Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-66

176 * A nemzetgyűlés 66. ülése 1922. Szabó József (továbbolvas) : »... csupán azt bélyegezték le, ami a lebélyegzés alatt folyt be. Ezen beszélgetés alkalmával Peyer elmondta, hogy még a télen, amikor itthon volt, eladta a francia arany frankokat 320.000 koronáért és a pénzt otthon helyezte el. A lebélyegzés alkalmával nem tudta megmenteni, ugy hogy maradt 268.130 K. Én azt mondtam, hogy kár, hogy nem adta nekem, a többivel ezt is sikerült volna megmenteni.« Reisinger Ferenc : Jó iskola lesz ez ! (Zaj.) Farkas István : Nem tudom, majd nekünk is engednek-e egy kis bírósági tanúvallomást fel­olvasni ? (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a felolvasását rövidre fogni, mert ismételten utalok arra, hogy a beszédet olvasni nem szabad. (Zaj.) Dénes István : Ezért küldtek ide a nemzet­gyűlésbe bennünket, hogy órákhosszat személyes kérdésekkel foglalkozzunk ? Reisinger Ferenc : Nagyszerű iskola ez ! Mától kezdve megtanuljuk ezt a módszert ! Peyer Károly : Biróság elé állított sikkasz tó­nak vallomását hozzák ide. Reisinger Ferenc : Hozza ide az itéletet is ! Szabó József : Az Ítéletet is hozom, képviselő ur. Épen az az érdekes, hogy a végén felmentették Battát. (Folytonos nagy zaj. Elnök csenget. Ol­vassa) : »Augusztusban volt a nemzetközi bánya­munkás kongresszus Genfben, amelyen megszavaz­tak a részünkre 500 angol fontot. Ezt az összeget nem kaptuk meg, sőt már nehézségekkel küzdöt­tünk, ezt én állandóan irtam Peyernek, ő viszont irt ki az angoloknak, azonban a pénz nem jött. Októberben újra különféle szövetségi ügyek meg­beszélésére kiutaztam Badenbe, ahol ebben az időben Peyer lakott« — t. i. a képviselő ur akkor ott üdült. (Zaj.) Bogya János : Kinek a költségén ? Szabó József (olvassa) : »Ezen találkozásunk alkalmával elmondtam neki, hogy május hónapban egy szombati nap délután egész komoly formában azt az értesítést kaptam, hogy a pénzjegyeket tete­mes levonással ki fogják cserélni. Én nagyon meg­ijedtem, mert egy nagyobb összegű pénz volt ná­lam, azonkivül a hir szerint a kicserélésről szóló rendelet már hétfőn megjelent volna. Azt ajánlot­ták, hogy idegen valutát kell venni és akkor meg van mentve.« (Zaj.) Elnök ." Kérem a képviselő urat, méltóztassék csak ismertetni annak a jegyzőkönyvnek tartalmát, de a felolvasást nem engedhetem meg. Szakács Andor : Dehogy nem ! Iratokat lehet felolvasni ! Rothenstein Mór : A Ház megadta az enge­délyt ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbfélől.) Jó lesz ez a precedens ! Szabó József.' Az elnök ur intézkedéseit is respketálni kívánom, de tekintettel arra, hogy val­lomást olvasok fel, ezt nem mondhatom el saját szavaimmal. Csak az érdekesebb részeket fogom felolvasni. (Tovább olvas.) »Ugyancsak ezen taláikozá- j évi decern ber hő 6~án, szerdán. sunk alkalmával elmondtam Peyernek, hogy az orgazdasági vádat ellene elejtették és most már nincs semmi akadálya annak, hogy hazajöjjön.« T. i. akkoriban töiténtek a politikai megbeszélé­sek, kiegyezések és igy politikai okokból elejtették a vádat ellene. (Nagy zaj.) Rassay Károly: Melyik kormány az, amely az orgazdaság miatt emelt vádat politikai okokból elejtette ? (Zaj.) Szabó István (sokorópátkai) : Hiszen igazság­ügyi államtitkár voltál ! Akkor volt ez ! (Folyto­nos nagy zaj.) Rassay Károly : Melyik kormány volt az ? Fábián Béla: Ki volt az igazságügyminister ? Szabó István (sokorópátkai) : Tessék, ott van az államtitkára ! (Zaj. Elnök csenget.) Rassay Károly : Én alattam a gyilkosok ellen sem ejtették el a vádat, nemhogy orgazdák ellen. Elnök : Rassay képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni. Horváth Zoltán : Oly igazságügyminister nincs, aki vagyon elleni deliktum mellett elejtesse a vádat. Szabó József.' A képviselő urak ugy látszik nem sajnálják a világítást és a drága időt. . . Rothenstein Mór: Sajnálja maga! Szabó József : • • • csak húzzák a vitát és ezzel még több időt pazarolnak el. Peyer azt mondta erre : nehogy az a színezete legyen a dolognak, mintha az orgazdaság miatt nem jött volna haza, azt mondta, nézzenek utána, hogy a népbiztosok szöktetési ügyében nem emeltek-e ellene vádat, szóval másik vádat keresett, hogy szépségflastrom legyen a távollétére, bár azt a vádat Peidl ellen emelték és az rendben is volt. Azt mondta, hogy decemberben hazajön és együtt fogunk dolgozni. Most látjuk, mily kétszinüek az emberek stb. Azonban nem jött. Amikor Brüsszelből vissza­ment Badenbe, ott találta Vázsonyit és vele tar­tott fenn összeköttetést. Vázsonyi hívei, akik meg­jöttek onnan, azt az üzenetet hozták, hogy Peyer újév után hazajön és egyben kö ölték, hogy Peyer kívánatosnak tartaná, hogy hivatalosan hívnák haza ; t. i. méltóztatnak emlékezni arra, hogy Vázsonyi képviselő ur hívei annakidején küldött­ségileg jelentek meg Badenben, és hívták, hogy jöjjön haza. Ugy látszik, Peyer képviselő meg­irigyelte Vázsonyi dicsőségét és ő is kérte, hogy neki is küldjenek küldöttséget. (Derültség.) Újévre Vázsonyiék kimentek Badenbe párt­vezérüket ünnepelni. Nagy vacsora keretében ünnepelték, amelyen Peyer is résztvett. Vázsonyi hívei visszajöttek és hatodikán maga Vázsonyi is hazajött azzal, hogy maga csinálja meg az utat Peyer számára. Tehát Vázsonyi képviselő ur volt az impresszárió, hogy Peyer képviselő ur haza­jöhessen. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Pakots József: Majd Vázsonyi erre felel. Egy sikkasztó vallomására támaszkodik ! Szabó József : Csodálkozom az urakon, hogy miért tagadják meg most egyszerre azt az embert,

Next

/
Thumbnails
Contents