Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-66
A nemzetgyűlés 66. ülése 1922, 36 évig taritott nemzetiségi vidékeken, s a magyar nyelv tanításiéit öt izben tüntették ki. Perujának elején templomot építtetett, azután helyettesitetle éveken át a lelkészt, aki nem tudott abba a községbe elmenni, hogy lelkészi teendőit ellássa, beszédeket mondjon ; megszervezte ott a községben a »íózsafüzér« vallásos egyesületet, tehát vallási szempontból is igyekezett »jó« lenni; az országos hitelszövetkezetet megalapította, annak éveken át ingyen volt tisztviselője, azután szeivezett lövész- és tűzoltó egyesületet, amely ma is prosperál, if jus/ gi- és legényegyletet. Német községben a magyar nyelv tanításéért három izben tüntették ki, szerb községben ugyanezért két izben. Létesített hitelszövetkezetet és két évig díjtalanul dolgozott benne. Ezelőtt háromnegyed évvel Kiszombor községben fegyelmit indítottak ellene saját kérelmére, amellyel kapcsolatban az esperes a következő működési bizonyítványt állította ki részére. (Olvassa) : »Alulírottak lelkiismeretbe!! kötelességünknek tartjuk, hogy hivata'osan igazoljuk, hogy Szervo Fülöp igazgató-tanító 1914 december 10-ike óta a mai napig iskolánkban ritka rajongó ügyszeretettel és ernyedetlen szorgalommal ténykedett. Kötelességét messze túlhaladó ambícióval a gyermekeket igaz, erkölcsös, vallásos nevelésben részesítette, templomba, körmenetekre vezette, vallásos erkölcsnemesitő előadásokat, pásztorjátékokat rendezett. Ifjúsági leányegyesületet és ifjúsági legényegyesületet szervezett, melyet messze, a jövőre kiható igaz magyar hazafias szellemben vezet. A háborúból hazatért eldurvult és felizgatott kedélyekre szerető szívvel hatva, a forradalom megakasztásában oroszlánrésze volt. A keserű szerb megszállás alatt szépirodalmi önképzőkört szervezett. Minden közhasznú intézmény és egyesület élén vezető tag, miért is az egész község nagyrabecsülését, szeretetét és ragaszkodását érdemelte ki. Minden ténykedése és élete a községben követendő példaként szolgál, miért is a tanügy érdekében köz- és általános óhaj, hogy községünkben mentül tovább áldásos munkálkodást fejthessen ki. Árpás Gyula esperes, iskolaszéki elnök.« Aláirta az iskolaszék valamennyi tagja. T. Nemzetgyűlés ! ö egy tanítójának működését kifogásolta, meit az nagyon erősen radikális felfogású ember volt, és egyik hibája volt az is, hogy természetesen igazgatójának intencióit állandóan megakadályozta, különösen ami a vallásos nevelést illette. Ezéit, minthogy a tanfelügyelő máskép a közöttük felmerült nézeteltérést elsimítani nem tudta, épen az én tanácsomra maga kérte önmaga ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot. Nem mások rendelték ezt el, hanem önmaga kérte, hogy az ügy teljesen tárgyilagosan, mindenkitől elismeit módon tisztáztass ék. Ezt a vizsgálatot elrendelték és a politikai okokból ellenséges állásponton lévő vármegyei főügyész, aki természetesen politikailag nem volt neki jóakarója, a vizsNAPLŐ VI. évi december hó 6-án, szerdán. 199 gá latot lefolytatta s az ő főügyészi vádinditványa az volt, hogy semmiféle alapot nem lát fegyelmi eljárás bevezetésére, tehát fel kell menteni. A főügyész ezt a javaslatot terjesztette elő, azonban a közigazgatási bizottság tanügyi bizottságában már politikai nyomás érvényesült, s ezzel a felmentő javaslattal szemben őt dorgálásra ítélték. Ezt a határozatot az igazgató természetesen megfellebbezte a kultuszministeriumhoz, a kultusz ministeriumban a nyolcadik ügyosztálynak fegyelmi referense áttanulmányozta az összes iratokat, latolgatta, meghányta-vetette a dolgot, és neki is az volt a javaslata, hogy az igazgató ellen fegyelmi eljárásnak helye nincs, s ezért fel kell menteni. Ezzel szemben azonban az alispán, főispán állandóan leveleket küldözgettek a kultuszminister uinak és az államtitkár urnák, amiről nekem természetesen tudomásom van, és nyomás következtében az a bizottság, amely az államtitkár ur elnöklésével döntött a kérdésben, az előadói javaslattal szemben mégis dorgálásra ítélte őt. Nekem azonban ugyanakkor megmondották azt, — de magam is tudom gyakorlatból — hogyha egy állami tanítót, vagy igazgatót dorgálásra ítélnek, azért természetesen a legnagyobb nyugalommal folytathatja mőködéséfc. Az igazgató ebbe nem nyugodott bele, hanem kérte, hogy az ujrafelvétel iránti kérvényét benyújthassa és azt egy más vármegyének közigazgatási bizottságának tanügyi bizottságával tárgyaltassa le. Ha azután újból dorgálásra ítélnék, akkor a minister ur természetesen olyan konzekvenciákat vonjon le, amilyeneket akar. A minister ur két alkalommal tárgyalt velem és ezt meg is ígérte. Annál inkább csodálkoztam, hogy dacára az ő ő ígéretének, az osztály mégis nagyon lassan tett intézkedéseket, amelyek olyanok voltak, hogy a legutolsó, negyedik áthelyezés alkalmával arra kértem a ministert, hogy addig, míg az ujrafelvétel letárgyaltatik, adjon neki haladékot. A minister ur itt a bársonyszéke mellett ezt meg is igérte, ki is adta a rendeletet, de nem tudom, hogy erről tudott-e a főszolgabíró vagy a gondnoksági elnök ; lehetetlen feltételezni, hogy ne tudták volna, mert hiszen a nevezett igazgató rendes időben megkapta az intézkedést. Erre azonban nem voltak tekintettel, hanem őt minden megkérdezés nélkül éjnek idején az állami iskolai igazgatóság épületéből a hóba, sárba, kilakoltatták az utcára, minden holmijával egyetemben. Én egypár hivatalos értesítést kaptam, melyek közül bátor leszek először azt felolvasni, melyet a község lakosságának testülete küldött fel, mely a község lakosságának 90%-át foglalja magában. Ez a levél a következőképen szól (olvassa) : »Nagyságos képviselő ur S Folyó hó 30-án este négy órakor Szervo Fülöp kiszombori állami isko» lai ig.-tanitó ur lakásán megjelent két csendőrrel egy szolgabírói tisztviselő, három községi kisbíró, négy napszámos és az alispáni, valamint a főszolgabírói hivatal szolgái libériában, Az igazgató ur 28
