Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-55
á nemzetgyűlés 55. ülése 1922. Berki Gyula: Figyelmeztetek mindenkit arra, hogy ezek a falusi tömegek voltak azok, amelyek a forradalom idején és a kommün alatt, valamint a háborúban, vérben és verejtékben a legtöbbet áldoztak. Ez az egyetlen osztály, amelyre ennek az országnak a jövőjót mint szilárd bázisra lehet építeni, nem tűrhetjük tehát, hogy a drágaságnak és a nyomorúságnak minden szennyét erre az osztályra kenjék rá. Az a határozati javaslat, amelyet Farkas képviselőtársam előterjesztett, lehetséges, hogy foglal magában és foglal is magában megszívlelésre méltó dolgokat ; a kormány bizonyára — mint eddig is tette — vizsgálat tárgyává teszi az előterjesztett javaslatot és ami abban alkalmas arra, hogy megvalósítsa, azokat meg is fogja valósítani, de azokat az agrárellenes tendenciákat, amelyek ebben megnyilatkoznak, mi támogatni nem fogjuk. (Zaj.) Bocsánatot kérek, a földmives társadalom hozott áldozatot a háborúban. Méltóztassék visszaemlékezni azokra az adófizetésekre, amelyeket különféle szolgáltatások formájában a nemzeti védelem ügyének előbbrevitele érdekében hozott. (Folytonos zaj.) Méltóztassanak visszagondolni arra, hogy a kommün bukása után is a magyar agrártársadalom kötött és megrendszabályozott viszonyok között gazdálkodott. Ott az árak limitálva voltak. (Zaj.) A legigazságtalanabb vád s a legrosszabb feltevés az, hogy tisztán a búza ára befolyásolja az egyéb cikkek árát. Ez semmi egyéb, mint a városi társadalom haragját és elkeseredését elvezetni a falusi társadalomra. Esztergályos János: Ez a falu uszítása! Berki Gyula: A helyzet az — ezt nyíltan és őszintén megmondom — ... Rupert Rezső: Minden bűnötöket a falura való hivatkozással akarjátok menteni. (Zaj.) Berki Gyula : . .. hogy amikor a búza ára a kommün bukása után még csak 200—300 koronában volt limitálva, ezzel arányban nem álló emelkedéseket láttunk az ipari és kereskedelmi élet egész vonalán. (Ugy van! a jobbóldalon.) Reisinger Ferenc: Miért nem tettek ellene semmit? Akkor is kormányzó párt voltak! Berki Gyula : A kérdést tehát nemcsak ebből a szempontból kell megfogni. Végig mehetnék az egész vonalon, felolvashatnám az iparcikkek árstatisztikáját, felolvashatnám a mezőgazdaságban használatos cikkek árait, összehasonlítást tehetnék, s akkor a statisztika igazolná előbbi állításomat. Reisinger Ferenc: Miért nem szabályozták? (Zaj.) Kovács-Nagy Sándor: A külföldi iparcikkeket lehet szabályozni? (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Berki Gyula: A búza árával hozták kapcsolatba az egész dolgot egyfelől, másfelől pedig az export kérdésével hozták Összefüggésbe. évi október hó 20-án, pénteken. 35 Rassay Károly t. képviselőtársam szó szerint olyan megjegyzést tett, hogy a kormány gazdasági politikája bizonyos egyéneknek és személyeknek való üzlet, de nem áll a tömegek érdekében. Rassay Károly : Ezt nem mondtam, de ha tetszik, vállalom. (Zaj.) Berki Gyula : Ezt az állítást visszautasítom. Nem lehet itt nevek nélkül ilyen általános inszinuációval egy egész pártot és egy egész kormányzatot diszkreditálni. (Folytonos nagy zaj. Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni. Berki Gyula : Ennek az országnak ma feleslegei vannak. Yalutáris okokból a jövő szempontjából és az állami gépezet fentarthatása szempontjából a mi mezőgazdasági feleslegeinket el kell juttatnunk külföldre, mert ha nem juttatjuk el, ezzel végeredményében a szituációt csak pillanatnyilag fogjuk megjavítani, ellenben ez rengeteg közgazdasági kárral fog járni. (Zaj.) Egyébként is az az agrárellenes megnyilatkozás, amelynek ma itt tanúi voltunk, teljesen igazságtalan (Zaj.) és csak a tények nem ismerésén alapul, vagy pedig némi rosszakarat is nyilatkozik meg benne. A helyzet az, hogy itt van például a lisztkivitel kérdése; minden métermázsa liszt után 65 kg. búzát kell leadni az állam részére. Engedelmet kérek, ki hozza ezt az áldozatot? Hozza az agrár társadalom, (Ugy van! jobbfelől.) hozza az a falusi nép, amely mindig hű adófizetője, mindig áldozatkész munkása volt ennek az országnak. (Ugy van í jobbfelől. Felkiáltások a baloldalon : Hát a kereskedők? Zaj. Elnök csenget.) Ott van azután az állatkivitel kérdése. (Folytonos zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Berki Gyula : Az állatkivitel tekintetében a helyzet ugy áll, hogy minden kivitt állat után az elért ár 50%-át tartoznak a gazdák az állam részére leadni. Hát, bocsánatot kérek, micsoda ez, ha nem adózás? (Ugy van! jobbfelől.) Ez mind elvonása a gazdaközönség legális jövedelmének. (Ugy van! jobbfelől.) Ezt is figyelembe kellene venni és nemcsak mindent egyoldalulag a falu nyakába varrni. De megfordítom a dolgot s utalok arra, hogy a tavasz folyamán a sertéskivitel eltiltatott épen a t. túloldal kívánságára és sürgetésére. S mi következett be? Az, hogy a kis és nagy egzisztenciák ezrei mentek tönkre, mert elvesztegették a sertéseiket. (Ugy van ! jobbfelől.) Kováts-Nagy Sándor: Most nem hizlalnak! Berki Gyula: Ezzel tehát megakasztottuk az állatállomány fejlesztését, mert senki sem fog állatokat nevelni, ha az állatnevelés megfelelő jövedelmet nem biztosit. (Folytonos zaj. Elnök csenget.)
