Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-67
A nemzetgyűlés 67. ülése 1922. évi december hó 7-én, csütörtökön. 235 Benárd Ágost: Nem fűzök most kommentárt ii ttrpellációmhoz, hanem egész egyszerűen a nagyméltóságú Vass József, m. kir. népjóléti és munkaügyi minister úrhoz némely a közegészségügyet súlyosan veszélyeztető visszaélések tárgyában a következő interpellációt vagyok bátor benyújtani (olvassa) : »1. Tud-e a minister ur arról, hogy egyes gyógyszertártulajdonosok a törvény előirása ellenére nem gyógyszerész női alkalmazottakkal készítetnek el mérgeket tartalmazó gyógyszereket és kezeltetik velük gyógyszertáraikat, méregszekrényeiket, stb. ? 2. Tud-e airól, hogy némely gyógyszertárat u. n. titkos gyógyszereket, fogamzást gátló és magzat elhajtó gyógyszereket, egykereszt es és kétkeresztes mérgeket, illetve ilyeneket tartalmazó gyógyszereket vény nélkül adnak ki % 3. Tud-e arról, hogy egyes gyógyszertártulajdonosok nem a vényen rendelt orvosságot szolgáltatják ki, de azt felhigitják, vagy helyettük olcsóbb, értéktelenebb pótszereket adnak ki ? 4. Tud-e arról a viszályról, mely egyes gyógyszertártulajdonosok és alkalmazottaik között a közegészségügy rovására már hónapok óta dul ? 5. Hajlandó-e a minister ur az emiitett súlyos visszaélések legszigorúbb megtorlásáról s a jövőre nézve azok meggátlásáról gondoskodni ? 6. Hajlandó-e s van-e módja a gyógyszerészek viszályában ismert szociális érzékével és igazságosságával végre is békét teremtem?« Ezennel átadom interpellációmat és átadom egyben a mellékelt okmányokat és corpus delietiket. (Helyeslés.) Elnök : A népjóléti és munkaügyi minister ur kivan szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad két részre osztanom azt a rövid választ, amelyet adni bátor vagyok ; az egyik vonatkozik az interpelláció második részére, a gyógyszerészek és alkalmazottaik közt előfordult viszályra. Ebbe nekem nagyorr nehéz beleszólnom, mert hiszen a gyógyszerészek és segédeik közt való viszony t ulaj donképen magánjogi viszony, amelyet a gyógyszerészsegédek, —- mint veszem észre — szervezkedésük erejével próbálnak valamiképen rendbehozni. Mindaddig, amig az egyik vagy másik fél egyeztetési szándékkal épen hozzám nem óhajt fordulni, addig természetesen ebben a kérdésben nekem módom, jogom, vagy okom nincs beleavatkozni. Az interpellációnak erre a részére tehát ezt a rövid választ adhatom. Az első rész, amelyre másodszor felelek és másodsorban, valóban megdöbbentő adatokat tár fel és megdöbbentő állitásokat tartalmaz. Egy nemzet életében van egynehány olyan foglalkozás, amelyek szinte sub secreto vannak, bizonyos titokzatosság veszi őket körül, amelyek lényegüknél fogva csak akkor teljesithetik funkciójukat helyesen, ha teljes bizalmat élveznek a nemzet minden egyes tagja részéről. NAPLÓ VI. Ilyen például a birói kar, ilyen az orvosi kar, de ezek közé tartoznak a gyógyszerészek is. Mert hiszen a gyógyszerész munkáját az, akinek részére Íratott a recept, nem ellenőrizheti, viszont az orvos maga sincs abban a helyzetben, hogy a gyógyszerész által az ő receptjére készített orvosságot analizál* hassa, ellenőrizhesse. A gyógyszerésznek és az orvosnak épugy kezében van az ő embertársának egészsége, sőt élete, mint a birónak kezében van az igazság kiderítése, az igazságnak Ítélet alakjában való megformálása. Rettenetes dolog tehát az, ha valamely nemzetben súlyos, — mindenesetre el kell ismernem, rendkívül súlyosnak látszó — adatok alapján olyan vád hangzik fel, amely ezt a bizalmat van hivatva — és elég erős erre — megingatni. Ennek következtében anélkül, hogy én, aki nem is vagyok szakember ezekben a kérdésekben, hozzá tudnék nyúlni most első pillanatra ehhez a kérdéshez, méltóztassanak megengedni, hogy csak azt jelentsem ki megdöbbenésem érzetével és a kérdés fontosságának minden irányban való legteljesebb át érzésével, hogy még a mai napon a legsürgősebben és a legszigorúbban meg fogom indítani a vizsgálatot (Helyeslés.) mindazon adatok alapján, amelyeket az igen t. képviselő ur a Ház elé terjesztett és amelyeket nekem átadott. Meg vagyok győződve, hogy épen az orvosi és a gyógyszerészi kar, amelyek féltékenyek arra a bizalomra, amelyet eddig élveznek a nemzetben, fognak nekem segítségemre sietni a rendészeti eszközökön túl abban az értelemben, hogy a teljes igazságot ki deríthessük. Mert meg kell védelmeznünk a kart —a kar megérdemli a bizalmat — és kíméletlen kézzel és a törvény erejével ki kell lökni a karból, a gyógyszerészek közül épugy, mint az orvosok közül mindazokat, akik esküjük ellenére, tehát annak megszegésével, embertársaik egészségének, életének nem javítására, hanem megrontására vetemednének. (Helyeslés.) Kérem ezt a választ tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Az iiterpelláló képviselő ur kivan szólni ? Benárd Ágost: Köszönettel tudomásul veszem a választ. Elnök.' Kérdem a t. Hízat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni ? (Igen !) A Ház a választ tudomásul vette. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Haller István! Haller István: T. Nemzetgyűlés! Én egy ízben a Házban, amikor a túlsó oldalról és pedig illetékes ajakról az hargzott fel, hogy mi ne izgassunk és kerüljük az olyan módját az agitációnak, amely alkalmas volna arra, hogy a kedélyeket forrongásba hozza, azt feleltem, hogy nem szavakkal folyik a leghatásosabo izgatás és agitáció, hanem bizonyos tényeket kell megszüntetni, mert a tények azok, amelyek minden szónál sokkal hatásosabban tudnak izgatni, ha olyan természetűek, hogy nem férnek össze az igazságérzettel, a szociális gondolkozással, a közrenddel és a 33
