Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-62
A nemzei gyűlés 62. ülése 1922. évi november hó 29-én, szerdán. 21 a kultúra tényével, a kultúra szépségével igyekezzünk ezeket a magyar igazságokat terjeszteni. Az irredentizmusnak azt a boncolgatását, melyet Pakots t. képviselőtársunktól hallottunk, áld már abban a kifejezésben is kifogást talál, hogy »Csonka Magyarország nem ország« és ebbe is defetizmust igyekszik belemagyarázni, merő abszurdumnak tartom, mert hiszen akárhol olvassuk is ezt a gondolatot, egyetlen magyar embernek sem jut az eszébe, hogy csonkaságunk mellett meg kell maradnunk és hogy az olyan dolog, mely bennünket lehangolna. Ellenkezőleg, a másik mondatban már az a gondolat jut kifejezésre, hogy a mai állapotokat nem lehet fentartani, hanem azok helyébe az egész Magyarországért kell mindenkinek verekednie. Ezt a jeligét, ezt a mondást csak igy lehet értelmezni, és ez annak nem pesszimisztikus, bomlasztó és pacifista értelmezése. Giesswein Sándor : Mi az a »pacifista« ! Kiss Menyhért : A pacifizmus a minden áron való béke. Pacifista felfogás az a felfogás, amelyet 1918 októberében és 1917-től kezdve . . . Giesswein Sándor : Ez ellen a gyanúsítás ellen tiltakozom, mint a békeegyesület elnöke ! Kiss Menyhért : ... a sajtóban állandóan hangoztattak. Giesswein Sándor : Az evangéliumban is benne van ! Kiss Menyhért : Nagyon jól tudom, hogy a pacifizmus az evangéliumban is benne van, de méltóztassék csak Giesswein t. képviselőtársamnak a pacifizmust ajánlani és dicsérni a cseheknek, a románoknak, a szerbeknek . . . Giesswein Sándor : Meg is tesszük ! Kiss Menyhért : . . . akik Magyarországot megcsonkították. Fogadják el ők ezt az elvet és adják vissza annak alapján Magyarország ezeréves határait. Volna, aii elfogadja ! Nagy Ernő : Visszavesszük, ha kell ! Kiss Menyhért : Bizonyos, hogy semmit sem adnának vissza Magyarországnak és csak az lesz a mienk, amit katonai erőnk segítségével visszafoglalunk. Nagy Ernő: Akkor menjünk mindnyájan! Álljon ide minden magyar i Kiss Menyhért : Az irredentizmus politikájának mikéntjét természetesen reábízzuk a kormányzati tényezőkre, de azoktól az emberektől, akik állandóan szembehelyezkedtek a magyar nacionalizmussal és ellenkező világfelfogást képviseltek, az irredentizmusból leckét nem kérünk. Pakots József : Nincs olyan magyar ember üt, aki szembehelyezkedett volna vele ! Kiss Menyhért : Nagyon jól tudjuk, hogy mi az a pacifizmus, nagyon jól tudjuk, hogy melyik politika volt az, amely az országot ide juttatta. Ha fel akarjuk építeni az országot, elsősorban belső honfoglalást kell véghezvinnünk, a magyar nép részére anyagi és erkölcsi erőt kell teremtenünk és csak azután következhetik el az az idő, amikor komolyan gondolhatunk Szent István országai régi határainak visszaállítására. Erről természetesen minél kevesebbet kell beszélni, mert igaza van annak a francia publicistának, aid azt mondta ElzászLotharingiával kapcsolatban, hogy : sohase beszéljünk róla, de mindig gondoljunk rá. Ez az irredentizmus volt az, amelyet a francia sajtóban 1870-től kezdve állandóan felszínen tartottak. Természetesen vannak idők, amikor ennek a felfogásnak némának kell lennie, vannak idők, amikor ennek a felfogásnak kitörő hangokat kell kapnia ; mindig a körülmények és idők mutatják, hogy mire van szükség. Magát a javaslatot természetesen örömmel fogadom el. Elnök : Friedrich István képsielő úr a házszabályok 215. § a értelmében kér szót. A szót a képviselő urnák megadom. Friedrich István : T. Nemzetgyűlés ! Sohasem helyeseltem, ha a nemzetgyűlés drága idejét személyes kérdésekben igénybe vették. Soha ebben a Házban senkit meg nem támadtam. Amióta nemzetgyűlés van Magyarországon, mindig ellenzéki képviselő voltam, az egyedüli képviselő, aki mindig ellenzéki voltam. (Egy hang a jobboldalon : Hát amikor minister elnök volt ?) Amikor én kormányon voltam, akkor nem volt nemzetgyűlés. Személyes kérdésben való felszólalásnak szerintem csak akkor van helye, ha az illető képviselőt rászorítják, hogy védekezzék. Én a közélet legsötétebb alakjainak tekintem azokat a hiénákat, akik a saját lelkiszegénységükben nem tudván megélni, ugy akarják felszínen tartani magukat, hogy piszkos csápjaikat beeresztik más emberek vérébe és azt felszíva, abból akarnak meghízni. Kiss Menyhért, vagy talán Haller képviselőtársam beszéde közben a baloldalról azt kiáltották felém, hog}?- én cionista gárdát szerveztem. • Nagy Ernő : Ha a magyar haza megvédésére, akkor helyes volt ! (Derültség jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Friedrich István : Amikor én honvédelmi államtitkár voltam, feljöttek egyszer hozzám a magyar cionista egyesület tartalékos tisztjei és azt kívánták, illetve helyesebben azt" jelentették be, hogy ők is részt akarnak venni a rendfent art ás munkájában. Erre én, talán 5—6 szóval, az illetékes osztályhoz utasítottam őket. Ezt a cionista küldöttséget Strausz akadémiai tanár vezette. (Egy hang jobbról : Ez a Strausz ?) Nem ez a Strausz, hanem egy egészen más. Ennyi történt mindössze a cionisták között és köztem. Már most, t. Nemzetgyűlés, felszólítom az igen t. baloldalt, bizonyítsa be itt, az ország szine előtt, hogy én bármikor és valahogyan is összefüggésben voltam a cionistákkal. Ha ezt betudják bizonyítani, ugy én magamra nézve levonom a konzekvenciákat, feltétlenül lemondok mandátumomról és eltűnök a magyar politikai szint érről, egyben pedig felajánlok minden cionista zsidóért, akit én beszerveztem, 10.000 koronát jótékony célra. (Derültség.) De viszont azokkal, akik ilyen vádakat és rágalmakat szórnak ellenem anélkül
