Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-61

A nemzetgyűlés 61. ülése 1922. javaslatával egynémely igazságtalanságot óhajtott jóvátenni, amelyek az állami tisztviselőkkei szemben bizonyos erkölcsi és anyagi hátrányt jelenthetnek a vármegyei alkalmazottakra nézve. Nagyon örülök annak, hogy ezt a rendezést nem tekinti véglegesnek, hanem a kérdést a közigazgatási reform keretében óhajtja megoldani, mert szerintem is nem a státusrendezés a fontos, hanem a fizetésrendezés. Csakhogy nálunk a fizetés mindig a státusrendezés szerint igazodott és nem a munkakör után, amelyet az egyes tisztviselők betöltenek. Különösen áll ez a megyei orvosokra nézve, akiknek a munkaköre folytonosan szélesbedvén, a kötelességek nehezebb része rakódott le a vállaikra anélkül, hogy ezáltal anyagi helyzetük javult volna. Azokat, amiket Ehn Kálmán igen t. képviselőtársam az általános vita kapcsán elmondott, nemcsak, hogy minden tekintetben aláírom, hanem alá is húzom. Ha tehát az igen t. belügyminister ur elismeri, hogy a vármegyei orvosok, különösen a járásorvosok emberfeletti munkát végeztek nemcsak a békében, hanem a háborúban is, különösen akkor, amikor az egyes községi- és körorvosok köreit ellátták és e mellett hivatalos munkakörüket is minden tekintetben megfelelően és kiválóan betöltötték, szerintem bizonyos sérelmet jelent az, hogy a vármegyei orvosok és közöttük különösen a járásorvosok a legalacsonyabb fizetési osztályban kezdik működésüket a vármegyénél; különösen akkor tartom ezt sérelmesnek, ha számbaveszszük azt, hogy ezek közül nagyon sok már ugy községi, mint körorvosi működést fejtett ki. Nem helytálló sokaknak érvelése, hogy a vármegyei tiszti főorvosok és vármegyei tiszti járásorvosok privát praxist is folytathatnak. Csak egy konkrét esetet veszek, Pest vármegye tiszti főorvosának helyzetét, akinek ebben a hatalmas nagy vármegyében körülbelül kétszáz gyógyszertárt kellene a hivatali előírás szerint évenként legalább két izben megvizsgálni, akkor azt hiszem, nem maradna neki elég ideje arra, ha ennek a kötelességének minden tekintetben meg akar felelni, hogy a központi egészségügyi igazgatást pontosan irányithassa, nem beszélve arról, hogy privát praxisra egyáltalában sem ideje, sem módja nem jutna. Különösen sérelmesnek tartom ezt, — ezért hoztam fel ezt a konkrét esetet —• mert Pest vármegye tiszti főorvosa talán egyike a legfiatalabb tiszti főorvosoknak az ország területén, igy tehát feltétlenül a VII. fizetési osztály legalacsonyabb fokozatába fog kerülni és bizony hatalmas időt fog elvárhatni, mig magasabb fizetési osztályba kerülhet. De én belátom, hogy a tisztiorvosokat is bizonyos mértékben be kell sorozni a fizetési osztályokba, ebbe a Prokrustes-ágyba, amelybe bizonyos mértékben minden tisztviselőt be kell sorozni. En azonban attól félek, hogy ez azt fogja eredményezni, hogy nem fogunk kapni elég évi november hó 28-án, kedden. 219 kiválóan képzett orvost, akik a vármegyei közigazgatás élén a közegészségügyet elláthatnák. Pedig szerintem a közigazgatásnak legfőbb érdeke az, hogy elsőrendűen képzett, lelkiismeretes, kiváló tudású orvosokat kapjunk, akik az orvosi tudománynak mai tapasztalatait minden tekintetben alkalmazzák.ugy az ország, mint a vármegye közegészségügye érdekében. Legyen ezeknek elég erélyük, legyen tudásuk, legyen szakértelmük ahhoz, hogy ha kell végre is tudják hajtani ezeket a rendelkezéseket. Ehn Kálmán igen t. képviselőtársamnak azt az indítványát, amely azt célozza, hogy a vármegyei tiszti főorvosok a VI. fizetési osztályba, a járási tiszti orvosok pedig a VII. és VIII. fizetési osztályba soroztassanak, a magam részéről is aláírom és helyesnek tartom és ezt az indítványt támogatom is. Miután azonban az igen t. belügyminister ur szavaiból azt vettem ki, hogy ezen státusrendezést nem tekinti végleges rendezésnek, hanem a közigazgatási reformmal kapcsolatosan óhajtja a vármegyei tisztviselőknek is véglegesen rendezni a fizetését és státusát, én a magam részéről nagyon szeretném, ha ennek a kérdésnek kapcsán a közegészségügyi közigazgatás is ebben a tekintetben végleges rendezést nyerne. Tudomásom szerint az igen t. belügyminister ur néhai elődje, Sándor János, 1918-ban egy törvényjavaslat keretében szándékozott ezt rendezni, amely törvényjavaslatot épen a forradalmi idők akadályozták meg, hogy 1918-ban az országgyűlés elé terjesztessék. Kiss Menyhért: 1914-ben! Csilléry András : De a törvényjavaslat 1918-ban készült el. Ezen törvényjavaslat keretében is ugy szándékoltatott a kérdés megoldása, hogy a vármegyei tiszti főorvosok az V., VI. és VIL fizetési osztályba soroztassanak, a járási orvosok pedig kivétel nélkül a VIII. fizetési osztályba. En tehát ennek következtében egy áthidaló javaslatot óhajtanék tenni, amely — azt hiszem, — az igen t. Nemzetgyűlésnek és az igen t. belügyminister urnák a gondolatával is bizonyos -mértékben analógiába fog kerülni, és amely, azt hiszem, bizonyos mértékben talán megnyugtató hatással lesz az orvosokra nézve is, hogy remélhetik, hogy a jövőben az előhaladásuk, illetőleg a jövőbeli státusrendezésük, a réginél előnyösebb lesz. Ennek kapcsán tehát azt a javaslatot vagyok bátor az igen t. Nemzetgyűlés elé terjeszteni, méltóztassék ahhoz hozzájárulni, hogy a 2. § 10. pontja, amely a tiszti főorvosi állások egyharmadát a VI. fizetési osztályba sorolja, másik kétharmadát pedig a VII. fizetési osztályba, akként módosittassék, hogy a tiszti főorvosi állások fele a VI., a másik fele pedig a VII. fizetési osztályba soroztatik. Ezzel legalább módot nyújthatnánk arra, hogy a fiatalabb megyei tiszti főorvosok előbbre kerülhessenek. 28*