Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-67

238 A nemzetgyűlés 67. ülése 1922. < amit a lakáshivatal kiutalt. Megérkezve, ott találták az udvarra kirakott bútorokat, á lakást pedig becsukva. Mikor kérték a házmestert, hogy nyissa ki a lakást, kitűnt, hogy a lakás kulcsa nincs is a házmesternél, hanem a lakáshivatalnál van, miután már egy előbbi vitás ügyből kifolyólag a rendőrség a lakáshivatalba vitette a kulcsot. A lakásba tehát semmiképen nem lehetett bejutni, de egyébként is megállapították róla, hogy az nem lakás, hanem kripta és hogy oda semmiféle bútort behordani nem lehet. Ezek után újra felpakkolták a bútort a szekérre és visszamentek a régi lakásra. Oda azonban már nem lehetett bemenni, tehát a bútort ki kellett rakni az udvarra és ott is maradt a butor az udvaron vasárnap egész nap, hétfőn és kedden egész nap, a hivatal nem intézkedett arról, hogy mi történjék a most már véglegesen az utcára került családdal. A rendőrség azonban sokkal gyorsabban dolgozik, mint a lakáshivatal, mert a rendőr feljelentésére, hogy az illető be akart menni a régi lakására, amely csukva volt és hogy engedély nélkül lerakta a bútorait az udvarra, lakássértés miatt vonták felelősségre az illető kilakoítatottat, akit már 5-én, kedden reggel 10 órára a rendőrségre citálták kihágás miatt. Egész szárazon elmondva, ez az eset. Kicsiny eset, egy kis embernek tragédiája, de tipikusan olyan eset, amelyre céloztam, amely lehetséges, hogy a lakáshivatal álral a paragrafusok szerint szabályszerüleg és rendesen van elintézve, de nincs szociális érzékkel és lélekkel elintézve, főképen pedig az a különbség, amely a rendőrség gyors eljárásában és a lakáshivatalnak késedelmes eljárásában mutatkozik, ez a differencia az, amely az embereknek lelkét elégületlenséggel tölti el és amely előidézi azt a szociális forrongást, amely egyáltalán nem kívánatos. Már pedig szerintem a lakáshivatal igazán gyorsan intézkedhetnék és komolyan megnézhetné, hogy milyen lakást utal ki. Hiszen a lakáshivatal ma óriási apparátussal dolgozik. Az általam beszerzett adatok szerint a lakáshivatal személyzete a következő : 2 elnök, 10 osztályvezető, 49 segédhivatali tisztviselő, 40 napidíjas, 19 szolga, 12 állandó nyomozó és 26 napidíjas nyomozó. A lakáshivatal havi kiadása 1,300.000 korona, amiből állítólag csak papirra megy el havi 300.000 korona. Ekkora apparátus, ekkora személyzet feltétlenül alaposan megnézhetné, hogy az intézkedéseinek meg van-e a kivihetési lehetősége, hogy vájjon egy itélet, amelyet meghoznak, végrehajtható-e és vájjon a szociális igazságnak és az emberi méltányosságnak is megfelel-e. Szerintem az a hivatal nem lehet olyan és talán soha sem volt olyannak kontemplálva, hogy egyszerűen csak egy rendeletnek legyen a rigorózus, szigorú végrehajtója a birói itélet alapján. Én ezt szociális intézménynek képzeltem, mert a bírák arra is hivatva vannak, hogy az egyes eseteket a szociális igazn december hó 7-én, csütörtökön. ság szerint vizsgálják, ne pedig egyszerűen csak a paragrafusokat húzzák rá az ügyekre. En tehát a mai interpellációmmal azt a célt kívántam elérni, hogy először is a kormánynak figyelmét még egyszer felhívjam arra, hogy a lakásügyek megoldása semmiféle rendelettel vagy törvénnyel nem lehetséges. Nem marad más hátra, mint az állami építkezéseket forszírozott tempóban befejezni vagy, ha azok kisméretűnek bizonyultak, azokat kitágitani és egy ujabb, sokkal erőteljesebb építési akciót elhatározni s azt azonnal megkezdeni, mert minden késedelem gazdaságilag és társadalmilag is óriási károkat okoz. (Ugy van! bálfelöl) A másik célom az volt, hogy felhívjam a kormánynak, különösen a népjóléti minister urnák figyelmét arra, hogy legyen kegyes a hivatalt arra figyelmeztetni, hogy hivatása nem a törvény rideg betűinek alkalmazása, hanem az, hogy a szociális nyomorúságot figyelembe véve, lélekkel és igazsággal próbálja ezeket az eseteket elintézni. Yégül azt akarom elérni, hogy a népjóléti minister urnák alkalmat adjak olyan reformok életbeléptetésére a lakáshivatal körül, amelyek ezt a tájékozódást, a helynek kifürkészését, a kiutalásra szánt lakásnak felülbírálását végzik, a tényleges szükségletet és a lakhatóságot megállapítják és azonfelül, amikor ilyen eklatáns szociális igazságtalanság forog fenn, vagy pedig ennyire végrehajthatatlan itélet kerül ki a lakáshivatal bíráinak kezéből, akkor a panaszok felülvizsgálása gyorsan történjék meg és a lakáshivatal legalább olyan gyorsan intézkedjék, mind a rendőrség, amely kétszer 24 óra alatt megindítja a kihágási eljárást. Interpellációm tehát a népjóléti minister úrhoz a következő (olvassa) : »1. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a lakáshivatal intézkedései következtében igen gyakran szociális izgatásra alkalmas esetek fordulnak elő? 2. Hajlandó-e módját ejteni, hogy a Szesztricséhez hasonló eset többé elő ne forduljon? 3. Hajlandó-e kinyomozni, mi a magyarázata ugyanazon lakás egyidőben való többszöri kiutalásának? 4. Milyen stádiumban van a kormány lakásépítő akciója?« Elnök : A népjóléti minister ur kivan válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Vass József munkaügyi és népjóléti minister : T. Nemzetgyűlés! Rendkívül súlyos problémákkal megterhelve vettem át annak idején a népjóléti ministeri tárcát. Ezek között a problémák között vannak olyanok, amelyek súlyosak, de megoldhatók és van epy, amely nézetem szerint súlyos is és megoldhatatlan is. A lakásügyet lehetetlenség megoldani azon az utón, amelyen eddig próbáltuk megoldani, tudniillik adminisztratív utón és nekem, amikor Haller István igen t. képviselő urnák ahhoz, az alapgondolatához