Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-62

A nem-sef gif ülés 62. ülése 1922. évi november hó 29-én, szerdán. 17 vetíti jobbfelől.) Ismétlem, nem az objektiv tudo­mánnyal szemben, hanem ezekkel szemben szük­séges, hogy legyen egy szervezet, egy tudományos testület, amely a pozitiv keresztény világnézet alapján állva, igyekszik tudományos eszközökkel és a tudomány fegyvereivel megvédelmezni ezt a világnézetet, ezeket az erkölcsi igazságokat, igyek­szik leleplezni azokat a féligazságokat, igyekszik letakarni azt a lárvát, amely tudományos mezt akar .mutatni ott, ahol semmi egyéb, mint dilet­tantizmus, rosszindulat és demagógia nincsen, amely a tudomány eszközeivel igyekszik eloszlatni azokat a mesterségesen teremtett félreértéseket, amelyeket hit és tudomány, nemzet és világpol­gárság között szoktak felállítani, s amely ezeknek lerombolásával, ezeknek megmagyarázásával, az ellentétek kiegyenlítésével tulaj donképen elgör­geti azokat a köveket a haladás útjából, amelyek az egyetértést, egymás kölcsönös megbecsülését akadályozzák vagy épen lehetetlenné teszik. Ne higyje a t. Nemzetgyűlés, hogy akkor, amikor egy kimondottan katholikus és pozitiv keresztény világfelfogás alapján álló tudományos testületet támogat esetleg és teszi lehetővé ado­mányával annak működését, valami olyat követ el, ami a tudományos kutatás szabadságával és feltevésnélküliségével áll ellentétben. Azok a ke­resztény igazságok, amelyek egy évezreden át ki­kristályosodtak, nem tilalomfák, és nem árkok és akadályok, amelyek megnehezítik vagy lehetet­lenné teszik a tudományos kutatást. Szó sincs róla. Azok — amint azt Apponyi Albert gróf a Szent István Társulatban tartott székfoglaló beszédében nagyon szépen mondotta — korlátok, amelyek a mélységek felett járó tudóst megóvják attól, hogy a mélységbe belezuhanjon, azok korlátok, ame­lyekbe belefogódzhatik a tudós, hogy annál bát­rabban és annál nagyobb önbizalommal haladjon a kutatás utján. (Ugy van! ügy van!) Az exakt tudományok terén Kopernikustól Newtonon keresz­tül Pasteurig a keresztény világnézetet valló tudósok vannak óriási nagy többségben, s ezeket a keresztény hit, a keresztény világfelfogás soha nem akadályozta meg a maguk tudományos működésében, de ellenkezőleg a tudománynak csil­lagai lettek, akiket nem tudnak elhomályosítani a modern £or tudósai, bár hivő keresztények, a saját nemzetük lelkét megértő s a saját nemzetük kultúráját mindenekfelett becsülő tudósok voltak. Halász Móric : Különbek, mint Einstein ! Haller István : T. Nemzetgyűlés ! Nem kí­vánom hosszura nyújtani felszólalásomat, csak arra kívánok még rámutatni, hogy a Szent István Akadémia a Szent István Társulatból fejlődött, abból a Szent István Társulatból, amely hosszú évtizedes múltra tekinthet vissza és amely tagjai sorában Deák Ferenceket és Eötvösöket mondhat magáénak ... Usetty Ferenc : Dicső múltja van ! Haller István : ... akiket szintén sohasem gátolt meg pozitiv hitük és világfelfogásuk abban, hogy ugy a nemzetnek, mint a tudománynak büsz­NAPLÓ VL keségei legyenek. (Ugy van ! jobbfelől.) Ha reá kívá­nok mutatni a Szent István Akadémia néhány tag­jára, ezt csak azért teszem, hogy bebizonyítsam, hogy ez a tudományos testület működése körébe tudta vonni azokat, akik elismerten díszei a ma­gyar tudományosságnak. Az élőket nem kívánom említeni, csak néhányra a halottak között mutatok rá, mint Eötvös Lóránt ra, Entz Gézára, Lóczy La­josra, Biedl Frigyesre, akik a Szent István Akadé­miában buzgó tevékenységet fejtettek H. T. Nemzetgyűlés ! A Szent István Akadémia a tudomány minden ágával foglalkozik. Hiszen ez egészen természet es, mert ha elsősorban a teológiá­val és a teológiával szorosan összefüggő filozófiá­val foglalkozik is, ez a tudományág maga olyan, hogy minden egyéb tudományággal szoros össze­függésben van. A teológia nem hittudomány, hanem vallástudomány, és mint vallástudomány, összefügg a filozófiával, a történelemmel, az iroda­lommal, a nyelvészettel, az archeológiával, és épen azért a Szent István Akadémia ezeket az osztályo­kat mind külön kreálta a maga kebelében és ezek­nek az osztályoknak keretében üdvös és eredményes munkát fejt ki. Természetes dolog, hogy amint a Tudományos Akadémia nem képes a feldolgozott tudományos anyagot közkézre adni, épugy nem képes közre­bocsátani az utóbbi idők tudományos anyagát a Szent István Akadémia sem. « Nem képes pl. pénzhiány miatt megvalósítani azt a tervét, hogy a régi magyar egyházi irók kritikai kiadását bocsássa közre. Megkezdetett ez Ipolyi Veresmarti-kritikájának kiadásával, foly­tatása azonban elmaradt, amint elmaradt a hit­ujitáskorabeli irók és a hitujitáskorabeli egyház­történeti emlékek már összegyűjtött anyagának kiadása is. Ujabban egy millió korona költséggel kiadja a Szent István Akadémia olasz nyelven a Corvin-könyvtár ismertetését, amivel az a célja, hogy bemutassa a renaissance-korabeli magyar műveltséget, amely olyan volt, hogy abban az időben a Vezető műveltségek között volt egész Európában. Ez a tudományos testület ezidőszerint mind­össze 80.000 korona évi segítséget élvez. Azt hi­szem, hogy 80.000 korona olyan minimális, vagy talán már minimálisnak sem nevezhető összeg, egy olyan semmi, amellyel tudományos célt szol­gálni nem lehet és így egészen természetes, hogy azok a tudományos művek, amelyek az utóbbi időknek köszönhetik létesülésüket, mind az asztal­fiókban Vannak és közkinccsé egyáltalán nem lehetnek. Amikor tehát így rövid néhány szóval fel kívántam hívni a nemzetgyűlés figyelmét a pozitiv keresztény alapon álló tudósok egyesületére, Akadémiájára és amikor legalább részben és felületesen azt kívántam igazolni, hogy szükség van ilyen irányú tudományos működésre azok ellen, akik igen könnyen teszik túl magukat régi megszentelt hagyományokon és igazságokon, és akik igen könnyen élnek vissza a tudomány által 2

Next

/
Thumbnails
Contents