Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-65
A nemzetgyűlés 65. ülése 1922, méltóztatnak elfogadni, szavazás alá bocsátom az előadó ur módositását. Kérdezem tehát a t. Nemzetgyűlést : méltóztatnak-e elfogadni a 47. §-t eredeti szövegezésében, igen vagy nem ? (Nem !) Ha nem, akkor kérdezem : méltóztatnak-e a szakaszt az előadó ur által javasolt módosítással elfogadni ? (Igen !) A 47. § tehát az előadó ur által javasolt módosítással fogadtatott el. Következik a régi 46., uj 48. §. Petrovits György jegyző (olvassa a régi 46, uj 48. §-t, mély észrevétel nélkül elfogadtatott.) Elnök: Ezzel a törvényjavaslat általánosságban és részleteiben is letárgyaltatván, harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok a t Nemzetgyűlésnek előterjesztést tenni. Napirend szerint következik a szeszadóra vonatkozó némely törvényes rendelkezések módosításáról, illetőleg kiegészítéséről szóló törvényjavaslat (ír. 79, 97.) általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Örffy Imre előadó : T. Nemzetgyűlés ! Az acetonnak nagy nemzeti és közgazdasági jelentőségéről, azt hiszem, meg van az igen t. Nemzetgyűlés is győződve. Épen ezért, anélkül hogy ennek a terméknek különleges jelentőségét kidomborítani iparkodnám, a javaslat indokolásául csak egészen röviden utalok arra, hogy az acetont eddig falepárolás utján állították elő. Csonka Magyarország erdőállománya igen megcsökkent, aminek következtében egy ujabb eljárás szüksége merült fel, amely az aceton-gyártásra a falepárolás helyett más kémiai utat választ. Ezt meg is találták bizonyos keményitőanyagok erjesztési eljárásában, amely eljárás során azonban, mint melléktermék, szesz keletkezik, még pedig elég jelentékeny mennyiségben. A probléma már most az, hogy mi történjék ezzel a szesszel. Amint méltóztatnak tudni, az 1913. évi XXIV. te. 1. §-a tiltja az ipari szeszgyáraknak felállítását. Ennek következtében törvényi intézkedésre van szükség, hogy az ekkép melléktermékként jelentkező szesz a szesztermelési keretbe beleillesztessók. A kérdés az volt, vájjon az összkeretbe illesztessék-e bele, vagy pedig külön termelési keret állapittassék-e meg. Végeredményben mindkét megoldás ugyanazt eredményezné, t. i. hogy az összes termelési kereteket redukálni kellene azért, hogy ezt a háromezer hektoliterre menő mennyiséget be ^tudjuk illeszteni a szesztermelési keretbe. Épen ezért a törvényjavaslat azt a helyes megoldási módot választotta, hogy a háromezer hektolitert az összkeretbe illeszti bele. Tekintettel a cél fontosságára, a törvényjavaslat azt is kimondja, hogy ez a mennyiség constans, állandó valami; tehát ha az egész szeszkeret lecsökkentetnék is törvényhozásilag, ez a mennyiség, amely az aceton gyártása kapcsán merül fel, nem csökkenthető. Igaz, hogy , évi dtcember hó 5-én, kedden. 125 amennyiben felemeltetnék az egész szesztermelési kontingens, ez a megállapított mennyiség akkor is megmaradna 3000 hektoliternek. Egy másik lényeges és a most ismertetett rendelkezéstől jelentékenyen eltérő intézkedés az, amely a rumnak és egyéb égetett szeszeknek engedélyezésére vonatkozik. Erre vonatkozólag ugyanis — amint bölcsen méltóztatnak tudni — a jogi helyzet a legutóbbi indemnitási javaslat szerint az, hogy négy hónapon belül törvényt kell benyújtani, ugy ebben a kérdésben, mint sok más, a kivételes hatalmat érintő kérdés tárgyában. Mivel ez a terminus rövidesen le fog járni, szükséges volt törvényhozásilag intézkedni, hogy ezeknek gyártása, amely igen gyakran italmérési engedélyekkel kapcsolatos, továbbra is szigorú hatósági felügyelet alatt álljon, mert hiszen nemzeti szempontból nem közömbös, hogy kiknek adatik ez az igen fontos jog. Ezért a törvényjavaslat utolsóelőtti szakasza továbbra is felhatalmazza a pénzügyministert, hogy szesznek rum, likőr és egyéb égetett szeszes italok előállítására és felhasználására, illetve gyártására az engedélyt ő adhassa meg. Egyéb rendelkezés a törvényjavaslatban nincs. Mindkét rendelkezés olyan, hogy hosszabb indokolást nem igényel, épen ezért kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Saly Endre. Saly Endre : T Nemzetgyűlés ! A tárgyalás alatt levő javaslat az 1921 : IV. törvénycikken kivan némi módosítást eszközölni. Ugy gondolom, hogyha már ebben a tárgyban törvényjavaslat terjesztetett be, akkor helyes lett volna módosítani az 1921. évi IV. tcikknek azokat a rendelkezéseit is, amelyek szerintem kell, hogy revízió alá vétessenek. Az 1921. évi IV. tcikk állapítja meg azt, hogy kik kaphatnak elsősorban, kik másodsorban italmérési engedélyt, kik azok, akik nem kaphatnak, és kiktől vonható az meg. Nem akarok ezzel a kérdéssel hosszasan foglalkozni, de rá kell mutatnom, hogy a törvényben levő kitételek labilisak és ugy magyarázhatók, ahogyan a véleményező hatóság épen magyarázni akarja azokat. Csak néhány dolgot akarok itt elmondani, amelyekkel igazolni kívánom, hogy ezek a dolgok igenis, módosításra szorulnak. Az 1921- évi IV. te. megállapítja azt, hogy elsősorban korlátlan kimérési engedély adható a községeknek s a községek a tiszta jövedelemnek 50 százalékát kulturális, közegészségügyi és népjóléti célokra kötelesek beszolgáltatni. Ez nagyon szép rendelkezése a törvénynek, ezt magam is helyesnek tartom, de 18*
