Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-67

A nemzetgyűlés 67. ülése 1922. é\ magunknak az elégtételt a közvélemény előtt a meghurcoltatásért. Nem fogadhatjuk el azt, amit Ulain Ferenc képviselő ur beszédének további részében ide vonatkozólag magyarázatképen mondott. Ennek a beszédnek ez a része itt a nemzetgyűlésen a nyilvánosság előtt hangzott el, ezért tehát mi a közvélemény előtt felelősek vagyunk, de egy­szersmind felelős a parlament is, mert a parla­menti tisztesség elve megköveteli azt, hogy ebben a parlamentben hazaárulók ne üljenek. (Igazi TJgy van! a bal és a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly: Lássuk ezeket az urakat! Hegymegi Kiss Pál: Mi egy vizsgálóbizott­ság kiküldését kérjük a t. Nemzetgyűléstől. Ebben a tekintetben hivatkozunk elsősorban a parlamentarizmus erkölcsi szabályaira, hivatko­zunk arra, amire a ministerelnök ur is mindig szokott hivatkozni, az angol gyakorlatra, hiszen már az 1700-as évek elején épen az egyik angol speakert, az angol elnököt, Sir John Trevort illették ilyen vádakkal ós a parlament kiküldött egy vizsgálóbizottságot. Ezenkivül a mi parla­menti gyakorlatunkban is előfordult ez, hiszen — amint méltóztatnak emlékezni — a fiumei kor­mányzó részéről elkövetett vesztegetési kísérlet kapcsán az akkori képviselőház osztatlan köz­megelégedésre rendelte el a vizsgálatot (Ugy van! bal felöl.) Tiszteletteljes meggyőződésünk az is, hogy ez az előterjesztésünk nem ellenkezik a ház­szabályokkal, mert hiszen ilyen bizottságot az utóbbi időben is küldtek ki, hogy csak a leg­utóbbit emlitsem, a drágasági bizottságot. Mi a tisztesség nevében fordulunk a nemzetgyűlés tagjaihoz és kérjük, hogy ezt a vizsgálóbizott­ságot kiküldeni méltóztassék. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nem­zetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Az utolsó idők­ben szomorú szemtanúi voltunk annak a jelen­ségnek, hogy egyes képviselő urak a másik kép­viselő urnák becsületében gázolnak és hogy egyik képviselő ur a másikat olyan szavakkal illeti, amelyek a parlamenti illemmel össze nem egyeztethetők. (Igaz! Ugy van! balfelöl és a jobboldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Elég helytelen ! Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Ott kezdik !) Propper Sándor: A jobboldal csinálta az iskolát! (Zaj.) Gr. Bethlen István ministerelnök : Ez olyan szomorú jelenség, amelyen meggyőződésem sze­rint csakis az elnöki jogoknak szigorú gyakor­lása utján lehet segiteni. Semmi esetre sem tar­tanám helyesnek és jó precedensnek, ha két képviselő urnák személyes ügyét itt parlamenti bizottságok utján és annak segítségével akarnák elintézni. Hiszen akkor a tegnapi ülésből kifo­lyólag nem egy, hanem legalább tiz vagy tizenöt "i december hó 7-én, csütörtökön. 229 parlamenti bizottságot kellene kiküldeni. (Zaj és ellenmondások a bal- és a szélsöbaloldalon.) Enök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Bethlen István ministerelnök: . . . hogy ezeket az ügyeket elintézhessék. Én azt hiszem, hogy ezek az ügyek az illetőknek személyes ügyei (Ellenmondások balfelöl.) és nem érdeke sem a parlamentnek, sem a nemzetnek, hogy itt személyes ügyekkel állandóan foglalkozzunk, és ezekkel tartsuk fel a nemzetgyűlés munkáját. (Zaj.) Egészen más eset az, amelyet a t. képviselő ur felemiit, amikor a kormányról volt szó, (Ellenmondások balfelöl.) és amikor szükséges volt egy parlamenti bizottság kiküldése. Rassay Károly : A párt becsülete is valami. Gr. Bethlen István ministerelnök: Én tehát bátor vagyok indítványozni, méltóztassék az el­nök ur által előterjesztett napirend indítványt elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök *. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Ugron Gábor ! Ugron Gábor: T. Nemzetgyűlés! A tegnapi nap folyamán azok, akik jelen voltak az ülésen, — én csak a lapokból olvastam — egy rend­kívül súlyos vádat hallottak nem egy képviselő, hanem egy parlamenti párt ellen. (Ugy van! balfelöl.) Nem egy képviselőnek ügye ez, hanem egy parlamenti pártnak az ügye. A vád a legsúlyosabb, amely egy párt ellen elhangozhat, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) amely politikusokat érhet, mert hiszen, ha igaz az ami itt elhangzott, akkor ez a párt nemcsak arra nem méltó, hogy ebben a Házban tovább maradjon, (Ugy van! bal felöl.) de nem méltó arra sem, hogy a közéletben bármiféle szerepet játsszék. (Ugy van! bal felöl) Ha ez a meg­támadott párt azt kívánja a nemzetgyűléstől, amelynek kebelében van és itt helyet foglal, és amely párttal mi együtt dolgozunk, akár egy padon, akár egymással szemben, hogy a vád megvizsgáltassák, akkor a legkevesebb, amivel felfogásom szerint a nemzetgyűlés ennek a párt­nak tartozik, az, hogyha a párt mint olyan azt kéri, hogy ezen vád alól tisztázhassa magát, hogy tisztán lásson nemcsak a nemzetgyűlés, hanem az egész nemzet közvéleménye is abban, hogy mi igaz abból, amivel ezt a pártot köny­nyelmüen vagy jogosan megvádolták, akkor felfogásom szerint ez elől a kérés elől ki nem térhetünk. Nézetem szerint ezzel nemcsak, hogy végét vetnénk azoknak a jeleneteknek, amelye­ket én ép ugy elitélek, mint a ministerelnök ur, amely jelenetek itt nap-nap után lejátszód­nak ebben a teremben, . . . Szilágyi Lajos : EÍmérgesitik a helyzetet ! Ugron Gábor : . . . hanem, ha egy ilyen parlamenti vizsgáló-bizottság utján bebizonyul, hogy könnyelműen vádoltak és e könnyelmű vádból kifolyólag ennek a konzekvenciáit is le kell vonnia az illető képviselő urnák,, akkor a jövőben meg fogja gondolni minden egyes kép­32*

Next

/
Thumbnails
Contents