nevű orvostanhallgatót szabadonbocsátottak és ez a Berend kiszabadulása után a következőket mesélte az egyik bécsi lap leirása szerint. (Felkiáltások a jobboldalon : Jó cég !) A bécsi lap nyilvánosságra hozta az ő előadását. (Félkiáltások a jobboldalon : Jól mesél!) A bécsi lapok híreit nem hiszem el, de igenis indokoltnak tartom, hogy a bécsi lapok hirei alapján, különösen ha azok valószinüeknek látszanak, nyomozás induljon meg, annál is inkább, mert ezt az esetet mások is említették nekem. A cikk a következőket írja: »Amikor engem — meséli ez a Berend — Bokor aligazgató elé vezettek Zalaegerszegen, durva hangon rámrivallt, hogy mondjam el, mit beszéltünk a gyűlésen, az internáló táborban. Határozottan kijelentettem, hogy semmiféle gyűlésről nem tudok. Bokor erre müfelháborodással csapdosta orrom előtt az asztalt és fenyegetődzött, hogy majd megtanít engem emlékezni. Majd azt kérdezte, miért lettem épen én a bizalmi. Erre felvilágosítottam, hogy Proch alezredes parancsára a barakkok megbízottakat választottak és ezek egyike voltam én is. Hazudozik, rivallt rám, majd átkísértetett a szobába további vallatásra. Tíz perc múlva ő maga jött át és kérdezte, hogy vallottam-e már és amidőn azt hallotta, hogy megmaradtam előbbi álláspontom mellett, fenevad módjára nekem ugrott, ököllel teljes erővel ötször-hatszor orrba vágott és négyszer-ötször jobbról-balról arcul ütött, ugy hogy a sarokba estem. Amikor már orromból évi november hó 29-én, szerdán. szájamból folyt a vér és zsebkendőmmel törültem a lecsurgó vért, visszatértem a szobába.« Drozdy Győző : Pont így csinálták a kommün alatt is! Elnök : Nagyon kérem Drozdy képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Legalább tízszer figyelmeztettem már a mai ülésen. Hébelt Ede : »Ekkor Rogán tiszthelyettes jelenlétében Bokor rám parancsolt, hogy véres zsebkendőmet hagyjam ott és azt mondta, hogy 24 órai gondolkodási időt ad, de jaj lesz nekem, ha holnap sem vallok « Viczián István : Köztudomású hazugságok ! Hébelt Ede : Lehet, hogy teljesen alaptalanok a panaszok... Erdélyi Aladár: Akkor minek idehozni! Hébelt Ede : Mert nyomozást akarok az ilyen ügyekben és azt akarom indítványozni, hogy parlamenti vizsgáló-bizottság küldessék ki az ilyen esetek megvizsgálására. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon") A budapesti rendőrségen is állítólag nemcsak verik az embereket, hanem valóságos kínzások folynak. Én egyelőre nem hiszem el. Elnök : Ha a képviselő ur nem hisz valamit és mégis elmondja, vét az ország jó hírneve ellen. Csak azt mondja el a képviselő ur a rendőrségen történtekről, amit elhisz, mert amiről a képviselő ur maga is azt mondja, hogy nem hiszi el, de mégis elmondja, azt a külföldön az ellenséges propaganda kihasználja az ország és a nemzet ellen. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A képviselő ur elmondhat mindent . . . Rassay Károly: Amit akar! Elnök: . . . amit akar és amiről meg van győződve, hogy igaz. A képviselő ur azonban maga mondja, hogy nem hiszi el, hogy a rendőrségen kínoznak, de mégis elmondja. Meg fogják látni az urak, hogy ez tudósítás formájában ugy fog megjelenni a külföldi lapokban, hogy ezt egy képviselő bebizonyította. Minthogy ez az ország legfontosabb érdekeibe ütközik, kérem a képviselő urat, méltóztassék ettől tartózkodni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. Felkiáltások jobbfelöl : Éljen az elnök !) Forgács Miklós (közbeszól. Zaj.). Propper Sándor: Maga direktóriumi tag volt, miért tapsol? (Zaj jobb felől.) Hébelt Ede: Az országnak egyik legfontosabb érdeke az, hogy ezek az állapotok megszűnjenek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én csak azért mondottam azt a »nem hiszem« szót, hogy, ha külföldre kikerül, akkor igy kerüljön ki. Én azonban láttam embereket, láttam egy 18 éves bölcsészethallgatónőt a gumibot kék foltjaival a karjain. Drozdy Győző : Ilyen gazságokat még sem illik védelmezni! Hébelt Ede: Azokat a vádakat, amik például a Népszavában a toloncházra vonatkozólag megjelentek és amikre vonatkozólag a bíró-