Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-66

A nemzetgyűlés 66. ülése 1922. évi december hő 6-án, szerdán. <169 ilyen formájában megszüntetjük, hogy ami bankári teendőket ellátott, azt a Pénzintézeti Központtal hozzuk üsszeköttetésbe, egyéb működését pedig a postára ruházzak át, amint ez más államokban is van, mint ahogy önálló postatakarékpénztárnak ilyen ügykörrel való fentartása tulajdonképen csak akkor volt helyes és indokolt, amikor a dualisztikus monarchiában élvén, erre a külön postatakarékpénztárra szükségünk volt. Nem akarok ebbe a témába sem mélyebben belebocsátkozni, csak épen jelezni kívánom, hogy egy ilyen irányú intézkedéssel mindenesetre apasztható lesz a vezetőknek, a felsőbb intézkedőknek a száma. Ez azonban ismét kevés embert jelent, s a dolgozók nagy tömege — különösen a csekk- és clearing-forgalom lebonyolításánál alkalmazottak létszáma — nem lesz apasztható, mert hiszen egy csekk lebonyolítása máris igen szép eredményt mutat az idő tekintetében, t. i. sokkal rövidebb idő alatt dolgoznak, mint amennyi idő alatt általában feldolgozzák az egyes tételeket a bankoknál az ott alkalmazottak. Egy ilyen kitanult, kipróbált személyzetről van tehát szó, és ezért apasztás lehetősége a kitanitás, illetve jobb begyakorlás folytán itt már alig mutatkozik. Ennek a három nagy branche-nak lekapcsol ásávai az állami alkalmazottak létszámában tulajdonképen már nem olyan túlságosan sok ember marad. Maradnak még a jelenlegi állami helyzet szempontjából a városi és községi alkalmazottak, akik mindenesetre igen szép számot tesznek ki, akikre vonatkozóan elsősorban az autonómiának, a városi és községi berendezkedésnek kell a helyzeten segítenie, s mindenesetre fog is ebben a tekintetben segíteni. Ezeknek az illetményeit, amint jeleztem, át kell vinnünk majd a községek háztartásának terhére, ez tehát ezzel az állam részéről fokozatosan eliminálható lesz. Ami még megmarad a közigazgatás terén, méltóztassék elhinni, hogy itt nagyon sok helyen sokkal intenzivebb és nagyobb munka folyik, mint folyt annak idején a békében, különösen azokon a helyeken, ahol felszámolásokról, uj szerződések kötéséről, az újonnan kialakult gazdasági, politikai, közigazgatási élethez való alkalmazkodásról, az arra való berendezkedésről van szó; ott olyan nehéz problémák merülnek fel napról-napra, amilyenek azelőtt hónapok alatt, vagy félévben merültek csak fel és teljes mérvben igénybe veszik ezeknek az embereknek a foglalkoztatását. Kétségtelen, hogy ezzel szemben vannak más helyek, ahol a munka apadt, ahol tehát a személyzet apasztásának is helye van. Mindezekkel a kérdésekkel a költségvetés tárgyalása alkalmával bőven lesz alkalmunk és módunk foglalkozni. Csak arra kívánok rámutatni, hogy most az után a létszám apadás után, amelyet keresztülvittünk, s amely a B) listát illetőleg mintegy 10—11.000 főre tehető, ilyen nagyarányú, több ezerre menő apasztásra nézetem szerint nem lesz mód. Helye lesz ellenben annak, hogy minden egyes hivatal, intézmény és fellebbezési fórum jogosultságát és szervezetének működését megvizsgáljuk és igyekezzünk a szervezetnek egyszerűbbé, az apparátus olcsóbbátétele utján (Helyeslés a jobboldalon.) elérni azt, hogy különösen vezető, intézkedő kevesebb számú ember legyen, (Élénk helyeslés.) ami azonban már nem fog nagyon nagy anyagi eredményt jelenteni, de igen nagy eredményt várok tőle azért is, mert túlsók intézkedő túlsókba kerül, sokkal többe, mint amennyibe Magyarországon szabad volna. (TJyy van! Uqy van!) Friedrich István: Csak zavart csinál! Kállay Tibor pénzügyminister : Általában azt látjuk, hogy mikor kezdtünk a többtermelésről beszélni, ezt a gondolatokban, ideákban, intézkedésekben való többtermelésre értették igen sokan, és annyi ideát, tervezetet, intézkedési lehetőség tervét termelték Magyarországon, amenynyi igazán sok ennek az szegény országnak. (Ugy van! TJgy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, nekünk Kissé meg kell nyugodnunk a kormányzat, az adminisztráció terén is. Nekünk egyszer bele kell helyezkednünk a magyar ember mentalitásába, s különösen a költségvetés tárgyalásától és ennek a pártnak szives közreműködésétől várom azt az eredményt, hogy meggondolva, lassabban ós megfontoltabban igyekezzünk előbbre haladni, mert nekünk nincs sok pénzünk, amit kidobhatunk, amit beleölhetünk még teljesen ki nem forrott, meg nem érett ideákba, nekünk nincs módunk és pénzünk arra, hogy kísérletezzünk. Hála Istennek ezer esztendeje lakunk itt és jól megvoltunk itt eddig, ha néha nagyon nehéz viszonyok között is. Meg fogunk itt élni további ezer esztendőn keresztül, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) szent meggyőződésem, ha azzal a higgadtsággal, nyugalommal, azzal a bizonyos paraszti szemmel nézzük a világot, amellyel eddig néztük a folyását és eddig igyekeztünk közigazgatásunkban és szervezetünkben berendezkedni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én nem túlságosan szeretem azt a mindenáron való modernizálási törekvést, nem szeretem, ha valakinek nagyon sok ideája van, amelyeket mindenfelől összeszedett, magával hozott és igyekszik megval'sitani. Én lefaragni óhajtom ezeket az ideákat, de az embereket is, akik kizárólag ilyen ideák termelésével foglalkoznak. Azt hiszem, hogy ennek nagyon kívánatos hatása lenne. (Helyeslés a jobbóldalon.) Ugy látom, hogy eltértem attól a tárgytól, amely szőnyegen forog, nevezetesen a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslattól, de azt hiszem, hogy viszont kimerítettem majdnem teljesen azon kérdéseknek komplexumát, amelyet egyes képviselő urak felvetettek és igy annak megjegyzése mellett, hogy igyekezni fogok ezeket az észre24"