Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-66
192 A nemzetgyűlés 66. ülése 1922. magyar nemzetet, amikor nem voltak a törvénynek őrei, a hazának kifelé biztos támaszai. (Zaj a szélsöbaloMalon.) Peyer Károly: Meddig fognak még ebből élni ? Patacsi Dénes : Épen azért visszautasítom ezt: mert nem mint zupás őrmester, ahogyan az a régi módon szokott lenni, hanem mint katona, hivatásomat becsületesen teljesítve, mert földmives ember vagyok . . , (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Nem sértő!) Szabó István (nagyatádi) földmivelésiigyi minister: Annak nevezték! (Zaj.) Patacsi Dénes : Nagyon kérem, legyenek szívesek türelemmel meghallgatni, én a szenvedélynek minden hangja nélkül akarom ezt csupán leszegezni, mert igenis, én, mint földmives ember nem azért mentem el, hogy kenyérkeresetet gyakoroljak, mint ahogy azt ezen kifejezés alatt értették: »zupás őrmester«, hanem becsülettel odaálltam, mint a többi földmivesek és védelmeztük az utolsó pillanatig hazánkat, amig azok, akik az ő körükből kerültek ki, itthonmaradtak, felmentve magas bérek mellett dolgoztak az állami műhelyekben, elzüllesztették a hazát és a nemzet ellen fordították a hadsereget. (Zaj.) Amikor azt a Háznak illemét sértő, nem parlamentáris kifejezést használtam, hogy tisztességes ember szóba sem áll önökkel, köszönettel hajlom meg az elnök ur rendreutasitása előtt, azonban fentartom magamnak azt a gondolatvilágot, hogy azokkal, akik magyar katonákról igy beszélnek, csakugyan nem állok szóba! (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Peyer Károly: Nincs joga egyedül magyar katonáról beszélni, erre nem hatalmazta fel senki ! Patacsi Dénes : Arra vonatkozólag pedig, hogy önök gunyorosan mindig ide-idepiszkálódnak és mindig azt mondják : »ja, a Patacsi és a nagy képesség«, azt jegyzem meg, hogy már láttam, uraim, képzett embereket intelligencia nélkül és láttam intelligens embereket képzettség nélkül ! (Helyeslés a jobboldalon.) Peyer Károly : On a második kategóriába tartozik ! Elnök : Kassay Károly képviselő ur a házszabályok 215. § a) pontja alapján személyes megtámadtatás címén kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Őszintén megvallva, én egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy nekem ma személyes kérdésben kell felszólalnom Bogya János képviselő ur interpellációja kapcsán. Tudtam, hogy egy szigorú, súlyos támadást fog intézni Rupert képviselőtársam, mint többszörös gyilkos ellen, de mikor elment mellettem a folyosón, mindig szelíden végignézett rajtam, miközben tarsolyában tartogatta ezt az újfajta bombát, — a régi bombához már volt szerencsém — bejön a Házba, s évi december hó 6-án, szerdán. beállit engem és működésemet, mint annak okát, hogy ide egy uj szigorú törvényt kell hozni... Bogya János: ügy van! Rassay Károly : . . . amely a haza ellenségeivel le fog számolni! Nem akarok foglalkozni azzal, hogy micsoda erkölcsi alapon áll a t. képviselő ur . . . Bogya János : Azzal ne is foglalkozzék, nem ajánlom. (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Borzasztó!) Rassay Károly : .. . azzal a beállításával, hogy jónak lát itt egy felolvasást rendezni egy román újságból, amely foglalkozik egy állítólag általam leadott nyilatkozattal. Én nem tudom, adtam-e le nyilatkozatot. Őszintén megvallva, sem azt a román újságot életemben soha nem láttam, sem arról az Ötórai Újságról, amelyre hivatkozik, nem tudtam, hogy létezik. Ha azonban mégis megtörtént volna egy ilyen nyilatkozat, s ha valaki erkölcsi bátorságot vesz magának arra, hogy itt felálljon és képviselőtársát, mint a haza ellenségét állítsa be, . . . Bogya János: Ez igaz! Rassay Károly : ... aki ellen törvényt hozni, vagy akit internálni kell, akkor a legkevesebb, amit elvárhattam volna tőle, az, hogy egyidejűleg idehozza azt az üzenetet, amely az Ötórai Újság közleményeként megjelent, olvassa fel, hogy mit adtak a számba, hogy mit mondottam, (ügy van! balfelöl.) Azt hiszem, ez az egyetlen elintézési módja annak, ha valaki ilyen súlyos támadást akar idehozni. Azonban egy lapot, amelyet nem ismerek, amelyet nem olvastam, egy közlemény kiszakitásával itt idézni, amely közlemény bizonyos megállapításokat, vagy jelzőket, vagy — nem tudom — állításokat tartalmaz és azt ideszögezni, hogy az, akire ezek az állitások vonatkoznak, a hazának az ellensége: ez — méltóztassék megengedni, ha tetszik a képviselő urnák, ha nem — az ő erkölcsi alapjának gyengeségét igazolja. Pikler Emil: Semmiféle alapja nincs! Rassay Károly: Ennélfogva nincs módomban megállapítani, hogy mi volt az az üzenet, s annak tartalmáért anélkül, hogy tudnám, mikép került bele abba a lapba, felelős nem lehetek. Lehet, hogy adtam intervjut, — végül nemcsak hozzám, hanem a t. túloldalon ülő képviselőtársaimhoz is szoktak fordulni intervjuért — lehet, hogy ez a nyilatkozat megtörtént, lehet, hogy szóról-szóra az én szavaimat tartalmazza. Anélkül azonban, hogy ismerném, nem foglalkozhatom vele, de meg kell állapi tanom, hogy mindaz az ismertetés, amely abban a román lapban megjelent, világosan igazolja minden nyilt szemű és el nem fogúit ember előtt, hogy ami ott idézet vagy hivatkozás van, semmi egyéb nem volt, mint egy becsületes törekvés, hogy végül az elszakított területek között a gazdasági, kulturális és szociális érintkezés felvétessék. (Helyeslés a baloldalon.)
