Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-70

Á nemzetgyűlés 70. ülése 1922. évi december hó 13-án, szerdán. 315 Szabó István (nagyatádi) földmiveiésügyt minister: Az a, sajnálatos eset is fenforog, hogy a képviselő ur nekem adta át a kérvényt és à belügyminist eriumban azt állítják, hogy nem érkezett meg. Nagyon sajnálom, mert ilyesmi nálam nem igen szokott előfordulni, és nem is hiszem, hogy az ellenzéki képviselő uraknak nagy panaszuk lehetne, hogy ha hozzám fordultak, hogy akkor én nem egyforma mértékkel mértem volna, vagy hogy képviselő és képviselő közt különbséget tettem volna. (Igazi Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mélt ózt assék tehát meggyőződve lenni, hogy nem az én részemről történt a mulasztás, mert nekem az az álláspontom, hogy képviselő és képviselő között nem teszek és sohasem is tettem különbséget, tartozzék bármely párthoz valaki. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a bal- és a szélsőbáloldalon.) Különben, amint előbb is jeleztem, ezt a bért én magam is tarthatatlannak látom s ezért minden rendelkezésemre álló eszközzel oda fogok hatni,: hogy ez a,bérlet megsemmisíttessék és újra bérbe adassék. Kérem válaszom tudomásul vételét. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti még S7Ó ! •••'•; Pakots József : T. Nemzetgyűlés ! A földirive> lésügyi minister ur válaszát örömmel veszem tudomásul, s csupán azt akarom még megjegyezni, hogy világért sem a minister ur személye iránt való bizalmatlanságból terjesztettem elő interpellációmat, mert nekem csak a ministeri um eljárása ellen volt kifogásom. Hiszen annakidején^ mikor a minister urnák jelentettem, hegy a belügyminist er ur milyen levelet irt nekem, ő maga is fel volt háborodva ezen a tényen. Szabó István (nagyatádi földmivelésügyi minister : Tern észét es ! Pakots József : Egyébként kérem és várom a t. minister úrtól, hegy mielőbb hasson közre a belügyminist er urnái, hogy orvosolt assék ez a kérdés, mert természeti okoknál fegva is mennél sürgősebben el kell int ézni ezt a haszonbérleti ügyet. Elnök: Kérdem at. Házat: méltóztatik-e a földmivelésügyi minister urnák Pakots József képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni ? (Igen !) A Ház a választ t udomásul veszi. A képviselő urnák a belügyminist er úrhoz intézett interpellációja pedig ki fog adatni a belügyminist er uraak. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Propper Sárdor! Propper Sándor : T. Nemzet gjülés ! A munkás^ biztositás jelentősége a háború után meglehetősen megnövekedett. A háború előtt is megvolt a maga nagy jelentősége,-mert hiszen arról volt szó, hegy a biztosit ott ipari és kereskedelmi alkalmazottak egészsége felett őrködjék, ezt a csoportot betegség, baleset eset én megfelelők g ellássa, szóval a munkaerőt,, amennyiben az veszedelemben forog,; megmentse, mennél rövidebb idő alatt a munkaerő tulajdonosát a betegségekkel és balesetekkel járó szenvedésektől megkímélje, a háború után azonban ez a jelentőség még fokozódott, mert a munkásság ellenálló képessége köztudomás szerint csökkent. Sokat hallunk arról beszélni, hogy CsonkaMagyarországon a háború után, ha a romokat fel akarjuk épiteni, minden ember kettős munkájára volna szükség. Ezzel szemben a helyzet az, hogy minden dolgozó ember háboruelőtti erejének tulajdonképen csak felét birja, csak fele erővel rendelkezik, a háború és a háborús szenvedések, a túlfeszített munka és izgalom ennyire megviselte, ennyire csökkentette az emberek ellenálló képességét. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : A rossz táplálék!) Ez az, ami a munkásbiztositás jelentőségét megnövelte s mégis, ahelyett, hogy e megnövekedett jelenséghez mérten átidomították volna és fokozták volna a umnkásbiztositást, ellenkezőleg csökkentették ezen intézmény teljesítőképességét. Csökkentették azáltal, hogy autonómiáját, önrendelkezésijogát, önkormányzatát, amely abból áll, hogy a munkásbiztositás ügyeit maguk a munkások és munkaadók,,tehát az anyagilag és fizikailag legközvetlenebbül érdekelt felek intézték, most már három esztendő óta változatlanul függőben tartják a kivételes hatalomról szóló törvény rendelkezései alapján. Renczes János : Jól tették ! A Propper Sándor : ön, képviselő ur, azt mondja, hogy jól tették ! Ez azt jelenti, hogy önnek erről halvány sejtelme sincs. Ha önnek fogalma volna arról, hogy mi az a szociálpolitika, ha ön tudná, hogy \árosi ipari munkás milyen \iszonyok és körülmények között él, ha ön látott \olna belülről egy munkáslakást, amikor az ágyban beteg családfő fekszik, — tüdőbeteg "vagy egyéb betegségben sínylődő — akkor ön ezt a nem idevaló'megjegyzést nem kockáztatta -volna meg. (Zaj jobbfelől.) Renczes János : Jobban tudom, mint ön. Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Propper Sándor : Mondom, kettős munkára volna szükség és félerő áll rendelkezésre. A szükséges pótlást szociális utón a szociálpolitikának kellene a munkásbiztositási intézmények révén szolgáltatnia. Ez tagadhatatlan tény s amikor a munkásbiztositásról beszélünk, más szempont itt nem is lehet domináló. Igaz pedig az, hogy a munkásbiztositási intézmény, amely ötven esztendeje áll Magyarországon, — vagy huszonöt esztendeig mint magánintézmény, mint a munkásság legegyénibb és legsajátosabb alkotása, későbben az 1891 : XIV. te. alapján szűk mederben, utóbb az 1907 : XIX. te. alapján valamivel tágabb mederben — ez alatt az ötven esztendő alatt hatalmasan kif jlődött, de amit ötven esztendő alatt fejlődött, azt most az utóbbi három évben az autonómia hiánya tökéletesen elzüllesztette, tönkretette. Szabó József: Ne mondja, mert még elhiszik! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) ~J