Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-66

A nemzetgyűlés 66. ülése 1922. évi december hó 6-án, szerdán. 167 amelyet Graal Gaston t. képviselő ur is emiitett, hogy t. i. az adó kezelését kizárólag állami közegekre bizzuk rá, tehát azt a bizonyos adóügyi jegyzőt államosítsuk. Én nem akartam ennyire menni ebben a törvényben, nem akartam változtatni azon a közigazgatási szempontból is nagyon megfontolandó kérdésen, hogy áilamositsunk-e vagy ne államosítsunk, hiszen ez a kérdés rövidesen fel fog merülni épen a belügyministerium javaslatánál és a belügyminister ur programmjának megvalósításánál. A magam részéről ezt a kérdést egyelőre nyitva akartam hagyni, csak arra alludáltam a javaslat legvégén, hogy szükségesnek tartom, hogy mindenütt legyen egy ember, aki kizárólag adóügyekkel foglalkozik, legyen egy u. n. adóügyi jegyző ott is, ahol még eddig nincs. A későbbieknek tartottam fenn azt, hogy megállapodjunk arra nézve, vájjon ez községi közeg maradjon-e, vagy ped*g állami közeg legyen-e. Hogy azután ezt hogyan oldjuk meg, mondom, ez egy későbbi és a belügyminister ur javaslatával kapcsolatban eldöntendő kérdés. Itt egyelőre csak arra helyezek súlyt, hogy tényleg legyenek emberek, akik kizárólag ezzel a kérdéssel foglalkoznak, megjegyezve, hogy amennyiben a merev elválasztást megcsinálnók, abban az esetben szintén találkoznánk bizonyos nehézséggel akkor, ha az illető közeg szabadságon vagy betegállapotban van, mert hiszen akkor tulajdonképen nem volna, aki helyette a teendőket ellássa. Tehát az, hogy az egyiket államositjuk, a másikat pedig jieni, mindenesetre nagyon nehéz probléma. En nem is akarok a kérdés vitatásába belemenni, csak megjegyezni óhajtom azt, hogy itt mindenesetre még változtatások lehetnek, illetőleg olyan terrénumról van itt szó, amely később képezi megoldás tárgyát. Ami a többi észrevételeket, különösen az adóivek kérdését illeti, ezek kisebb jelentőségű kérdések. A magam részéről megjegyzem azt, hogy ón mindenesetre gondoskodni óhajtok arról, hogy akkor, amikor az egerek megették az illető adóiveket, azok pótoltassanak. Én nem ugy gondolom ezeknek az adóiveknek kiadását, hogy igen hosszú ideig legyenek ott. Ahol a nép szokása, a nép eddigi gyakorlata rövidebb időt kivánna, amennyiben gyorsabb elhasználódásnak vannak kitéve, annak megállapítása kétségkívül a végrehajtás dolga lesz. Ami a felebbezések dolgát illeti, hogy t. i. egyes, a képviselő ur által megjelölt esetekben ne e pénzügyministerhez, hanem a bírósághoz történjék a felebbezés, megjegyzem, hogy a magam részéről ez ellen egyáltalában nincs észrevételem, hiszen ezzel munkától mentesittetünk. Viszont azonban figyelmeztetnem kell, hogy a bíróság nagyon túl van halmozva munkával. Az adminsztrativ hatóságok mégis könnyebben és gyorsabban tudják elintézni az ilyen kérdéseket, míg a bíróságnál esetleg előfordulhat az, hogy NAPLÓ VI. igen hosszú ideig kell majd a határozatra* várni. Mondom, itt igazán elvi eltérések, vagy elvi meggondolások, amelyek visszatartanának a másféleképen való rendezéstől nincsenek. A községeknek arravaló kötelezését illetőleg, hogy raktárakat tartsanak, megjegyezni óhajtom, hogy ez a rendelkezés igen régi, ez a rendelkezés ma is megvan. Semmi esetre sem vethető az én szememre az, hogy én járok el a községekkel szemben ilyen zord szándékkal. Átvettük a régebbi határozványokat, amelyek hogyan érvényesültek a gyakorlati életben, azt épen abból a felszólalásból látom, amelyet G-aal Gaston t. képviselő ur mondott, bizony ezek nincsenek végrehajtva, bizony nagyon sok hely van, ahol ilyen egyáltalában nincs. Ha 40 esztendeig nem voltak, én sem fogom 40 nap alatt ennek a dolognak megcsinálását forszírozni. Ami az adóbehajtási illeték és adóbehajtási költségek kérdését illeti, arra vonatkozólag megjegyzem, hogy ez a községek bevétele lenne. Ezidőszerint is fennálló állapotot jelent ez. A községeknek eddig is elég volt ez és alig hiszem, hogy lettek volna esetek, amikor ezek nem fedezték megfelelően a költségeket. Most pedig, amikor megtartjuk ugyanazt az arányt, amelyikben eddig a levonásokat eszközöltük a végrehajtási költségek céljaira, azt hiszem, még inkább fedezetül fognak tudni szolgálni ezek a díjak a költségekre, mert hiszen a munka ezidőszerint Magyarországon még olcsóbb, mint az az aranyparitásos áraknak megfelel. Mondom tehát, itt a mayám részéről nem látok nehézségeket a községeket illetően. Különben is a községi adókra vonatkozó törvén}be óhajtanék majd egy rendelkezést felvenni abban a tekintetben, hogy egy bizonyos mélyebb betekintés, egy bizonyos mélyebb közreműködés lehetősége legyen meg a pénzügyi kormányzat és az egyes községek háztartása között. Van itt egy pár oly kényes kérdés, amely ma még nehezen megoldható a községek részéről, de mondom, ami speciálisan a kezelési költségek kérdését illeti, nézetem szerint ez az összeg elegendő és ezzel a községek semmi esetre sem járnak rosszul. Ami egyes állami kiküldetések költségeit illeti, itt kétségkívül lehet arról szó, hogy ezek ne a községnek, hanem az államnak terhére essenek. Arra, amit a legfontosabb észrevételnek jelzett t. képviselőtársam, nevezetesen a jutalmak kérdésére, megjegyzem, hogy ezek a díjak, ezek az itt megállapított jutalmak, nézetem szerint, semmi esetre sem tekinthetők borravalónak, semmi esetre sem tekinthetők valamely lealacsonyító díjazásnak. Hivatkozom egyrészt arra, hogy ez ezidőszerint is igy van, hogy meglevő törvényünkben is behajtásokért ilyen díjazás van biztosítva. De hivatkozom arra is, hogy itt a többmunkának, a nagyobb igyekezetnek, az ügybuzgalomnak honorálásáról van szó, ugyanazon munkaadó részéről, aki egyébként is 24