Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-55

4 - A nemzetgyűlés 55. ülése 1922. Drozdy Győző, Giesswein Sándor. Yázsonyi Vilmos, Benedek János, Fábián Béla, Pakots József, Sándor Pál, Horváth Zoltán, Peyer Károly, Reisinger Ferenc, Rakovszky István, Farkas István. Halász Móric*. Szóval az összes ébredők! Elnök : A nemzetgyűlés összehívását célzó ezen kérelem folytán a legutóbb követett gya­korlatnak megfelelőleg az összehívást kérelme­zők egyikének, ezúttal az általuk kijelölt Far­kas István képviselő urnák adom meg majd a szót, hogy az ülés összehívását célzó kérelmü­ket megindokolhassa, illetve, hogy ezzel kapcso­latban esetleg teendő napirendi javaslatát elő­terjeszthesse, miután mai ülésünknek egyéb tár­gya nem lehet, mint a további teendők iránti intézkedés. Amennyiben tehát a képviselő ur napirendi javaslatot tesz és ebben indítványozza, hogy az összehívás indokául felhozott tárgy a legköze­lebbi ülés napirendjére kitüzessék, ahhoz a ház­szabályok 202. §-a értelmében legfeljebb négy szónok hozzászólását engedhetem meg. Amennyiben a képviselő ur napirendi indít­ványt nem tenne, közvetlenül a képviselő ur felszólalása után én fogok napirendi indítványt tenni és természetesen ehhez is legfeljebb négy szónok szólhat hozzá. Rassay Károly : Szót kérek ! Elnök : Milyen cimen ? Rassay Károly : A házszabályokhoz kérek szót. Elnök : Méltóztassék ! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Az igen tisztelt elnök ur előadásával szemben legyen szabad rámutatnom arra, hogy a Ház gyakor­lata mindig az volt — legalább az én tudomá­som szerint az elmúlt országgyűlésen is nem egy alkalommal beigazolódott — hogy abban az esetben, ha a Ház összehivatik, annak az ülésnek tárgyát az összehívási ivben megjelölt tárgy képezi Ha tehát az illető megindokoló képviselő napirendi indítványt tesz, abban az esetben természetesen helytáll az elnök ur ház­szabálymagyarázata és tényleg előáll az a hely­zet, hogy napirendi inditványt fogunk tárgyalni ; amennyiben azonban nem tesz napirendi javas­latot, akkor nem lehet más házszabálymagyará­zat, mint az, hogy a mai ülésen a tárgyalásra szánt idő alatt mindenki hozzászólhat ahhoz a tárgyhoz, amelyet az összehívók az összehívó ivben megjelöltek és napirendi indítvány meg­tételének időpontja csakis a tárgyalásra szánt idő letelte után fog bekövetkezni. Őrffy Imre: Szót kérek! Elnök: Milyen címen méltóztatik szólni? Őrffy Imre: Én is a házszabályokhoz ké­rek szót. Elnök: Méltóztassék! Őrffy Imre: T. Ház! A Rassay képviselő­társam által előadottakra legyen szabad a ház­szabályokra hivatkozva reflektálnom. évi október hó 20-án, pénteken. Tudomásom szerint ez a Rassay képviselő ur által emiitett számos precedens az előző nemzetgyűlés alatt nem történt meg, csak egyet­lenegy esetben, egy súlyos esetben, amikor tudni­illik Károly király visszajöveteléről volt szó és Hencz Károly akkori képviselőtársunk a tárgy­nak napirendre való kitüzöttsége nélkül nem­csak felszólalt, hanem konkrét inditványt is tett, amellyel kapcsolatban azután több felszó­lalás történt. Pikler Emil : A drágaság sokkal súlyosabb eset ! (ügy van ! ügy van ! a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Őrffy Imre : Rámutatok arra, hogy egy per­cig sem volt vitatott kérdés sem a múlt nemzet­gyűlésen, sem a régi országgyűléseken, hogy ilyen esetben, mint a mai, tisztán csak napi­rendi vitának van helye, amihez mindig csak négy szónok felszólalását engedték meg. Legyen szabad egy súlyos precedensre hivatkoznom. 1903-ban a június 25-iki ülésben teljesen analog eset történt, amikor gróf Apponyi Albert képviselőtársunk, az akkori elnök elnökölt, s amikor ez a kérdés diskusszió tárgyává tétetett. Apponyi képviselőtársunk, az akkori elnök, ekkor a következő elnöki enunciációt tette (olvassa): »Szólásra többen vannak még feljegyezve, de mielőtt a következő szónok felhivatnék, tartozom egy kijelentést tenni. Az én felfogásom a ház­szabályokról, amint ezt több képviselőnek párt­különbség nélkül elő is adtam az ülés előtt, az, hogy ez a vita, amely ma megindult, a maga természete szerint napirendmegállapitási vita.« Teljesen analog eset. (Tovább olvassa): »Ezt a felfogásomat meg is okolnám, ha a körül­mények és az, amit a Ház hangulatáról tudok, erre kényszerítő okot adnának. Most csak konsta­tálom, hogy az én felfogásom az, hogy a ház­szabályok szerint az ilyen ülésnek nem lévén napirendje, első teendője a napirend megállapí­tása és annak folytán az ekként megindult vitá­hoz a házszabályok szigorú alkalmazása szerint csak négy képviselő szólhatna, (ügy van! ügy van ! a jobboldalon.) Minthogy azonban a ház­szabályok erre nézve világos rendelkezést nem tartalmaznak és ez csak értelmezés dolga, és minthogy ugy értesültem a Ház hangulatából, hogy a Ház egyik oldalán sem kívánják ennek a felfogásnak ennél az alkalomnál való érvénye­sítését, belenyugszom, ha a Ház is beleegyezik, hogy a körülmények rendkivüliségére való tekin­tettel még több szónok is szólhasson azzal a kijelentéssel, hogy ebből a házszabályok magya­rázatára nézve, sem jobbra, sem balra prece­dens ne legyen alkotható«. Ez annyira vitán kivül álló álláspont, hogy alig szükséges talán [Gaal Gaston képviselő­társunknak, az előző nemzetgyűlés elnökének hasonló értelmű nyilatkozatára hivatkoznom. Hogy azonban a t. képviselőtársam kételyét el­oszlassam, bátor vagyok felolvasni azt az elnöki

Next

/
Thumbnails
Contents