Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-60

A nemzetgyűlés 60. ülése 1922. évi november hó 24-én, pénteken. 20Ô Elnök : Drozdy képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Rakovszky Iván beliigyminister: Î. Ház! Ezek után áttérek a törvényjavaslatok intézkedéseire, s mindenekelőtt bátor vagyok visszautasítani azt a vádat, amely nem annyira itt a nemzetgyűlésen, mint a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületében hangzott el, hogy t. i. a kormány a legnagyobb ridegséggel kezeli ezt a kérdést, . . . Nagy Ernő: ügy látszik! Rakovszky Iván beliigyminister : . .. hogy a vármegyei és a városi tisztviselőket az állami tisztviselőkhöz képest teljes igazságtalansággal osztotta be az egyes tisztviselői kategóriákba. Propper Sándor: Meg merték mondani? Rakovszky Iván beliigyminister : T. Nemzetgyűlés ! En abszolúte nem vagyok hajlandó vállalni a ridegség vádját. Már magában véve az a tény, hogy hivatali elődöm szükségesnek látta, hogy ezt az anyagot elővegye és azzal foglalkozzék, épenséggel nem minősithető ridegségnek. Rassay Károly: Csak taktikának. Rakovszky Iván beliigyminister: Ellenben teljesen igazságtalannak és illogikusnak találom azt az eljárást, hogy akkor, amikor ezeknek a státusrendezési kérdéseknek rendeleti utón való életbeléptetését az érdekeltek a legnagyobb örömmel és hálával fogadták, akkor, amikor ezt a tulajdonképen csak szükségrendelet utján, a szó szoros értelmében véve, a törvények ellenére életbelóptette a kormány akkor, amikor a törvónyesités időpontja elérkezik, egyszerre uj alkalmat látnak abban, hogy további óhajtásokkal lépjenek elő. A kormány megteszi ezt, és ezt a részletes vita folyamán majd méltóztatnak látni, hogy ezeket az uj óhajtásokat is a legnagyobb jóindulattal kezeli, és amint az ország anyagi helyzete megengedi, azokat teljesiti is, teljesen indokolatlan tehát, hogy ezt az alkalmat felfedezvén, a kormányt ridegséggel, kegyetlenséggel vádolják azért, mert az ország mai anyagi helyzetében nem mehet tovább annál, mint amennyire elment.^ T. Nemzetgyűlés ! Én magam is a közigazgatási tisztviselői karból kerültem ide. A magam részéről sokkal közelebb érzem magamhoz az országnak ezt a legértékesebb középosztályát, a köztisztviselői kart, hogysem ne törekednénk minden eszközzel arra, hogy a lehető legnagyobb mértékben segitsünk rajtuk. De nem is beszélve arról t. Nemzetgyűlés, amit már az előbb emliteni bátor voltam, hogy t. i. fizetésrendezéseket csináljunk, és ne státusrendezéseket, mindenkinek tudnia kell, hogy végeredményben nekünk is megvannak azok a határaink és korlátaink, amelyeknél a legjobb akaratnak is meg kell állnia, s amelyekbe a legjobb akarat is beleütközik. Ezek között első az ország financiális helyzete, (Felkiáltások a ssélsöbaloldalon ; Amit nem ismerünk!) és a második az a bizonyos arány, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — V. KÖTET. amit épen el akarunk érni, hogy a közigazgatási helyi tisztviselők az állami tisztviselőkkei egyforma státusviszonyok közé kerüljenek. 8 én épen ezért állíttattam össze egészen pontos statisztikát arról, hogy a jelenlegi státusrendezés előtt és után milyen volt a helyzet az állami és vármegyei tisztviselők státusa között, hogy ezt a kérdést közelebbről megvizsgálhassam ; és az igy nyert adatok alapján megállapítottam azt, hogy igenis, ez a státusrendezés az állami tisztviselőkkel szemben a vármegyei és városi tisztviselők javára ütött ki. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Két kategóriába osztom a tisztviselői állásokat. Magasabb kategóriának veszem az V., VI. és VII. fizetési osztályt, ezzel szemben a többi fizetési osztályokat, mint alacsonyabbakat külön kategóriának számítom. A státusrendezés előtt a vármegyei törvényhatósági tisztviselőknél a jogi szakból a három magasabb fizetési osztályban volt 30%, az alacsonyabb fizetési osztályokban 70%. Szórólszóra ugyanez az arány állott fenn az állami helyi tisztviselőkre nézve — mert hiszen hangsúlyoznom kell, hogy a statisztikát az állami helyi tisztviselőkre nézve csináltattam meg, mivel a ministerialis tisztviselők, az államtitkárok és azok, akik magasabb hatáskört töltenek be, nem eshetnek ugyanilyen megítélés alá — mondom, a státusrendezés előtt ugy a vármegyei mint az állami helyi tisztviselők a magasabb és alacsonyabb tisztviselői osztályok között 30— 70% arányban oszlottak meg. Most a státusrendezés után a jogvégzett vármegyei törvényhatósági tisztviselőknek 48%-a jut ezekbe a .magasabb fizetési osztályokba, az alacsonyabbakba pedig 52%. Ezzel szemben jelenleg, az Esterházy—Károlyi és a többi statusrendezések után, az állami helyi tisztviselőknek csak 35%-a van a magasabb fizetési osztályokban és 65%-a az alacsonyabbakban. Tehát addig, míg a vármegyei tisztviselőknél az arány 48 az 52höz, az állami tisztviselőknél 35 a 65-höz, amiből világos, hogy a vármegyei tisztviselőkre nézve ez a státusrendezés előnyösebb, mint az állami tisztviselőkre nézve időközben beállott különböző státustendezések. Az érettségit végzett tisztviselőkre vonatkozólag ugyanez a helyzet. A státusrendezés előtt az érettségit végzett vármegyei törvényhatósági tisztviselők 100%-a az alacsonyabb fizetési osztályokban volt, ezzel szemben az állami helyi tisztviselőknek körülbelül 8%-a magasabb fizetési osztályokba tartozott, tehát az érettségit tett államtisztviselők előnyben voltak az ugyanilyen kvalifikációval biró törvényhatósági tisztviselőkkel szemben. A státusrendezés után az érettségit végzett vármegyei törvényhatósági tisztviselők 28%-a került a magasabb fizetési osztályokba, 72%-a maradt az alacsonyabbakban, amivel szemben az állami helyi tisztviselőknek csak 25%-a van ma is magasabb fizetési osztá27