Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-66
A nemzetgyűlés 66. ülése 1922. évi december hó 6-án, szerdám. 201 és tanár ne szavazzon ! (Felkiáltások jobbfelől : Nono ! Ne haragudjék ! Csak nyugodtan, ne izgassa magát!) Nevetséges dolog. Lesz még erre gondunk ... Szabó Sándor: A fenyegetését tartsa meg magának a képviselő ur. Kiss Menyhért: Nem fenyegetés, csak tiltakozás. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék hosszadalmas felolvasásokat tartam. Méltóztassék beszédet mondani. Kiss Menyhért: Kötelességemnek tartom az Állami Tanítók Országos Egyesületének határozatát is felolvasni (olvassa). »Szervo Fülöp kiszombori állami elemi iskolai igazgató-tanítót a vallás- és közoktatásügyi minister 95331/1922 számú rendeletével áthelyezte atápiószele-félegyházi dűlői tanyai iskolához. Betegségére való tekintettel azonban az elköltözésre december 24-ig halasztást nyert. Az ottani lakás hivatal nem vette figyelembe a halasztó rendeletet, hanem november 27-én nevezettnek összes bútorait és egyéb ingóságait az utcára dobatta. Minthogy ez a sérelem egyesületünk egyik tagját érte, tisztelettel kérjük nagyságodat, hogy Szervo Fülöp jogainak megóvása céljából az eset illetékes helyen haladéktalanul szóvátenni kegyeskedjék, annál inkább is, minthogy nevezett nagyságod választókerületébe tartozik. Kiváló tisztelettel, Budaváry László, volt nemzetgyűlési képviselő, elnök és az alelnök.« Nánássy Andor : Budaváry ? Kiss Menyhért : Igen, Budaváry, nagyon becsületes, talpig derék ember ! A minister ur, akit nincs szerencsém tisztelni a teremben, azt mondta, hogy a dorgálást nem tartja súlyos büntetésnek. De azért kénytelen Szervo ellen eljárni, mert a község lakosságának körében kívánják, és mert az ottani hat ósággal nem tud harmóniában dolgozni. Bátor voltam felolvasni a község lakosságának 95%-át kitevő munkáspárti elnökség . . . Erdélyi Aladár í Azt két ember irta alá ! Kiss Menyhért : . . . átiratát és felkérését, akik igenis kijelentik, hogy a legnagyobb szeretettel dolgoznak vele együtt, és a község lakosságának az az óhajtása, hogy közöttük maradjon. Ugyancsak bátor voltam felolvasni az esperes urnák hivatalos szolgálati bizonyítványáig amit az államtitkár ur és* a minister ur figyelmébe ajánlok, mert azt mondották, lemondott a gondnokság, mert nem kíván Szervóval együtt működni. Tényként kívánom leszögezni, hogy a gondnokságot most az uj választások után Hegedüs árvaszéki elnök ugy alakította meg, (Mozgás a jobboldalon.) hogy tisztán és kizárólag csak az akkori kormánypárti képviselőjelöltre leszavazott embereket vett oda be. Ezzel szemben azonban a gondnokságnak legkiválóbb tagja, az esperes-plébános ur, aki más politikai véleményen van, mint mi voltunk, mégis ilyen szolgálati bizonyítványt adott ki, amelynél szebbet, ragyogóbbat én még nem olvastam igazgat ó-tanitóról. Bizonyítom vele, hogy nem az ellen van kifogás, hogy ez az ember nem felel meg tanítói feladatának, hanem azt kifogásolja az alispán ur, hogy politikailag nem állott szolgálatukra. (Felkiáltások jobbfelől : Azért ne haragudj !) Nekem okom van arra, hogy felháborodjam, mert nem szolgáltattam okot nemzetgyűlési szereplésemmel talán még a minister uraknál sem arra, hogy intranzigens keresztény és kuruc magatartásomból kifolyólag (Mozgás a jobboldalon. Egy hang : Voltál te labanc is !) a haragot vagy üldöztetést kiterjesszék azokra az emberekre, akik engem másodszor küldtek ide a nemzetgyűlésbe. Ha pedig a kormányéin ök ur ezt a beszédet elmondotta — önök hallották — és kilátásba helyezte azt, hogy a legmesszebbmenőén megtiltja közegeinek, hogy politikailag valakit elővegyenek, akkor önöknek velem együtt kell tiltakozniuk az ellen, hogy ott néhányan feltaláljanak egy gombot és ahhoz a gombhoz akarják a gyűlöletnek, a kritikának, a kitalálásnak köpenyegét megszőni és igy akarjanak kimozdítani állásából olyan embert, akinek kimozditására semmiféle komoly okot és argumentumot találni nem lehet. Mindezek alapján a következő interpellációt intézem a jelen nem lévő kultuszminister úrhoz (olvassa) : »1. Van-e tudomása arról a példátlanul álló politikai hajszáról,melyet Torontál megye alispánja és főszolgabirája Szervo Fülöp állami elemi iskolai igazgató ellen indítottak ? 2. Tudja-e azt, hogy a választások óta háromszor helyezték el és helyezték vissza, s most negyedszer annyira mentek, hogy a minister ur egyhavi halasztó rendelete ellenére libériás megyei szolgákkal és csendőrökkel este dobatták ki összes bútorait a téli hóba, esőbe az állami épületből ? 3. Hajlandó-e az 1868 : XXXVIII. te. értelmében a törvénysértést megakadályozni és Szervo Fülöpnek az igazgatói címét és hatáskörét visszaadni« — megegyezően azzal a szokással, hogy fiatal tanítókat szoktak a tanyákra helyezni és érdemekbe megőszült embereket a városba helyezni, nem pedig megfordítva, mint itt, ahol úgyszólván a városból helyeznének ki valakit olyan helyre, ahol igazgató nincs is, mert az csak egy-tanerős iskola. »4. Hajlandó-e a törvénytelenül eszközölt kilakoltatás okozta károkat megtéríteni ?« B. Podmaniczky Endre : Azt már nem ! Kiss Menyhért : Ki fogja megtéríteni ? »5. Hajlandó-e az újrafelvételi eljárás törvényes befejezéséig kiszombori állásában meghagyni, amely kívánság az egész község kívánsága ?« T. Nemzetgyűlés ! Azt vagyok bátor még az igen t. túloldal nagybecsű tudomására hozni . . . Szabó Sándor : Egyedül én voltam a pártfogód és velem is összeveszel ? (Mozgás.) Kiss Menyhért : . . . méltóztassanak tiszteletben tartani azt a felfogást, amit mi az állami tisztviselők részére mindig kívántunk, hogy meggyőződésüket mindenkor szabadon nyilváníthassák. (Éljenzés.) Engem nem hivatalos hatalommal választottak meg. (Félkiáltások a jobboldalon : Minket, 28*
