Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-62
A nemzugyülés 62. ülése 1922. i többséggel alkotott meg a régi nemzetgyűlés és amely mellett — mondhatom — az ország 95%-a egyhangúlag állást foglalt és egységes falanxként áll: a numerus clausus-törvény felett. (Mozgás.) Pikler Emil : A százalékos arány néni klappol egészen. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kiss Menyhért: Nagyon jól tudom, hogy a legszélső baloldal ellenkező véleményen van a numerus clausus tekintetében, (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) de mégis Kissé soknak találom, hogy Pakots József mint uticai Cato minden beszédét ugy végzi, hogy : ceterum censeo Carthaginem esse delendam, — bármiről beszéljenek, mindig azt követeli, hogy el kell törölni a numerus claususról alkotott törvényt. Különösnek tartom ezt épen ma, amikor — mint a tegnapi esti bécsi újságokból méltóztattak értesülni — a numerus clausust még az olyan internacionális és elrózsaszinüsödött városban is, mint Bécs, meg akarják alkotni. Pikler Emil : A reakció mindenütt egyforma, nemzetközi ! (Zaj.) Ulain Ferenc : Lesz még nagyobb is ! Pikler Emil : Mi is nagyobban leszünk ! Ulain Ferenc : Akkor maguk kicsinyek lesznek ! Propper Sándor : Még nagvobb reakciót akar ? Kiss Menyhért : A magyar sajtóban is megjelent egy nagyon elkeseredett cikk, amely fájdalommal számol be arról a mozgalomról, amelyet a bécsi egyetemi ifjúság indított meg a maga körében, mikor azt követelte, hogy a tanárok 10%-ánál több ne lehessen zsidó ; bizonyos százaléknál több zsidót ők sem hajlandók megtűrni az egyetemen. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy az a mozgalom, amely most Keleten és Olaszországban kifejlődött, és az a mozgalom, amely Magyarországon oda tornyosodott fel, hogy a nemzetgyűlés kénytelen volt ezt a törvényt meghozni, nem szeparatisztikus jelenség. A magyar nemzet századokon keresztül egyike volt a legliberálisabb nemzeteknek és épen azért, mert rendkívül liberális volt és rendkívül nagy-, lelkű, nem tételezett fel semmi rosszat, mert a turáni gondolkozás mindig optimista és ideális. Épen ezzel a liberális jó tulajdonságával élt vissza az a faj, amely be özönlött itt a Kárpátok szurdokain keresztül és bámulatos, csodálatos energiával, nagyszerű összetartással és imponáló nacionalizmusával lényeges gazdasági, kulturális és társadalmi fellegvárakat tudott magának bevenni és tudott megszerezni. Ebből mi nem azt a tanulságot vonjuk le, hogy a legnagyobb gyűlölettel és vadsággal kell most ezeket lerombolni, hanem azt a tanulságot, hogy igenis tanulni kell tőlük és azzal a szívóssággal, azzal a kitartással, amellyel ők itt idegen földön csekély számuk dacára is nagy előnyöket tudtak maguknak biztosítani, nekünk, idehaza Magyarországon megtámadott magyarságnak ezekhez az eszközökhöz kell most már nyúlnunk, . . ; ívi november hó 29-én, szerdán. 19 Friedrich István: Ugy van! Ez csak önvédelem ! Kiss Menyhért : . . . miután már ezeket a véd várakat, a kulturális nagy előnyöket elveszítettük. Igen helyesen mondja Friedrich t. képviselőtársam, hogy ez ma a magyarság felfogásában önvédelmi harc. Pikler Emil : Miért állt akkor a cionista tábor élére ? (Zaj.) Friedrich István : Hazudik ! Hogy mondhat ilyet ? (Zaj.) Elnök : Friedrich István képviselő urat ezért a kifejezésért kénytelen vagyok rendreutasitani, Kiss Menyhért : Ha mi azalatt, hogy faj védelem és nemzeti harc . . . Pikler Emil : Hogy szabadkőműves volt, az is hazugság ? Friedrich István : Nem ! Az voltam ! Sohasem tagadtam ! (Zaj.) Propper Sándor : Hát hogy a Lánchídi)ál volt, az is hazugság ? Pikler Emii : Miért csinált ministert zsidóból, Polnayból ? Elnök : Pikler képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Kiss Menyhért : A magyarországi zsidóság egy nagyon fontos, nagyon súlyos orgánumának vezércikkéből kívánok felolvasni egy részt, a Jövő című lapból, amely 1919 április 4-iki számában szórói-szóra azt mondja (olvassa) : »A mágnások szolgálatában álló, hozzájuk dörgölődző asszimíláns kapitalisták és az ő kitartott sajtóorgánumuk belecsempészték a jelenkori hivatalos Magyarországköztudatába azt a hamis és hazug tételt, hogy a zsidóság »izr. hitfelekezet«. Ez ellen az önbecsmérlő eljárás ellen kezdettől fogva a legerélyesebben tiltakoztunk és nem szűntünk meg hangoztatni, tényekkel és megdönthetetlen érvekkel bizonyítani, hogy a zsidóság nem felekezet, hanem faj, nép, nemzetiség.« T. Nemzetgyűlés ! Én csak azt a néhány százalékszámot, amelyet hivatalos statisztikai adatok alapján . . . Elnök : Kérnem kell a kép-viselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Ez semmiféle összefüggésben nincs a napirenden lévő tárggyal, s a képviselő urnák a házszabályok értelmében csakis a Ház engedélyével van joga a tárgytól eltérni. Kérnem kell a képviselő urat, szíveskedjék szigorúan a tárgynál maradni. (Helyeslés balfelől.) Propper Sándor : Le kell játszani a lemezt ! Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés l Nem fogok eltérni a tárgytól. Ezt a mondatot is kizárólag azért kívántam itt felolvasni, mert a tárgyalás folyamán Pakots József képviselőtársam részletesen ismertette a kérdést ; mintegy 10 percen át a numerus claususszal foglalkozott és épen azzal indokolta meg, hogy nincs bizalommal a kultuszkormányzat iránt, mert ilyen jelenségekkel kell neki találkoznia. Ezért, minthogy a tárgyalás során nagyon kiéleződött ez a kérdés, szükséges, hogy egy-két S<
