Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-67

"A nemzetgyűlés 67. ülése 1922. évi december hó 7-én, csütörtökön. 225 szittessék ki (olvassa) : »A községi pénztári kezelés könnyítése és egyszerűsítése, továbbá a készpénzforgalom lehető csökkentése céljából a pénzügyminister a belügyministerrel egyetértve kiadandó rendelettel szabályozott feltételek mel­lett megengedheti, hogy a község az ennek a törvénynek rendelkezései alá tartozó közszolgál­tatások beszedésével valamely az állam közvet­len felügyelete és ellenőrzése alatt álló központ kötelékébe tartozó hitelszövetkezetet vagy pénz­intézetet biz hasson meg.« Elnök : Kivan valaki szólni ? Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! Tulajdon­képen az én tegnapi felszólalásom eredménye az előadó ur módosítása, melyet én nagy megnyug­vással és köszönettel honorálok, mert nagy súlyt helyezek arra, hogy az adókezelésbe bizonyos arra érdemes társadalmi alakulatok bevonassa­nak, és igy az összhang a társadalom és az adókezelési közegek között ápoltassék. De Kissé zavarban vagyok, mert nagyobb ajándékot kap­tam, mint amekkorát kértem. (Derültség) Én t. i. ennél a kérdésnél kizárólag a hi­telszövetkezetre gondoltam, mint altruista intézményre, amely abszolúte nem üzérkedés céljából alakult, hanem kizárólag jótékonyságot gyakorol Hogy ez nálunk nemcsak jogcím a szövetkezetek bizonyos fajtáinál, ezt bebizonyí­totta 20—25 éves működésük, amely alatt az 0. K. H. kötelékébe tartozó falusi hitelszövet­kezetekre egyetlenegy alkalommal sem lehetett rábizonyítani, hogy az altruizmus útjáról letért volna. Ezekre tehát én nyugodtan bizom a a községi pénztár kezelését, megtalálom minden garanciáját annak a gondolatnak, amelyet Innék a kérdésnek feltevésénél kerestem. De, amint mondom, az előadó ur javaslata tovább megy, pénzintézetekről is beszél. Bocsá­natot kérek, nekem itt alapos aggályaim van­nak. Ha mi ezt a jogot, amely kétségtelenül olyan jog lesz, amely bizonyos viszonylatokban a nagyobb községekben, vagy pláne a városok­ban óriási anyagi hasznot is jelent, szabadjára bocsátjuk és közprédájává tesszük bizonyos vá­rosi pénzintézetek versengésének, akkor nagyon rövid idő alatt azt fogjuk tapasztalni, hogy a legborzalmasabb nyomást fogják a városi kép­viselőtestületekre gyakorolni azok a tagok, akik a pénzintézeteknél is érdekelve vannak, abból a célból, hogy ezt a nagy jogot és minden­esetre anyagilag is előnyös szituációt az egy­mással versengő különféle merkantil pénzinté­zetek közül melyik kapja meg. Nem hiszem, hogy a minister urnák az volna az intenciója, hogy ezt a versengést lehe­tővé tegye. En ettől nagyon féltem azt a gon­dolatot is, amelyet felvetni kívántam, amelynek tisztán altruista és községi céljai vannak, és épen ezért nagyon kérem a minister urat, szívesked­jék talán ezt a »pénzintézetek« szót törölni ebből a módosításból, mert amennyiben nem méltózta­tik törölni, amilyen örömmel és büszkén vál­lalom az apaságát a gondolatnak, annyira tilta­kozom ennek a gyermeknek az apasága ellen. Nánássy Andor : A község maga kezelje. Gaal Gaston : A község maga kezeli a pén­zét, nem köteles kiadni a kezéből még ott sem, ahol hitelszövetkezet van. De ha a község akarja, akkor azokon a korlátokon belül, amelyeket a ministeri rendelet fog megállapítani, olyan ha­tározatot is hozhat, hogy a hitelszövetkezetre bizza. Tisztelettel kérem a minister urat, szí­veskedjék az előadó ur módosításából a pénzin­tézeteket kiküszöbölni. Elnök : Ha szólni senki sem kivan, akkor a vitát bezárom. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzet­gyűlés ! Kérném talán még nem bezárni a vitát, még a vita bezárása előtt óhajtanék felszólalni. (Halljuk !) Amikor az előadó úrral ezt a módosítást megszövegeztük, abból indultam ki, hogy ne egy intézetet említsünk csak, amelynél ilyen befizetések eszközölhetők, hanem valamivel széle­sebbre vegyük a felhatalmazás körét. A közsé­geket illetőleg elsősorban az 0. K. H. tagjai jönnek tekintetbe, de figyelembe jöhetnek már most is ós figyelembe jöhetnek a közel jövőben talán már meglevő ilyen községi takarékpénz­tárak is, amelyekre gondolni kell ; hiszen ha jól emlékszem, körülbelül tizenegy máris műkö­dik, azonkívül pedig ami a városok szempontjá­ból már inkább bir jelentőséggel, esetleg figye­lembe jöhetnek a Pénzintézeti Központ tagjai, amennyiben t. i. a szabályozás igy történnék meg. Hiszen a helyzet például a vagyonváltsá­gok befizetésénél ezidőszerint is az, hogy a Pénzintézeti Központ külső szerveit is igénybe vesszük, az igaz, hogy nem közvetlenül, hanem egy bizonyos közvetett módon, épen hogy a hitelezések, amelyek ilyen vagyonváltság-lerovás­nál szükségesek, továbbá a pénz befolyása meg­felelően egyesittessenek és ennélfogva a cirku­láció kevesbittessék. Erre a két viszonylatra gondoltam és igyekeztem a szakaszt valamivel bővebben megszövegezni az előadó úrral. Meg­jegyzem azonban, hogy mivel még nem alakult ki egészen a gondolat, és a rendeleti szabályo­zás, amelynek a szöveg szerint is fentartandó lesz a kérdés, ennél a rendeleti szabályozásnál, azt hiszem, sikerülni fog érvényre juttatni azo­kat az intenciókat, amelyeket a Ház ma, ami­kor a kérdés felett dönt, szem előtt tart ós amelyeket én magam is szem előtt tartok. Ha azt méltóztatnak gondolni, hogy bármilyen te­kintetben akár szükittessék, akár bővíttessék a felhatalmazás köre, méltóztassanak megfelelő módosítást benyújtani az előadó ur által pro­ponált szöveghez. A magam részéről teljesen a t. Házra óhajtom bizni azt is, hogy méltóztat­nak-e általában elfogadni a szakaszt vagy nem, és hogy milyen módosítással méltóztatnak el»

Next

/
Thumbnails
Contents