Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-55
A nemzetgyűlés 55. ülése 1922. a pillanatig, amig a drágaság alapokát, a felettünk lebegő jóvátétel kérdését tisztázva nem látjuk. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Ezzel a politikával azt sohasem tisztázzuk !) Lehet más állásponttal népszerűséget aratni, lehet könnyelműen a nyomorúságból néptribuni pódiumra állani és demagógiát hirdetni, de az ország javát szolgálni nem lehet. (Ugy van! jobbfelől.) Hangsúlyoznom kell azt, hogy én abban a pillanatban, amikor Haller István igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ő nem bizik a pérzügyminister ur reményeiben, hogy t. i. majd a közeljövőben, amikor a kivitel emelkedik az őszi campagne-ban és amikor a földadó eredményei befolynak az ország kasszájába, csakugyan javul és enyhül a pénzügyi feszültség, én ebben a pillanatban nem tudom elnyomni magamban azt a kérdést, hogy akkor ki bizzék a magyar pénz talpraállásában, a magyar kormány pénzügyi programmja eredményeiben, a magyar hitelképességben, ha a keresztény ellenzék soraiból is azt mondják, hogy ez a progcamm hitelevesztett. Horváth Zoltán : Ne engedjék ki a lisztet az országból ! Zsitvay Tibor: Én azt tartom, hogy ennek az országnak, az ország hitelének nem használunk, de ártunk akkor, ha idehozzuk azokat a kérdéseket, amelyeket nem lehet pártállás szempontjából tárgyalni, hanem egyedül és kizárólag a leglelkiismeretesebben felfogott szakszem pont bók Épen ebből a célból küldötte ki a nemzetgyűlés a drágasági bizottságot. Meskó Zoltán : Azóta sokkal drágább minden ! (Egy hang a jobboldalon : Nem mentek el !) Zsitvay Tibor : Nem mondom, hogy a drágasági bizottság csodákat tett, de konstatálom azt, hogy akik az ellenzék igen t. tagjai közül a drágasági bizottság tanácskozásain részt vettek, ott sem tudtak olyan javaslatot előterjeszteni, amely a kérdéseket megoldotta volna. Rassay Károly : Dehogy nem ! De nem fogadták el ! Ott volt a lakásrendelet, a legelső Î Zsitvay Tibor: Ha pedig azt méltóztatnak mondani, hogy voltak egyes kérdések, amelyekben az ellenzék is hozzájárult azok szerencsés megoldásához, ezt készséggel elismerem, de ugyanakkor az, hogy csak egyes kérdésekben tudtunk eredményt elérni, épen az én álláspontomat igazolja. Azt is hallottuk, hogy a mai helyzet nagyon hasonlatos az 1918 októberi állapotokhoz. Megerősitem, hogy én is látok hasonlatosságokat. A forradalmak előtt sokan voltak az országban olyanok, akik a gazdasági liberalizmus korcshajtásaiként hihetetlen vagyonokot ragadtak magukhoz és amikor az országban dúlt és fejlődött az a gondolat, hogy ezt a gazdasági aránytalanságot, a magyar vér és verejték kihasználását valahogy ki kell majd egyenliteni ; akkor igenis elterelték a figyelmet azok a bizonyos forradalmárok ettől a gazdasági igazságszerzéstől és belekergették az országot inkább a forradalomba. (Ugy van/ jobbfelől.) Most is ez a helyzet, most NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — V, KÖTET. évi október hó 20-án, pénteken. 25 is ugy áll a helyzet, hogy azok, akik igen nagy felelősséget viselnek a drágaság fokozásában, azok igenis a kormányra és másokra akarják terelni a felelősséget (Ugy van I Ugy van ! a jobboldalon. Zaj.) és saját felelősségüket el akarják vonni a figyelem központjából. T. Nemzetgyűlés ! Azt kérdezem, hogy vájjon nálunk a helyzetet azok mérgesitik-e el, akik azt hirdetik, hogy igenis, ha kínlódnia, szenvednie kell is ennek a nemzedéknek, de épen ezzel váltja meg jogát, hogy a ma nyomorúságából az egészen bizonyosan elkövetkező nyugalmas holnapokat, a jövő boldogulását elérje, avagy azok, akik állandóan izgatják, elkedvetlenítik, keserűségbe kergetik a nemzetet ? (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Kik ? Hol ?) Alak megcsinálják azt, hogy amikor minden darab szenünkre szükségünk van, sztrájkokat rendeznek, (Ugy van 1 Ugy van ! a jobboldalon.) hogy az a bizonyos katasztrófa, amelyet a ministerelnök ur múltkor emiitett, annál nagyobb bizonyossággal bekövetkezhessek. Erre csak azt mondhatom, hogy akiknek a cselekedetei és szavai ilyen nagy ellentétben vannak, azok nincsenek abban az erkölcsi jogosultsággal megalapozott pozícióban, hogy ilyen súlyos kritikát és ilyen súlyos vádakat vágjanak az ország kormányzatához, ahhoz a kormányzathoz, amelynél súlyosabb helyzetben még soha nem vezetett országot semmiféle kormány. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Önök vádaskodnak !) A nemzetgyűlés szélsőbaloldalán emiitették azt, hogy a nagybirtokok, szóval az agrárérdekeltségek adják a tempóját a drágaságnak. Elismerem teljes örömmel, készséggel és lojalitással azt, hogy Farkas képviselő ur végre egyszer koncedálta, hogy a birtokosok túlnyomó része, a kisbirtokosság már nem tartotta kezében a búzát akkor, amikor annak az árát mások felhajtották. (Ugy van! Ugy van!) Épen ezért rá kell mutatnom arra, hogy rut játék a szavakkal az, ha az országfent ártó elemre, a kisgazdatársadalomra akarja valaki hárítani a drágaságéit a felelősséget. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Senki sem bántja őket !) Szabó István (sokoróf átkai) : Azok mezítláb járnak ! (Nagy zaj.) Rupert Rezsff: Ez a demagógia! A kisgazdának nincs eladni valója ! Esztergályos János : Kecskeméti rabulisztika ! (Zaj.) Zsitvay Tibor : T. képviselőtársaim, ha elolvassuk azokat a beszédeket, amelyekét az indemnitás vitája során vagy a földadóreform tárgyalása alkalmával mondottak arról az oldalról, akkor egyes képviselők felszólalásában megtaláljuk ezt az állítást. (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Epen ezért konstatálom örömmel, hogy ebben a teldntetben megváltozott az álláspontjuk. (Zaj.) Rupert ReZSŐ: Mindig azt mondtuk, hogy a\ kisgazdának nincs eladni valója! Zsitvay Tibor: Csak arra akarok rámutatni, hogy ha összehasonlítjuk az árak haladását, akkor látjuk, hogy ebben nem az agrártermékek árai . .. 4
