Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-70
A nemzetgyűlés 70. ülése 19,22. évi december hó 13-án, szerdán. 313 NAPLÓ VI. a pénzügyi államtitkár ur kért meg arra, hogy közöljem ezt az elöljárósággal az ő felhatalmazására. November 30-ika volt, és minthogy december 1-én lépett életbe a blokkrendszer, sürgősen megírtam a levelet. A deputáció — ott volt velem a minister ur szobájában, mikor ezt megtettem — elvitte a levelet és az elöljáróság nem vette tudomásul, annak ellenére, hogy a pénzügyi államtitkár úrra hivatkoztam ; napokon keresztül nem vette tudomásul, és amikor telefonon felhívtam, kijelentette, hogy ő nem respektálhatja a képviselőnek ezt a kérését, nem törődve azzal, hogy törvényhozó vagyok, akinek épugy kötelebsége a törvények és rendeletek betartása, mint a kormány igen t. tagjainak. (Mozgás a jobboldalon.) Ahol egy képvisslőnek ilyen nehéz helyzete van a hatóságokkal, azok pártpolitikai elfogultsága miatt, ott ne tessék nekem szemrehányást tenni, hogy itt a nemzetgyűlésen teszem szóvá ezt a kérdést, amikor csak későn, hónapok múlva jöttem ide ezzel, amikor máskép nem tudtam megtalálni a gyors utat a dolog elintézésére. Rupert Rezső: Mi kifogása lehet ez ellen Csontosnak ? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Csontos Imre: En végzem a kötelességemet a választóközönséggel szemben. (Zaj.) Elnök : Csontos képviselő urat kérem, tessék csendben lenni. Horváth Zoltán : Pakots a kisgazdák érdekében interpellál. Pakots József : Pyrrhusi győzelmet arattam magam felett akkor, amikor az ellenem politikailag fenekedő hatósággal szemben, amikor ők egy ilyen tényt követtek el, nem siettem rögtön a nyilvánosság elé. Pedig minden természetes emberi érzés azt sürgette volna, hogy tessék visszafizetni azokért a kellemetlenségekért, amelyeket törvényhozói működésem teljesítése terén nekem okoztak. Nem tettem. Három hónapja annak, hogy ez a kérdés már tárgyalás alatt van és még nem tudtak odáig jutni, hogy illetékes helyről az a megnyugtatásom lenne, hogy a minister urak, akikről feltételezem, hogy megismerve e kérdés súlyos szociális és gazdasági jelentőségét, majd gondoskodnak az orvoslásról, hogy végre a minister urak kezében lenne az ügy. Most tehát kénytelen vagyok a nemzetgyűlés fórumát használni arra, hogy a nemzetgyűlés ellenőrzése alá helyezzem az ilyen szegény'emberek ügyes-bajos dolgait, amikor a t. földmivel és ügyi és belügyminister urakhoz előterjesztem a következő interpellációkat. Interpelláció a földmivelésügyi minister úrhoz (olvassa) : »Van-e tudomása a földmivelésügyi minister urnák arról, hogy Monoron száznál több magyar földmivest, túlhajtott földhaszonbérleti árverés a legteljesebb anyagi romlásba juttatta ? 2. Hogyan akar a földmivelésügyi minister ur segítségére lenni a kis exist enciáknak, akiknek érdé* keit elsősorban hivatott megvédem ? •» U amely hozzá fordul. (Felkiáltások pobfelől : Érzi is!) Mndjárt felelek erre az érzésre. (Felkiál ások a jobboldalon : Gyakorolja is!) Kérem a földmivelésügyi minister u r at, hogy érezze azt a testvéri közösséget ezzel a földmivest ársadalommal, amely a maga nagy sányaruságában hozzá kiált segítségért . Én 1922 október 30-án ezt a kérvényt beadtam a t. minister u^hoz. S megígérte nekem nagyon konciliáns módon, hogy á 4 fogja tenni pártolólag a belügyminister úrhoz. Én szerré]yesen megkértem a bíügyminister u~a1, hogy revideáltassa ezt a dolgot s a belügyminister ur korrekt módon kijelentette, hogy ő azt ki fogja vizsgálni, s amenynyiben igy áll a dolog, meg fogja szüntetni az árverést és érvényt feg szerezni annak a minist erelnöki rendeletnek, amely 1922 júliusában ada+ott ki. S mi történik ? Két hé"tel ezelőtt kapok a bí ügy minist er úttól egy levelet, hegy az a beadvány, amelyet még oki óber 30-án bátor voltam a föld mi veié ügyi minister urnák átadni, nem érkezett át hozzá. - -• Vagyok bátor kérni a t. földmivelésügyi minister u^at, aki maga is felháborodva nyilai kozott a dologról, legyen szives utánanézni a ministeri unában, hogy mi történt ezzel a beadyánnyal. Én azt az ad niníszt rációt felelőssé t eszem azért, hogy az a 115 szegény földnives bajba jutott, hogy ezeknek a szegény embereknek az ügyét nem tart ja annyira font osnak a mai időkbe , hegy azt hat hét alatt elintézze, holott ezeknek az embereknek az élete, családjuk exisztenciája függ ezen ügy elintézésétől. Ez nem rideg aktaszám, t. minist erium és t. minist er ur, hanem ez elevenen érző szegény, szenvedő emberek keserves élet ügye, amelyet önnek és a kormánynak is köt élessége képviselni. És ne tegyék nehézzé önök az ellenzéki képviselők kötelességét, amikor elmegy a minist erium ba és képviseli ott a szegény emberek ügyét, hogy nem tud ott beszámolni az ő becsületes munkájának eredményével, mert az adminisztráció rossz, az adminisztráció közömbös. (Zaj.) Csontos Imre: 0 thon nem mondotta meg ezt annak az elöljáróságnak a képviselő ur, amikor elvette a szegények földjét licit áción. Pakots József : Hol ? Csontos Imre :Ott a községben ! Pakots József: T. Nemzetgyűlés és t. Csontos képviselőtársam ! ön nem tudja azt, hogy az elöljáróság velem szemben milyen ellenséges állásponton van. Ha kívánja, kitérek arra, hogy megmagyarázzam önnek, milyen nehéz helyzete van egy ellenzéki nemzetgyűlési képviselőnek a kerületében. Nemrégen a monori kisiparosok és kereskedők felkerestek engem, hogy kérjem meg a pénzügyi kormányzatot arra, hogy a blokkrendszeH Monoton még ne léptessék életbe, meH őket ez tönkreteszi. A pénzügy ministe 1 " u r és a pénzügyi államtitka" u 1 * csakugyan megtette ke^éseim-e, hogy addig, amig ki nincs próbálva a blokk-endsze 1 * é-vénybe hozása és életképessége a vidéken, addig ott a mono i kerületben felfüggeszti. Maga
