Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-55
56 A nemzetgyűlés 55. ülése 1922. Kun Béla sem a sejtrendszerrel, sem a terror csapataival nem tud boldogulni. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Csak pusztuló és Ínségben levő osztályokat és népeket támadhat meg a forradalom láza és a forradalom szelleme és egy felforgatás ördögi munkáját csak akkor lehet sikerre vezetni, ha egy ilyen felforgatásnak megvannak a gazdasági és szociális előfeltételei. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A vagyonos osztályok és az állam részéről minden krajcár és minden millió, amelyet erre a célra fordítanak, hogy ezen saját hibájukon kívül keresetképtelenné vált és magukon segíteni nem tudó, tehát nem munkakerülő, hanem emberi életet kivánó és emberi életre jogosult, lényeken segítsenek, tulajdonképen biztosítási díj, melyet a társadalom és az állam saját békéjének, nyugalmának és fenmaradásának érdekében fizet. A második, amire rájöttem, hogy elsősorban a háború, azután az azt követő rettenetes idők és az igazságtalan béke az igazi okai a nyomornak. Ebben aztán megint nem lehet köztünk nézetkülönbség, mert Magyarország munkásnópe sem a falvakban, sem a városokban meg nem élhet a mostani határok és viszonyok között (TJgy van! TJgy van!) Az ínség tehát évrőlévre csak növekedni fog, mert itt egy életképtelen országot teremthetnek, amelynek nem kell egyéb, csak egyetlenegy rossz termés, és az orosz éhínséghez hasonló dolgok fognak bekövetkezni. Még az Isten kegyelme, hogy egy ilyen teljesen rossz termés nem következett reánk, de ha ránk következik, akkor Európa közepén tökéletes felfordulás lesz, és az orosz bolsevizmus dicsőségére emberhusmészárszékekhez fogunk eljutni, ha ezek a kegyetlen határok, ezek az erkölcstelen rendelkezések fenmaradnak, s pláne, ha még arra is merészkednek gondolni, hogy ettől a megnyomorított nemzettől anyagi jóvátételt is kérjenek. (Igaz! TJgy van!) Amikor a semleges külföldi embereket, köztük a velünk ellenséges viszonyba lévő államok polgárait, elviszem a nyomortanyákra, megdöbbennek ekkora nyomor láttára, mert sem Európában, sem Amerikában hasonló nyomor sehol sincs. De a legjobban megdöbbentek, amikor a vagonlakók közé vittem őket, amikor azt látták, hogy intelligens családok, tisztviselők, alkalmazottak, ezer és ezer számra laknak vagonokban kiűzetve saját földjükről, elszakítva apáik sírjától, földtulajdonuktól, házuktól, sokszor bútoruktól, kitépve őket régi családi kötelékükből és egyszerűen átdobva őket a határon. Itt élnek hónapok óta, van aki már másfél év óta, vagonokban. Nálam van pl. egy kúriai birói cimmel felruházott ítélőtáblai biró levele, aki Budapesten teljesít szolgálatot és vagonban lakik kilenc hónapja. Ez a biró milliók és százmilliók felett ítélkezik és aktáit éjnek idején olajlámpa mellett a nyugati pályaudvaron lévő vagonlakásában tanulmányozza. Uraim, a francia forradalom legborzalmasabb korszakára emlékeztető dolgok évi október hő 20-án, pénteken. ezek. Kultur szégyen és európai botrány, hogy ki'enc hónapon keresztül ilyen megtörténhetik, ami fel kell, hogy nyissa még ellenségeink szemét is. Tisztviselőinknek megszállott területekről való kiüIdőzésével a legembertelenebb dolgot követték el, amit csak elkövethettek. Itt van egy másik eset : A budapesti törvényszék egyik tanácselnöke szintén vagonlakó Méltóz-. tassanak elgondolni, hogy mik ennek a konzekvenciái. A vagonlakók között találunk magasrangu katonatiszteket, vasúti alkalmazottakat, vasúti tiszteket, mert nem teszek rangszerint köztük különbséget. Van köztük olyan, akit még a régebbi boldogabb időből ismertem; láttam eltorzult arcú, a cugtól elváltozott vonású gyermekeket, láttam olyanokat, akik a vagonélet miatt elzülöttek, és végül teljesen elhagyatottakat. Lehetetlen, hogy megengedjük, hogy a vagonlakók ezen a télen is ott maradjanak. Ilyen vagonlakók vannak még jelenleg a nyugati és keleti pályaudvaron, Rákoson, Pestszentlőrincen, a ferencvárosi és Józsefvárosi pályaudvaron, a déli vasúti pályaudvaron, a Császárfürdő melletti pályaudvaron, vidéken, a ceglédi, szolnoki, szajoli, hatvani, visegrádi és más közbeeső állomásokon. Nem vagyunk nemzet, ha a magyar társadalom nem igyekszik a maga önerejéből, hogy ezeket a családokat még a tél folyamán bármi útonmódon elhelyezze. Miért szenvednek ezek az emberek? Ezek azok, akik hivek maradtak ott, ahol nehéz volt a hűség Idehaza csonka Magyarországon sokkal könnyebb hazafinak lenni, mint ott börtönökön keresztül megőrizni a magyar tisztviselőnek, a magyar állampolgárnak hűségét. Kiállották a próbát, tönkre vannak téve családi exisztenciájukban, és most itt vannak. De mit látunk ? Azt, hogy aki akar, pénzért kaphat lakást, (ügy van! Úgy van!) Ezt leszögezni kívánom és mint látom, a Ház minden oldalán igazat adnak nekem. (Felkiáltások a jobboldalon : Szégyen !) Pikler Emil : Robbantsák fel a lakáshivatalt ! Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Pardon, azt nem a lakáshivatal csinálja, tessék vigyázni ! Pikler Emil : Hozzájárul. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Vigyázni kell arra, amit beszélnek. A bírákat nem engedem meggyanúsítani. (Helyeslés.) • Huszár Károly: Én a bírákat nem gyanúsított am és azt hiszem, a minister ur figyelmeztetése nem ide irányul. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Odairányul. Huszár Károly: Én is nagy súlyt fektetek arra, hogy minden szavamért, amelyet mondok, helyt tudjak állni. Nem a bíróságra gondoltam, de tény az, amit állítottam. Méltóztassék próbát tenni : ha a minister ur meg akar a dologról Győződni, ha parancsolja, három napon belül tíz lakást is lehet kapni megfelelő összegért,
