Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-69

À nemzetgyűlés 69. ülése 1922. bocsátványokra, nevezetesen a hadikölcsönkötvényekre vonatkozólag már előzőleg kiadott 402/1922. számú ministerelnöki rendeletet, valamint a külföldi pénzértékben vagy aranyértékben teljesítendő egyes követelések és tartozások köteles bejelentésére és a mérlegbe való mikénti felvételére vonatkozólag kiadott 3430/1922. számú ministerelnöki rendeletet vagy kibővithesse, vagy a szükséghez mérten megszükitse, avagy teljesen hatályon kivül helyezhesse. A javaslat eredeti 13. §-át a pénzügyi bizottság kihagyandónak találta azért, mert a pénzügyi kormány a közel jövőben benyújtandó clearing-törvényben kivan az ebben foglaltakról intézkedni. Ennélfogva a következő szakaszok eggyel kisebb számot nyertek. Az uj 13. § az 1918. évi október hó 31-ike előtt keletkezett állami adósságokkal foglalkozik. A trianoni békeszerződés értelmében ugyanis a háború előtt felvett államadósságok Magyarország és az utódállamok között a jóvátételi bizottság * által fognak egy bizonyos kulcs szerint szétosztatni. Mindaddig tehát, amig ez a felosztás meg nem történt a jóvátételi bizottság által, csonka Magyarország ezen államadósságoknak csak azt a részét vállalhatja magára, amelyről már most kétségtelenül megállapítható, hogy az később is a magyar államkincstárt fogja terhelni. Ennélfogva a magyar államadósságok esedékessé vált szelvényei is csak bizonyos korlátok között válthatók be a magyar államkincstár által, ezért meg kellett akadályozni azt, hogy a magyar államkincstárt perrel támadhassák meg olyan címlettulajdonosok, akik a tulajdonukban levő államadóssági címletekben foglalt követeléseiket esetleg később a magyar állammal szemben ugy sem érvényesithetnék. Ez az elv indította a magyar kormányt, amidőn a háború esetére szóló kivételes hatalom alapján kibocsátotta a 3851/1920. évi ministerelnöki rendeletet, amely kimondotta, hogy az 1918 október 31-ike előtti időben keletkezett magyar államadóssági, valamint az ugyanezen időben a magyar államkincstár által közforgalmú értékpapírokban átvállalt tőke- és kamatfizetési igényeket a magyar államkincstárral szemben birói utón nem lehet érvényesíteni. Ezt az átmeneti intézkedést az államadósság tőkéjére nézve az 1921. évi XXVI. te. 5. §-a törvényesítette. Most ez a törvényjavaslat ugyanezt érvényesíteni szándékozik a tőkék kamataira nézve, és miután az 1921. évi XXVI. te. ugy intézkedett, hogy az államadósság tőkéje 1925 december hó végéig nem követelhető, ennélfogva a tőkék kamataira ugyanezt az intézkedést kívánja ez a törvényjavaslat szintén 1925 december hó végében megállapítani. A törvényjavaslat uj 14. §-a a következőről intézkedik: A pénzlebélyegzés alkalmával visszatartott 100 koronán aluli összegekről szóló pénztári elismervények a vagyonváltságról szóló 1921. évi XXVI. te. 7. §-a értelmében csak évi december hó 12-én, kedden. 279 akkor cseréltetnek ki kamatozatlan, kisorsolás alá kerülő nyeremónykölcsön-kötvényekre, ha ezen 100 koronán aluli összegek 100 koronára készpénzfizetéssel az illető tulajdonosok által -kiegészíttetnek. Ez a törvényjavaslat ezt az intézkedést most megváltoztatni kívánja, még pedig ugy, hogy nem 100, hanem az ezer koronán aluli összegekről abban az esetben ad ilyen kamatozatlan nyereménykölcsön-kötvényeket, ha az ezer koronán aluli összegek készpénzfizetéssel ezer koronára egészíttetnek ki. Ennek indoka az, hogy ezen nyereménykölcsön-kötvények előállítási ára ma igen nagy és igy az eltolódott valutaviszonyok mellett nem volna rentábilis, hogy az állam ezekről a csekély kis csonka összegekről állítson ki ilyen nyereménykölcsönkötvényeket. A törvényjavaslat uj 15. §-a abban találja magyarázatát, hogy a háború és a forradalom utáni időkben a magyar államkincstár kénytelen volt a Pénzintézeti Központtól nagyobb összegeket igénybe venni. Ezen összegek ma már körülbelül öt milliárdra szaporodtak fel és minthogy ezek mint folyószámlatartozások voltak a Pénzintézeti Központnál kezelve, igy ezeket a Pénzintézeti Központ egyáltalában nem mobilizálhatta. Ezért kellett tehát most módot nyújtani arra, hogy a hitelek fedezésére állami pénztárjegyek bocsáttassanak ki, ugy, hogy ezeket a pénztárjegyeket a szükséghez mérten a Pénzintézeti Központ a Jegyintézetnél leszámitoltathatja és igy forgótőkére tehet szert. Megjegyzem azonban, t. Nemzetgyűlés, hogy ezáltal a magyar államadósság egy fillérrel sem szaporodik. Ez csak módot nyújt a Pénzintézeti Központnak arra, hogy a meglévő tartozásból a Jegyintézetnél felvehesse saját összegeinek egyes részleteit. A javaslat uj 16. §-a arról kivan gondoskodni, hogy az alacsonyabb fizetési osztályba tartozó tisztviselők az 1918. évi XXII. te. 1. §a alapján a Pénzintézeti Központtól az eddiginél nagyobb összegű kölcsönt vehessenek igénybe. Ebből a célból módosítani kellett az 1917. évi XV. tc.-nek a lefoglalhatóságra vonatkozó rendelkezéseit, mert a Pénzintézeti Központ által nyújtandó kölcsönök alapját részben a tisztviselők lefoglalható illetménye képezi. Minthogy pedig a köztisztviselők tulajdohképeni törzsfizetése ma, a mostani viszonyokhoz mérten már rendkívül csekély, ennélfogva módot kellett találni arra, hogy a háborús segélyek, amelyek a lefoglalás alól eddig mentesítve voltak, e törvényjavaslat rendelkezése értelmében e mentesítés alól feloldhatók legyenek. Végül a törvényjavaslat uj 16. §-a arról intézkedik, hogy az állami jegy intézet a külföldi fizetési eszközök bevásárlására bizonyos hiteleket nyújthasson a devizaközpontnak. Szükség van erre azért, mert hiszen a devizaközpontnak