Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-60

'vi november hő 24-én, pénteken. 200 r A nemzetgyűlés 60. ülése J922. \ Sziíágyi Lajos : Ugy, mint Bihar vármegyé­ben, ahol botrányos visszaélések történtek a jelö­lésnél ! (Zaj jóbbfelől.) Főispáni hatalmi szóval elütnek évtizedes múlttal biró kitűnő tisztviselő­ket ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő ur ! Szilágyi Lajos : S ha panaszt tesz az ember, a belügyminist er ur egyáltalában nem törődik az üggyel ! (Zaj jóbbfelől.) Rakovszky Iván belügyminister : Nem ér­demli meg a képviselő ur azt a gondot, amit csi­náltam magamnak ez ügyből kifolyólag. Ha a képviselő ur azt mondja, hogy én nem törődtem az üggyel, akkor tudva valótlant mond ! Ne tessék ilyen jogosulatlan vádaskodással előállani. Szilágyi Lajos : De eredmény nincs ! (Zaj. Elnök csenget.) Azt várjuk Î Az alispán ma is helyén van ! Elnök (csenget) : Kérem Szilágyi képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Reisinger Ferenc : De van az elütésnek más módja is. Megtörtént az, hogy az egyik pályázó, akinek köztudomás szerint minden képesitése megvan erre az állásra, s aki meglehetősen rokon­szenves egyéniség is, legjobb barátaitól azt az információt kapta, hogy tanácsosabb, ha meg­kíméli őket attól a kellemetlen eseménytől, hogy nyilatkozniuk kelljen, s miután a politikai befo­lyás ebben a törvényhatósági bizottságban ilyen nagymérvben érvényesülhetett, előállott az a hely­zet, t. Halász képviselő ur, hogy a pályázók ön­ként visszaléptek. Peidl Gyula : Barátságos felszólítás, tőrrel és revolverrel ! Pikler Emil : Ez a közismert szelid nyomás ! Szilágyi Lajos : Soha még a vármegyék életé­ben nem voltak olyan visszaélések a jelöléseknél, mint most ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Mél­tóztassék ezektől a megjegyzésektől tartózkodni. Reisinger Ferenc : Nem akarok véleményt mondani arról, hogy az igy megválasztandó pol­gármester személye talán nem volna alkalmas, mert én hiszem és remélem, hogy meg fog tudni felelni kötelességének és azoknak az előirt fel­adatoknak, amelyek mint polgármesterre reá há­ramolnak, hiszen személyesen ismerem a mostani egyedüli jelöltet és ugy tudom róla, bir azokkal a közigazgatási képességekkel, amelyekre szükség van, de mégis kénytelen vagyok tiltakozni egy olyan rendszer kifejlesztése ellen, amely mellett a polgárságnak, a város lakosságának szabad meg­nyilatkozását felülről jövő terrorral lehetetlenné teszik. (Zaj jóbbfelől.) Rupert Rezső: Angol példára! Rothenstein Mór : Ez az önkormányzat ! (Zaj.) Nagy Ernő : Minden tisztességes embernek össze kellene fognia az ország megmentésére. Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne zavar­ják folytonos közbeszólásaikkal a szónokot. En­gedjék meg, hogy elmondhassa beszédét. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak. Reisinger Ferenc : Ezeknek a javaslatoknak tárgyalásánál csaknem minden felszólalótól hal­lottuk a képzettség szükségességének kiemelését, kvázi ugy állították be a dolgot, mintha a felszó­lalók valamennyien azt hinnék, hogy egyedül a képzettség az, ami mindenre predesztinálja az embereket. Ezzel a felfogással szemben nekem az a nézetem, hogy a képzettség képesség nélkül semmi, ellenben a képesség magában is valami és akkor igazán valami, ha a kettő párosul. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Én nem akarom lebecsülni a képzettsé­get, a képesítést, de azt tartom, hogy egy komoly demokratikus államban a képzettség csak arra való, hogy a képességeket kifejlessze, nem pedig arra, hogy sorompóként állitt assék fel különböző hivatalok ajtajába, miáltal az igazi képességek azoktól a hivatali állásoktól elüttessenek. A képzettség forszirozásában Magyarországon annyira mennek, hogy ma már teljesen szabályta­lanul és törvénytelenül is alkalmazzák és kívánják a képzettséget. Példaképen felEmiltem, hogy a ható­sági munkaközvetítőről szóló szabályzat nem ír elő képzettséget s ennek ellenére Andor Endre minis­teri tanácsos ur, a Munkaközvetítő Hivatal igaz­gatója, a miskolci hatósági munkaközvetítő főnöki állásának betöltését négy középiskolához kötötte s ennek a képzettségnek megkivánása által ebben az esetben elütött az állás elnyerésétől egy képességet, akire nézve pedig már a városi tanács is megállapo­dott a munkaköz vetítő választmányával, vagyis, akit a városi tanács is alkalmasnak és jónak talált ezen állás betöltésére. Propper Sándor : Félt az igazgató ur, hogy munkásember kerül oda. Reisinger Ferenc : Én a magam részéről csak kisebb hibának tartanám a képzettség túlságos for­szirozását, ha e mögött nem látnék egy olyan kér­dést, amely végeredményben a főkérdésre is igen erős kihatással van. A képzettség forszirozásával, annak erőszakkal való előráncigálásával az .alulról jövő, tehát a demokráciát, különösen pedig a szo­ciáldemokráciát képviselő egyéneknek mindenün­nen való kiszorítását célozzák. Ezért és egyéb or­szágos érdekből is én inkább a képességek érvénye­sülése mellett foglalok állást, ami az országra nézve felbecsülhetetlen hasznot jelentene és ellene vagyok a képzettség túlhajtott forszirozásának. Álláspon­tom az, hogy közigazgatásunk csak akkor lesz iga­zán jó, ha abban a képzettség nélküli képességek is minél nagyobb számban részt vehetnek. Az előttünk fekvő javaslatnak vannak olyan hibái is, amelyekről itt már többen szóltak. El­mondta több képviselőtársam, hogy egész kate­góriák maradtak ki a javadalmazás megjavításá­ból, a fizetési osztályokba való sorozásnál mosto­hán kezeltek bizonyos tisztviselői rétegeket. Én ezt a sorozatot kiegészítem. Azzal a felfogással szemben, hogy a városi főorvosnak azért nem szükséges bejutni a VI. fizetési osztályba, mert magánpraxist folytat, , ,

Next

/
Thumbnails
Contents