Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-60

À nemzetgyűlés 60. ülése 1922. évi november hő 24-én, pénteken. 207 a ministerium és ne csak a törvényelőkészitő apparátus, hanem a törvényhozó apparátus is alaposan és sürgősen végezzen ezekkel. (Altalános helyeslés.) Nagy Ernő : A jegyzők ügyét is méltóztassék rendezni! Rakovszky Iván belügyminister : Az a községi közigazgatás kérdésében benfogialtatik. T. Nemzetgyűlés ! Ezeknek a most tárgyalás alatt álló javaslatoknak megítélésénél az egész vita egy alapvető hibából indult ki. T. i. mindig ugy fogták fel a javaslatokat, mintha itt valami uj reformról, a közigazgatási tisztviselők státusrendezésének egy általam kigondolt uj rendszeréről lenne szó; holott a felszólaló képviselő urak maguk is elárulták azt, hogy tisztában vannak vele, hogy iit csupán egy rendeletileg létrehozott státusrendezós utólagos törvényesitését célozom. Strausz István igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ő azért nem járul hozzá ezekhez a törvényjavaslatokhoz, mert hivatali elődöm szükségrendelet segélyével ezt a státusrendezést már életre hivta, tehát nekünk csak egy jelentést kellett volna tennünk a nemzetgyűléshez ; és mi azért adtunk be törvényjavaslatot, hogy annak elfogadásával a politikai felelősség alól szabaduljunk. Elismerem, hogy ez a státusrendezés kvázi szükségrendelettel lett életbeléptetve, de nem tudom megérteni azt a logikát, hogy mikor mi ezeket a törvényjavaslatokat benyújtjuk, a politikai felelősség alól akarunk szabadulni, mert hiszen egy egyszerű jelentés sokkal kényelmesebb lett volna, mert a részletek és a paragrafusok hosszú mondatai és vesszői nem foglaltatnak bele. Ha ezt nyújtjuk be, erről egy általános vita fejlődött volna ki, s igenis a politikai felelősségnek fokozottabb mértékben való vállalása az, ha mi idehozzuk az egész anyagot az első betűtől az utolsó betűig, s a törvényhozás kritikáját kérjük erről az anyagról, sőt nem helyezkedünk arra az álláspontra sem, hogy szükségrendeletről lévén szó, módosításokba bele sem mehet a törvényhozás, hanem ezen törvényjavaslatok idehozásával módot nyújtunk arra, hogy amennyiben a törvényhozás a szükségrendeletben valamit helytelennek talál, azon ezen törvényjaslatok keretében változtasson. Egy másik szomorú tünetet is látok e vita folyamán. Az összes felszólalt képviselő urak — végeredményben ők rendesen szószólói bizonyos érdekköröknek — elsősorban azonban maguk az érdekelt tisztviselők különböző szervezeteikben, de egyenkint is az én nézetem szerint egészen hamisan fogják fel a tisztviselői kar karrierjét. Ez az egész anyag a közvéleményben ugy tárgyaltatik, mintha egy köztisztviselő karrierje tisztára abból állna, hogy ő egyik fizetési osztályból feljebb menjen a következő fizetési osztályba, sőt, amint itt a vita folyamán sokan mondották, — nem tudom igazsággal-e vagy nem — egyes tisztviselői kategóriáknál a kérdés lényege az, hogy méltóságos urak lesznek-e belőlük vagy nem. (Mozgás a baloldalon.) Az én igénytelen nézetem szerint egy tisztviselői karrier abban áll, hogy a tisztviselő idővel és bizonyos érdemek megszerzése után munkakörben és hatáskörben emelkedjék. A tisztviselői karrier lényege az, hogy az a tisztviselő mindig tekintélyesebb, nem állásokhoz és fizetési osztályokhoz, de hatáskörökhöz jusson, s a hatáskörökben való ezzel az emelkedéssel jár azután természetesen együtt a fizetési osztályokban, az anyagiakban való emelkedés is. Rassay Károly : így ott vagyunk, ahol voltunk ! Rakovszky Iván belügyminister: Mai közigazgatási rendszerünk szempontjából épen itt küzdünk nehézségekkel, s azért nem lehet a mai autonómia szerint megosztott státus mellett teljesen kielégítő státusrendezést csinálni, mert nem állnak rendelkezésünkre megfelelő magas hatáskörök. Bocsánatot kérek, addig, amíg egy vármegyén belül nagyobb hatáskört, mint az alispánit, valakinek nem adhatok, addig, míg egy árvaszék személyzetén belül annak az ott elhelyezkedett tisztviselőnek nagyobb hatáskört, mint legfeljebb az árvaszéki elnöki hatáskört nem adhatok, addig teljes lehetetlenség, hogy ezeknek a tisztviselőknek megadjam a legmagasabb fizetési osztályt. Hegymegi-Kiss Pál: Nem is kértük! Rakovszky Iván belügyminister: Ha a közigazgatási tisztviselők bizonyos aránytalanságot látnak az ő státusuk és az állami tisztviselők státusa között, ez következménye annak, hogy az állami tisztviselők a legmagasabb hatáskörökig, és ennek következtében a legmagasabb fizetési osztályokig emelkedhetnek. Addig azonban, amíg közigazgatásunk mai rendszere mellett a vármegyei tisztviselők csak bizonyos hatásköröket érhetnek el, kénytelen vagyok én, és kénytelen mindenki más, aki ilyen státusrendezést akar végrehajtani, ezen hatáskörök keretében megmaradni a fizetési osztályok megállapításánál. Rassay Károly : De a központban vannak referensek. Rakovszky Iván belügyminister : A magam részéről a közigazgatási reform kapcsán, de meg általában is a mi közigazgatásunk kérdésének megoldása terén ezért vagyok a kinevezési rendszer mellett elsősorban, mert igenis azt állitom, hogy annak a tisztviselőnek, aki a maga munkáját, a maga életét a közigazgatás szolgálatába állítja, igénye van arra, hogy megfelelő érdemek szerzése esetén, megfelelő szakképzettség és szorgalom mellett igenis feljuthasson a legmagasabb fizetési osztályba, s ha arra rászolgál, a legmagasabb hatásköröket tölthesse be. Amig ezt közigazgatásunkban egyik vagy másik módon megvaiósitani nem tudjuk, addig nézetem szerint soha teljesen jó közigazgatásunk nem lesz. (Mozgás.)