Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-55
50 A nemzetgyűlés 55. ülése 1922. csók a népjóléti minister részéről az összes hatóságoknak, hogy április végéig az összeírásokat az egész országban végre kell hajtani. És nem hajtották végre az összeírásokat, sok helyen még most is folyamatban vannak, egész egyszerűen azért, mert felrúgták az összeirási szisztémát, folyton megváltoztatva uj és uj pótlásokat kért épen a népjóléti ministerium és ezért annyira bonyolódottá vált az összeirás, hogy az összeiró-bizottságoknak ismét és ismét össze kellett ülniök és nem végezhették el még a felvételnek és az összeirásnak munkáját sem. Azt mondotta a népjóléti minister ur — valamennyien hallottuk — igaz, ő igen sok restanciát vett át, de ha a csontjai ropognak is annak a hivatalnak, ő meg fogja mutatni, hogy a legrövidebb idő alatt mindezeket a restanciákat elintézi. De hát nemcsak a restanciákat nem intézték el, erre az igazán erélyes nyilatkozatra, amelyet tőle hallottunk ... Vass József népjóléti és munkaügyi minister : De elintézték! El van intézve! Szakács Andor : ... de a felemelt segélyeket sem utalták ki. Nem intézték el, minister ur! A konkrét példák tömege van nálam, hogy évek óta hiába sürgetik a rokkantak, hiába sürgeti a község, hiába sürgeti a hadigondozó kirendeltség a népjóléti ministeriumot, hogy 1918—1919 óta esedékes rokkantjárulékokat, özvegyi tartásdíjakat kifizessen. Szeder Ferenc: Én is hiába járok! Szakács Andor : Nem intézték el a dolgokat. Vannak esetek, amikor magam személyesen közbenjártam. Itt van a község sürgetése; számokkal felszerelve minden adat. Egyáltalában nem válaszolnak rá, vagy ha válaszolnak, azt mondják : kiutalványoztatok, a tény pedig az, hogy a rokkantak még mindig nem kapják a járadékaikat. Itt van egy Pikó Sándor nevű rokkant esete ; csak példaképen mondom el. Ez az ember 100 %-os elmebetegnek lett nyilvánítva. Ez a család nem kapta meg járandóságait. En magam több izben érdeklődtem ebben a dologban, a község felirt, végre azt mondották a Hadigondozó Hivatalban : azért nem kaphatja meg, mert elmebeteg, egy elmebeteg hogyan kaphassa meg a saját pénzét, hiszen nem tud vele rendelkezni. Erre megállapodtunk abban, hogy küldjék a törvényes feleségének, Pikó Sándornénak és hogy ő tényleg abban a helyzetben van, hogy együttél az urával és a felette való gondnokságot elvállalja, községi tanúsítvánnyal fogja igazolni. Felküldöttük a községi tanúsítványt Mi lett a vége? Elutasították, azt mondván, hogy rendes birói eljárás utján helyeztesse először gondnokság alá az urát és azután fogják a feleségének a rokkantsági járadékot kifizetni. Kiss Menyhért: Ad Graecas Calendas! Szakács Andor: Egy birói eljárás hosszú ideig tart. Ennek az asszonynak öt vagy hat évi október hó 20-án, pénteken. élő gyermeke van. A múltkor elment a községházára panaszkodni, összetett kezekkel könyörgött, sírt, hogy adják neki a járandóságait, ne kívánják, hogy egy hosszadalmas törvényszéki eljárást folytattasson le. Az egyik nagyobbik gyerek a kisebbiket targoncán tolta a járdán a községházára. 80 koronára megbüntették azért, mert a járdán merte tolni a talicskát — a kormány szabályrendeletei értelmében. Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Arra legfeljebb szolgabírói rendelet van! Szakács Andor : Elég az hozzá, hogy előttem van nagy csomó ilyen eset, amelyeket hivatalos adatok alapján a saját községeimben irtam össze. Mondom, nemcsak hogy a felemelt segélyeket nem kapják, hanem a régit is nagyon számosan nem kapják meg és hiába rekriminálnak, nincs forum, amely panaszaikat elintézze. Vass József munkaügyi és népjóléti minister : De van! Szakács Andor : Az odavaló kirendeltség velem Írásban közölte, hogy ilyen és ilyen ügyekben, amelyeket ón is megsürgettem, megtette előterjesztéseit, nem rajta mult, hogy a rokkantak, özvegyek és árvák nem tudják megkapni járandóságaikat. Nagy zavart okozott a kormány még azáltal is, hogy időközben ezt az alaprendeletét, amelyet közben a nemzetgyűlés törvényesített, még mindenféle módositásokkal összezavarta. A kormány kiadott egy rendelkezést, amelyben kijelenti, hogy nemcsak azoknak adja meg ezeket a járandóságokat, akik 32.000 korona évi jövedelemnél kisebb jövedelemmel rendelkeznek, hanem megadja azoknak is, akiknek 48.000 koronáig megy a jövedelmük. Ez szintén ugyanolyan üres ígéret volt, mint a kormány tavalyi rendelete, mert ezt sem hajtották végre ; azok sem kaptak egy fillér felemelt járadékot sem. T. Nemzetgyűlés! Beszélünk konszolidációról, beszélünk a kormány tekintélyéről. Tessék megmondani mi ássa jobban alá a kormány tekintélyét, mint az, ha rendeleteket hoz, kijelenti, hogy április végéig a rendeletet életbe kell léptetni ; és ma október 20-ika van és még sincs a rendelet életbe léptetve. A kormány semmibe sem veszi a saját rendelkezéseit, nem érvényesiti azt. Nem is hisznek már a rokkantak, özvegyek és árvák. Kétségbeesetten járnak a községházakra. Itt van a tél; nemcsak hogy a felemelt segélyt nem kapják, hanem mondom, nagyon számosan a rendes segélyben sem részesülnek. Ezt a dolgot igy nem tartom elintézhetőnek. Ha a népjóléti ministerium nem bir feladatával megbirkózni, ha március 19-től október 20-ig egy ilyen primitiv dolgot nem tudott keresztülvinni, jelentse be saját csődjét és szüntesse meg működését. A száz és százezer nyomorékkal, nyomorult emberrel, özveggyel és árvával szemben igy eljárni egy országban, amely kereszténységet emleget, nem szabad és nem lehet.
