Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-65

A nemzetgyűlés 65. ütése 1922. a kifejezést használtam, — amint a hiteles gyorsírói feljegyzés is mutatja — hogy »nem igaz«, hanem amikor ő a 16. §-nál általánosságban azt a kijelentést tette, —- ha jól emlékszem, még nem értem rá megnézni a hivatalos feljegyzést — hogy az orvosok és a gyógyszerészek közt összejátszás történik a közönség kárára, amikor láttam, hogy itt nem volt a faji jellege kidomborítva a dolognak, hanem a képviselő ur általánosított, akkor nekem erkölcsi kötelességem volt, mint orvosnak, hogy ne hagyjam ezt tiltakozás nélkül, midőn — mint a képviselő urnák is méltóztatott beismerni — ilyen magas színvonalon álló társadalmi osztályról van szó, mint amilyen az orvosoké. Az kétségtelen, hogy az orvosi kar áll olyan magas nivón, hogy a tisztességtelen verseny terén egy paragrafusba beilleszteni nem lehet és nem szabad. Erre nem adott okot. Ami a képviselő urnák hozzám intézett kérdéseit illeti, őszintén megmondom, hogy a szó nemes ós hazafias értelmében igenis szabadkőműves voltam mindaddig, amig a kormányhatalom 1919-ben a szabadkőművespáholyokat fel nem oszlatta. (Félhiáltásoh a hal- és a saélsöbalóldalon : Nem bűn!) Kijelentem itt, hogy méltóztassék ebben a tekintetben ellenem a vizsgálatot megindítani, ós ha a legcsekélyebb dehonesztativ, vagy hazafiatlan dolgot kiderítene ellenem a vizsgálat, kötelességemnek tartom ebből a konzekvenciát levonni és mandátumomról lemondani. Klárik Ferenc: Másról is van szó! Éhn Kálmán : Megmondom azt is egész nyíltan ós őszintén, hogy a somogymegyei, kaposvári páholynak voltam a tagja, és ebben a páholyban, a Berzsenyi Dániel-féle páholyban, soha politikáról szó nem volt... Drozdy Győző: És ha volt is! Nem az a fontos. Éhn Kálmán : ... hanem annak tisztán karitativ működése volt és a kultúra fejlesztése volt a célja. Ha ez bűn, akkor igenis megérdemlem a. büntetést, ha azonban nem az, akkor az ilyen jogtalan, dehonesztáló szándékú vádakat egyszerűen visszautasítom. Nagyon téved t. képviselőtársam, ha azt véli, hogy a minap felháborodásomban, amikor azt a tiltakozó kijelentést tettem, egyéniségét, személyét sérteni akartam. Ez távol állott tőlem ; és ha a felhevülésemben talán olyasmit mondtam volna, amit a Naplóban megörökítve nem látok, a képáselő ur azonban esetleg hallott, ezennel bocsánatot kérek tőle, mert őt egyéniségében vagy szavahihetőségében bántani nem akartam. Kérdez azután a t. képviselő ur mást is, ami a leglényegesebb, nevezetesen a gyógyszertárra vonatkozólag. Kijelentem, hogy én, aki 32 esztendőt töltöttem Csurgón, mint orvos, kezdve a legalsó orvosi fokon és felküzdve magamat a járásorvosságig és a tiszteletbeli megyei főorvosságig, családtalan lévén, nevelt gyermekemet csakugyan gyógyszertárhoz akartam jutéri derembci hó 5-én, kedden. lït tatni s ez irányban közben is jártam. Hiszen ha ő nem kapja meg a gyógyszertárt, megkapta volna egy más, nem tudom, kicsoda, mert egy második gyógyszertár felállítása elhatározott dolog volt. Azt hiszem tehát, nem olyan dehonesztáló dolog az, hogy nevelt fiamat nem tiltottam el attól, hogy ő is pályázzék a második gyógyszertárra. Meg is kapta a gyógyszertárt, de amit ennek révén rám fognak, hogy oda küldtem volna betegeimet, nem felel meg a valóságnak. De ha még megtettem volna is, akkor sem követtem volna el dehonesztáló dolgot. Illetékes helyre tényleg feljelentés érkezett emiatt, de ott, teljes elégtételt kaptam, mert beigazolódott, hogy ilyesmi nem történt, és hogy azok a vádak, amelyeket t. képviselőtársam mások bemondása alapján ellenem felhoz, nem felelnek meg a valóságnak. Itt kénytelen vagyok rámutatni arra is, hogy ehhez joga van az orvosnak és bizalom kérdése, hogy hová küldi a betegeit; ennek csak egy kritériuma van, az, hogy semmiféle összejátszás és anyagi érdek ne forogjon fenn. Nem akarok ezzel a kérdéssel sokáig foglalkozni, de ha a mélyen t. Nemzetgyűlés azt hiszi, hogy akár az egyik, akár a másik oldalról valami inkorrektséget követtem volna el, méltóztassék az ügyet illetékes helyre utasítani és én a konzekvenciákat levonom. Nagy Ernő : Mi van a zsidó orvosokkal ? Éhn Kálmán : Azt mondtam t. képviselőtársamnak közbeszólásomban, hogy mondjon konkrét adatokat, amiből világos, hogyha bűnösnek éreztem volna magamat azokban a dolgokban, amelyeket a t. képviselő ur felhoz, bizonyára nem kiabálok közbe és nem kérek konkrét adatokat. Ha szórványosan megtörténnek ilyen esetek, ugy azoknak megvan a maguk fórumuk. Méltóztassék azokat illetékes helyen bejelenteni, és én bizom abban, hogy a hatóságok meg fogják tenni kötelességüket és azokkal, akik ilyen módon összejátszanak a közönség megkárosítására, a hatóság érdemük szerint fog eljárni. Ezeket akartam a t. képviselő urnák válaszolni, kijelentve még, hogy képviselőtársamat egyéniségében meghazudtolni, vagy valami olyat közbeszólni, ami az ő egyéniségét sértette volna, nem akartam. Egyben tényleg vétettem, mert túlléptem az ildomosság határait akkor, amikor felháborodásomban a padra csaptam. Ezért a cselekedetemért a mélyen t. Nemzetgyűlés szíves elnézését és bocsánatát kérem, (Helyeslés.) mert nem volt szándékom az ildomosság határait túllépni. Tisztelem annyira a mélyen t. Nemzetgyűlést, hogy kötelességemnek tartom, hogy ilyen elragadtatásomért utólagosan szíves bocsánatát kérjem. (Helyeslés.) Elnök : Következik a városok fejlesztéséről szóló 1912 :LVIII. te. egyes rendelkezéseinek módositásáról szóló törvényjavaslat (ír. 29. 104.) harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni.. 17*