Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-70
324 A nemzetgyűlés 70. ülése 1922. arra az álláspontra, hogy Magyarországon a törvény és jog tisztelete legyen szent. Nekem jogom van megkérdezni, hogy a tisztelt főispán ur honnan és miből szerezte ezt az összeget, (Ugy van! a szélsőbalóldalon.) Én meg vagyok győződve arról, hogy a főispán ur ezt nem a sajátjából adta, meg vagyok győződve, hogy a kormány megbízásából adta ki ezt a rendeletet és adta ezeket a fényes jutalmakat. Létay Ernő : A kormányfőtanácsosok pénzéből ! Kuna P. András (közbeszól). Elnök : Kuna képviselő urat ismételten figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni ! Cserti József: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Mi sem természetesebb, mint az, hogy ez a pénz közvagyonból került erre a célra. (Egy hang jobbfelöl: Nem bizonyos!) Kötelességem tehát megkérdezni a választók, az adófizető polgárok nevében is, hogy a kormány miből fedezte, tonnán vette ezt az összeget. Rupert Rezső: És mi jogon? Cserti József: És azért is jogom van ezt megkérdezni, mert ha a belügyminister urnák joga volt utánam detektiveket kiküldeni a községbe ós a detektivekkel megkérdeztetni tőlem, hogy miből fedeztem a választási költségeket, miből ruházkodom, hol járok, mit eszem,... Rassay Károly : Cseh pénzből ! (Derültség balfelöl.) Cserti József : . .. akkor nekem is van jogom kutatni azt, hogy a belügyminister ur és a kormányzat honnan vette ezeket a nagyobb összegeket. Pedig ezeknek a tízezreknek nagyon sok helyük volna, mert, amint előbb az egyik t. képviselőtársam mondotta, nagyon sok szenvedő, nélkülöző, éhező árvánk, hadiözvegyünk és utcán kolduló hős katonánk van. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Ez nem fáj odaát, fő a mandátum !) Én remélem, hogy ugy a belügyminister ur, mint a pénzügyminister ur nyilatkozni fog ebben az ügyben. Épen ezért a következő interpellációt vagyok bátor a belüary- és a pénzügyminister urakhoz intézni: (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »\. Van-e tudomásuk a minister uraknak árról, hogy Fejér megye főispánja a közvagyonból Germán Imre csákvári jegyzőnek 6000 koronát, Csermák István csákvári segédjegyzőnek • 4000, Kreiner Sándor polgárdii jegyzőnek 5000, Schneider István szabadbattyáni jegyzőnek 3000, Herbst Mihály diósdi jegyzőnek 1000, Sipos Andor kajászószentpéteri jegyzőnek 1000, Merzich G-éza rácalmási jegyzőnek 1000, Kéri Gyula százhalombattai jegyzőnek 1000, Boross Pál hercegfalvai segédjegyzőnek 1000 korona jutalmat ajándékozott f. évi július 15-én, a nemzetgyűlési képviselői választásokon kifejtett törvénytelen eljárásukért. 2. Ha van a minister uraknak erről tudomásuk, hajlandók-e a vizsgálatot ez ügyben azonnal megindítani, s ezen jegyzőktől^ akik évi december hö 13-án s szerdán. ezen összegekhez törvénytelen módon jutottak* ezen összegeket haladéktalanul visszakövetelni és azt törvényes célra fordítani?« Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Még azt kívánom megjegyezni, hogy a választ meg fogom kívánni a minister uraktól s ha a záros határidőn belül nem kapok választ, kénytelen leszek interpellációmat megismételni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyés pénzügyminister uraknak. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Farkas Tibor! (Halljuk! Halljuk!) Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Egy hanyatló kornak, a parlamentarizmus elfajulásának egyik tünetét látom abban, hogy milliókra vagy milliárdokra menő pénzösszegek egy ministeri tollvonással kivétetnek az adózó közönség kezéből. . . Rassay Károly : Ez igy van ! Farkas Tibor : ... és ezt a törvényhozás fásult közönnyel nézi. Rassay Károly : Ugy van, ez a költségvetésnélküliség eredménye! Farkas Tibor: Szatírát lehetne írni arról is, hogy a törvényhozás olyan tagjai, akik az interpellációban a parlamentarizmus dekadenciáját látják, kénytelenek ehhez az eszközhöz nyúlni azért, hogy tájékozódjanak olyan kérdésekről, amelyekről a végrehajtó hatalomnak a törvényhozást tájékoztatni kellene, mert ezekről a kérdésekről tájékozottnak lenni a törvényhozónak legalább is illik. Mikor a közelmúltban, vagy mondjuk négy hónap alatt egy közfogyasztási cikk annyira megdrágult, hogy egyes osztályok jövedelmének 20—30, sőt egyesekének 50%-át is igénybe veszi az, ha ebből a közfogyasztási cikkből azt akarják fogyasztani, amit megszoktak és amenynyit megszoktak, (Egy hang a jobbközépen : Mi az? — Egy hang jobb felöl: A dohány!) akkor szükségesnek tartom, hogy a pénzügyminister úrhoz a következő interpellációt terjesszem elő. Hosszabb indokolást nem tartok szükségesnek, mert mindig azt vallom, hogy az az interpelláció, amelyet órák hosszat kell indokolni, célját tévesztette. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Rupert Rezső: Az a kérdés, hogy milyen nagy disznóságról van szó ! Farkas Tibor (olvassa): »Van-e tudomása a pénzügyminister urnák arról, hogy a dohánytőzsdék áruhiány következtében nem tudják a fogyasztókat kiszolgálni ? Megfelel-e a valóságnak az a hir, hogy az áruhiány oka abban keresendő, hogy az állam nagyobb mennyiségű dohányterméket szállít külföldre, nagyobb mennyiséget pedig árdrágító spekuláció céljaira visszatart? Hajlandó-e a pénzügyminister ur a dohánygyártásra, fogyasztásra és exportra vonatkozó adatokat a nemzetgyűléssel közölni?
