Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-66

A nemzetgyűlés 66. ülése 1922. évi december hó 6-án, szerdán. 165 zet és most kellett elvégezni nemcsak e zavaros időknek, hanem még a háború utolsó éveinek a hátralékát is. Mondom, ennek ellenére a helyzet még az adóhivataloknál, és ami ezzel kapcsolatos, a községek munkálataiban, az, hogy a folyó adókkal foglalkozva országszerte, ezen uj törvények végrehajtása, amelyeket megalkottunk, a nyáron előrehaladt. A földadó pl. amely a legelsőként került végrehajtásra, igen szép eredményt mutatott ebben a tekintetben. Igazán nem voltak jogosultak azok a kifogások és észrevételek, amelyek a végrehajthatatlanság tekintetében felhozattak, amennyiben az adóesztendőnek első negyedében, azokkal a bizonyos kedvezményekkel, amelyeket biztosítottunk, a földadó 80 százalékának befizetése éretett el. Ez mindenesetre olyan eredmény, amely mutatja, hogy ez az apparátus meg tud felelni oly törvényeknek, amelyek racionálisan vannak meghozva s amelyek figyelemmel vannak arra, hogy mi az, ami még reá hárítható és mi az, ami még végrehajtható. A házadé végrehajtását illetőleg az utasítás már szintén kiadatott, s ebben a tekintetben is remélem, hogy megfelelő eredményt fogunk tudni elérni. Nehezebb a helyzet a kereseti adót illetőleg, amely azután alapjává lesz a jövedelmi adó kivetésének is, már ami az alap kimunkálását illeti. Én remélem, hogy sikerülni fog a községek közreműködésének, a községek érdekeltségének biztosításával elérni azt, hogy ezek teljes erővel és megfelelő apparátussal feküdjenek bele ebbe a munkálatba és jöjjenek segítségünkre, mert hiszen természetes, hogy egyes adózók kereseti viszonyait, általában jövedelmi és vagyoni helyzetét az állami hatóságok és közegek egymaguk megfelelően meg nem állapithatják. Már pedig ennek a helyes megállapítása és ezeknek a körülményeknek ismerete és az adóztatásnál való érvényesülése feltétlenül szükséges akkor, hogyha egy igazságos és arányos megadóztatást akarunk, és annál nagyobb súlyt kell a jelzettem körülményekre helyezni, minél magasabbak a közszolgáltatások, minél erősebbek az adók, mert a becsületes és a jóravaló adózónak annál nagyobb hátratételét, annál nagyobb terhét jelenti az, hogyha a kezelés, általában az adóhatóságoknak megállapítása nem tartja szem előtt pontosan mindenkinek a valóságos viszonyait, tehát olyan kedvezményeket vagy olyan elnézéseket produkál, amelyek a gazdasági életben épen azoknak adnak előnyt, akik az államhatalommal szemben erre legkevésbé bizonyulnak érdemeseknek. Ismétlem, a meghozott adótörvények végrehajtásának ilyen stádiuma mellett a jövedelmi adót illetőleg a kivetés megtörtént 1920. és 21. évre, illetve megtörténik már most, december hónapban a lajstromok közszemlére tétele majdnem az egész ország területén, három pénzügyigazgatóságot leszámítva, ahol ez januárra ma* rad, ugy, hogy ezzel majdnem elérjük azt az állapotot, azt a helyzetet, amelyet épen kívánatosnak jeleztek a t. felszólalt képviselő urak is, s amelyet a magam részéről is természetesen minden erővel elérni és biztosítani igyekszem. Méltóztassanak megengedni, hogy már most reátérjek az egyes olyan észrevételekre, amelyek a javaslattal szemben elhangzottak, megjegyezvén, hogy a magam részéről nagyon szívesen eszközlök változtatásokat, módosításokat mindenütt ott, ahol ez a cél biztosítására megfelelőnek ós helyesnek mutatkozik. Azért tehát, hogy futólag átmenjek azokon az egyes észrevételeken, amelyeket különösen Gaal G-aston t. képviselő ur tett, méltóztassanak megengedni, hogy mindjárt a 4. §-t illetőleg megjegyezzem, hogy ami az adózónak beidézését, a hatóságnál való megjelenésre kötelezését illeti, ebben a tekintetben a törvénynek az adott rendelkezése sem jelenti azt a zaklató eljárást, amelytől a képviselőtársam félti. Hiszen ma nincs meg ilyen messzemenő jogosultsága a pénzügyigazgatóságnak, mint amely itt le van fektetve, de szüksége van rá s elkerülhetetlen különösen abban az esetben, ha egységes, egyforma eljárást óhajtunk biztosítani mindenkivel szemben s ha a pénzügyi hatóság tényleg lelkiismeretesen akar kidolgozni mindent. Régebbi időben, amikor még a jövedelem-adó kisebb szerepet játszott adóügyi igazgatásunkban, mint amilyet a jövedelemadónak a jövőre nézve majd játszania kell, a viszonyokkal való ez a beható foglalkozás — értem az illető jövedelmi, vagyoni viszonyaival való foglalkozást — nem mutatkozott természetszerűleg annyira szükségesnek Most azonban kell hogy teljesen megismerkedjék az esyes adózókkal a pénzügyi hatóság, amely megállapítja az ő jövedelemadó-megterheltetését. Ennélfogva előfordul és elő kell fordulnia számos esetben annak, hogy az adózóval beszéljen, hogy az adózónak megmagyarázzon valamit, vagy tőle felvilágosítást kérjen. Össze kell tehát jönniök, lehetőséget kell adni arra, hogy egymással beszélhessenek. Ennek pedig két módja van : az egyik az, hogy az adózó megy be az igazgatósághoz; a másik az, hogy az igazgatóság megy ki az adózóhoz. Ezidőszerint is ugy volt a helyzet, hogy beidéztettek az egyes adózók olyan esetekben, amikor ez a pénzügyigazgatóság belátása szerint — hiszen annak az adóhatóságnak is kell, hogy belátása legyen s az ón meggyőződésem és tudomásom szerint van is — megfalelőnek mutatkozott az illető adózó szempontjából. Különösen vásári napokon szoktak volt beidézni embereket az igazgatóság területére, akkor, amikor ők különben is oda bejöttek volna. Azonkívül kiküldetések alkalmával, amikor a közegeik eljártak a községekben, felhasználták ezt az alkalmat arra, hogy az egyes adózókkal ilyen módon érintkezésbe lépjenek, szóval, hogy ők keresték fel az adózót s megidézték ebben