Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-68

'Ä nemzetgyűlés 68. ülése 1922, beleavatkozni. Ha egyszer ez a helyzet elfogadtatott, ez a törvénynek egy olyan intézkedése, amely szerint ezeknek az általa ellenőrizhetetlen közegeknek bármely ténykedéseért azt a szegény falusi adófizetőt lehet anyagilag felelőssé tenni. Konstruáljunk egy konkrét esetet. Megtörténik az, hogy egy körjegyzőség egyik községéből, amely körjegyzőség 4—5 községből áll, végrehajtás utján kell az adózók legnagyobb részétől behajtani a közadókat. Mi lesz az eljárás, mélyen t. Nemzetgyűlés ? Áz anyaközségből kimegy az adókezelő segéd jegyző. Ezekről nagyon jól tudjuk, hogy többnyire még fiatal, tehát a könnyelműségre hajlandó emberek sorából kerülnek ki, és különben sem épen azokból a kategóriákból rekrutálódnak különösen most, amikor tömegesen kell őket alkalmazni, amelyek minden tekintetben kifogástalanok és megbizhatók. Mondom, a segédjegyző ki fog menni abba a kisközségbe, ott el fog menni a bíróhoz, maga mellé veszi annak a kisközségnek községi biráját, és megkezdi a végrehajtást. A végrehajtás során régente, amikor a közvetlen adófizetések az adóhivatalhoz fizettettek be, egypár forint, egypár korona volt az, amely abból a kis adófizető községből befolyt. Az adóösszegek is sokkal kisebbek voltak. Ma nagyon könynyen megtörténhetik az, hogy egy ilyen végrehajtás során, még egy kisebb községben is 5—600.000 korona, sőt azon felül menő összegek fognak a végrehajtó kezébe befolyni. Aki a falusi életet ismeri, az méltóztatik nagyon jól tudni, hogy milyen a viszony a biró és az eljáró jegyző között. Az a segédjegyző egyszerűen azt fogja mondani a bírónak, amikor a végrehajtást befejezte: Nézze kedves biró uram, este is van, messze is van, hideg is van, az eső is esik. Ne fáradjon maga most én velem a központi községbe. A pénzt itt szépen átveszem magától és majd ott beadom a központi község közpénztárába. A biró majdnem minden egyes esetben — száz eset közül kilencvenkilencben nem azt fogja mondani, hogy nem, hanem meg is köszöni a segédjegyzőnek, hogy szives helyette is elvégezni ezt a dolgot, megkiméli attól, hogy amikor az állatait kell már megetetnie, a pénzt szállítsa be a központi községbe. A vége az lesz, a gyakorlatban legalább igy fog történni, hogy az a segédjegyző fogja szépen bevinni azt a pénzt és vagy beszolgáltatja odabenn, vagy nem szolgáltatja be. Megjegyzem, amikor a segédjegyző beér az anyaközségbe, már este lesz, ugy, hogy az nap ott már a pénztárban nem lesz jelen senki. A községháza már be lesz csukva. A pénzt tehát egész éjjel magánál kell tartania annak a segédjegyzőnek. Legyen most az a fiatal ember könnyelmű, keveredjék valami kártyakompániába. Magánál érzi a százezreket a zsebében, szépen el fog belőlük kártyázni. Vagy legyen az egy raffinait gazember, aki a birót —- mint előbb itt elmondottam — széévi december hő 11-én/hétfőn. 25^ pen elintézve, zsebre teszi a pénzt és nem az anyaközség felé veszi az útját, hanem Jugoszláviába megy át, — mondjuk egy határmenti községről van szó, — ami csak annyiból áll, hogy a Dráván átcsónakázik. Azt kérdem, hogy ilyen esetben, amikor mindezek bekövetkezhetnek, — és nagyon sok esetben be is fognak következni, mert hiszen az alkalom szüli a tolvajt, és az a sok pénz, amely annak az embernek a kezéber van, csábitólag fog rá hatni — lehet-e ezérí megbüntetni és uj fizetésre kényszeríteni azt ;: nyomorult adófizetőt, aki az állammal szember kötelezettségét egyszer már teljesítette? Az

; meg nem teheti, hogy ezeknek ne fizessen, meri. nem mondhatja adófizető : Nem adón nektek az adót, mert nem bizom bennetek, hog\ oda viszitek, ahova kell. Hogy maga a törvényjavaslat is érzi azt hogy ez mennyire lehetetlen szituáció, err nézve méltóztassék egy mondattal tovább olvasni. A továbbiakban azt mondja (olvassa) : »A községi (városi) adóhivatalok főnökeit az anyagi felelősség csak akkor terheli, ha a kiküldött ellenőrzése körül mulasztást követtek el.« Hát ha azt a tisztviselőt, akinek ex offo kötelessége ellenőrizni a végrehajtást, mentesiti a javaslat és csak abban az esetben kötelezi anyagi kártérítésre, ha expressis verbis mulasztást követett el, azt kérdezem mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy micsoda jogon kötelezi akkor kártérítésre az adófizetőt, aki sem mulasztást el nem követhetett, sem módja és alkalma nincs semmi körülmények között arra, hogy azt a kiküldött végrehajtót ellenőrizze. T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy ezek, amiket előadtam, tökéletesen elegendők arra, hogy meggyőzzem azokat, akik objektive, nem pártszempontból, hanem általános igazság szempontjából vizsgálják ezt a kérdést. Akire ezek az érvek meggyőző erővel nem bírnak, azokat úgyis hiába próbálnám bármivel is meggyőzni, tehát befejezem okfejtésemet. Mindazok alapján, amiket itt teljesen egyéni elfogultság nélkül, tisztán ügyszeretetből, a tárgy ismeretében, elmondottam, egészen röviden kérném, hogy méltóztassék a szakasz következő módosítását elfogadni. Méltóztassék kimondani azt, hogy e szakasz második pontjának harmadik mondata helyett, amely azt mondja, hogy a kárért elsősorban a végrehajtó, másodsorban a község, város, felelős, a vétkes közeg elleni visszkereseti jogának fenmaradása mellett, s amelyet törölni kívánok, (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) a következő szöveg vétessék fel (olvassa) : »A kárért a végrehajtó közeg vagy közegek felelősek.« (Helyeslés.) Elnök : Kíván még valaki szólni ? Minthogy senkisem kíván szólni, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Ennek a törvényjavaslatnak még le nem tárgyalt szakaszaiban két rendelkezés van, amely-, 35*