Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-65
128 A nemzetgyűlés 65. ülése 1922. évi december hó 5-én, kedden. nak, szabad napjukat ne a korcsmában töltsék, hanem kultur helyeken. Gondoskodni kell a nyugati államok mintájára népszínházak létesítéséről, melyek alkalmasak a munkásrétegek befogadására, a színházak helyárait pedig olyan alacsonyan kell megszabni, hogy azt a munkás csekély keresetéből is meg tudja fizetni. Gondoskodnia kell a kormánynak arról, hogy azok a munkások, akik szombaton vagy vasárnap szabadok, kulturigényeiket megfelelően kielégíthessék és ne legyenek kénytelenek a korcsmában tölteni idejüket, hanem színházakban, olvasótermekben és olyan helyeken, ahol tanulhatnak is valamit, mert hiszen nemcsak maguknak tanulnak, hanem az országnak is. Nincs Magyarországon egyetlen községben olvasóegylet vagy könyvtár, ahova falusi ember az egész heti munka után vasárnap szórakozni mehetne. Ha az a falusi ember el akar menni szórakozni, még egy rongy mozit sem talál — hogy igy fejezzem ki magamat — ahol szórakozhatna. Teljesen el van vágva a kultúrától, még csak mozija sincs, kénytelen a korcsmában tölteni idejét, kénytelen ott az állam jóvoltából lerészegedni és igy eltölteni a szabad napját. Nem lehet az állam érdeke az, hogy neki lerészegedett, enervált, lelkileg és testileg teljesen lerongyolódott polgárai legyenek, hanem az államnak érdeke, hogy minél egészségesebb, minél épebb és minél kulturáltabb polgárai legyenek. Esztergályos János : Ez az igazi fajvédelem ! Saly Endre: Ugyanez a szomorú helyzet van a fővárosban is. Amint tudjuk, a fővárosban az u. n. ágyrajáróknak ezrei dolgoznak különböző gyárakban ős műhelyekben. Ezek nem tartózkodhatnak odahaza a lakásukon. Amint felkelnek, el kell menniök hazulról, mert oly sokan vannak a lakásban, hogy nem is tudnának otthonmaradni. Ha pedig elmennek hazulról, a rossz időben, hidegben, esőben, sárban hol csatangoljanak? Az utcán? Kénytelenek valahova betérni és nem térhetnek be máshová, mint a korcsmába. A modern alapon álló szakszervezetek a munkásság egy részét már kiragadták a vendéglőkből és magukhoz láncolták. Azok a munkások, akik valamely szakszervezetnek tagjai, meg is találják a maguk szórakozását a szakegyletben ős egyéb helyeken, de akiket még nem sikerült magunkhoz láncolnunk, azok elzüilenek, elpusztulnak a legutolsó csapszékben. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a kormányok — legalább az eddigi kormányok — ugy viselkedtek, hogy sokkal szivesebben látták a munkást a csapszékben részegen, holtrészegen, mint a szakegyletben. Nekünk azonban óvást kell emelnünk ez ellen, és azt mondjuk, hogy a szakegyletek sokkal több kultúrát terjesztettek Magyarországon a munkásság között, mint az államhatalom. A munkásság megtette az első lépést: a szakszervezet kultúrát adott a szervezett munkásságnak. Az államnak ezt a tevékenye séget tovább kell fejlesztenie, ki kell építenie. Az államnak tovább kell mennie egy lépéssel és azoknak a munkásoknak egészségéről, akikről a szakegyletek nem tudnak gondoskodni, gondoskodnia kell. Az alkoholizmus betegség. Emlékszem arra az időre, amikor a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztárban gyógyitóházat létesítettek, ahol az alkoholistákat gyógykezelték. Emlékszem arra is, hogy egy ilyen ott gyógykezelt egyén, amikor kijött és vele a feleségével együtt beszéltem, egészen boldognak érezte magát, hogy betegségéből hathónapi kezelés után kigyógyították. Elmondta előttem maga a felesége, hogy a férje, amikor ivott, egészen önkívületi állapotban volt, elvitt hazulról gyürüt, ruhát, vánkost és mindent, amit odahaza talált, eladta, elzálogosította és a pénzt elitta. Nem tudott önmaga felett uralkodni. Es ma nincs Magyarországon senki, aki ezeknek a betegeknek gyógykezeléséről gondoskodnék! Igaz, hogy akkor, amikor a budapesti kerületi pénztár ezeknek gyógykezeléséről gondoskodott, a destruktivok voltak benn a pénztárban : ellenben ma, amikor a konstruktivok vannak benn, már senki sem gondoskodik ezeknek a betegeknek kezeléséről. Rothenstein Mór : Akkor még nem volt népjóléti minister! Propper Sándor : Benn a pénztárban mérik a jó rumos teát! Saly Endre: Ugy gondolom tehát, hogy a pénzügyminister ur az állam szempontjából nagyon helyesen cselekednék, ha ebben az ügyben intézkednék és olyan törvényjavaslatot terjesztene a nemzetgyűlés elé, amely, ha nem is megszüntetné, de legalább is korlátozná a szesz, az alkohol fogyasztását. Yégre is az államnak kötelessége erről gondoskodni, az államnak kötelessége az állampolgárok érdekeit megvédeni, az állampolgárok egészségének megvédéséről gondoskodni, és én el is várom a kormánytól, hogy ebben az irányban meg fogja tenni kötelességét. Igen t. Nemzetgyűlés! Ezekben kívántam ismertetni álláspontomat, és arra hivom fel a kormány figyelmét, hogy ezekről a kérdésekről gondoskodjék. Ne azt tartsa szem előtt, amit az eddigi kormányok, hanem azt, hogy kevesebb alkoholt, de annál több kultúrát az embereknek, hogy az országot fel lehessen építeni. Magát a törvényjavaslatot nem fogadom el, ellenben beterjesztem a következő határozati javaslatot és kérem a nemzetgyűlést, méltóztassanak azt elfogadni (olvassa) .* »Tekintettel arra, hogy az alkoholfogyasztás az utóbbi években mind nagyobb mértékben terjed ; tekintettel továbbá arra, hogy ennek súlyos társadalmi következményei vannak : a nemzetgyűlés utasitsa a pénzügyminister urat, hogy a szeszesitalok kimérésének korlátozásáról három hónapon belül törvényjavaslatot terjesszen be. A törvényjavaslat vasár- és ünnepnapokon, országos vásárokon.
