Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-60

A nemzetgyűlés 60. ülése 1922. évi november hó 24-én, pénteken. 195 ülnök, mint árvaszéki jegyző talán már évtizedekig is szolgál, akkor bizonyára sérelmesnek kell tekinteni a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, hogy az ő szolgálati idejét figyelembe nem veszi, hanem kénytelen megmaradni a VIII.ban, jobb esetben a YII.-ben, a VI. fizetési osztályt azonban sohasem éri el. Sérelmes a törvényjavaslatnak az a része is, mely az árvaszéki elnököt csupán a VI. fizetési osztályba sorozza be. Az árvaszéki elnök egy vármegye árvaügyeinek élén áll. Az az árvaszéki elnök nem alárendeltje az alispánnak. Eddigi felfogásunk szerint az árvaszéki elnök mindenkor egyenrangú személy volt hivatalos tekintetben az alispánnal. Most mégis az történt, hogy az elnököket a VI. fizetési osztályba sorozzák. Méltánytalan ez ugyanakkor, amikor azt látjuk, hogy az egyetemi végzettséggel birok a közszolgálat minden ágában elérik az V. fizetési osztályt is ; amikor azt látjuk, hogy a javaslat szerint eléri azt a közigazgatásnál az alispán, a pénzügyigazgató, a főjegyző, csak épen az árvaszéki elnök nem éri el. O nem is mehet felébb, még ha más útra akar térni akkor sem, mert neki nincs felebbviteli hatósága, mint mondjuk a biróságnak, ő tehát nem juthat tovább a VI. fizetési osztálynál, amelyben azután megreked. A főjegyzői állás is a VI. fizetési osztályban van, de előtte még mindenkor nyitva áll az alispáni állás, mehet tehát az V. fizetési osztályba, csupán az árvaszéki elnök nem juthat el oda, jóllehet egy olyan szervezet élén áll, mely szervezet majdnem azonos ma a biróság szervezetével, ahol nemcsak az V., hanem a legmagasabb fizetési osztály is nyitva van a birák előtt. Az a kérelmem volna tehát a t. belügyminister úrhoz, hogy mindezeket méltányolva méltóztassék elfogadni azt a javaslatomat, melyet a részletes vita során leszek bátor megtenni, hogy az árvaszéki elnökök egyrésze az V. fizetési osztályba soroztassék. Nagyon sérelmes a javaslatnak az árvaszéki ülnökökre vonatkozó része. Mint már az előbb felhoztam, a javaslat sérelmes rájuk nézve a szolgálati idő tekintetében. Az árvaszéki ülnöki állás ugyanis nem kezdő állás, hanem folytatása az árvaszéki jegyzői vagy fogalmazói állásnak, avagy ezen javaslat szerint az aljegyzői állásnak. Annak a szerencsétlen embernek, aki arra szánja magát, hogy az árvaszékhez megy, végig kell futnia a XI. fizetési osztálytól az összes fizetési osztályokat, X-iket, IX-iket, VlII-ikat és ismételten a VlII-ikat, — hogy ez miért van igy, azt nem tudom — aztán a Vll.-iket és ha megéri, a VI-ikat. Ez a rendkivüli sérelem csak akként volna orvosolható, ha az árvaszéki ülnöki állások a VII-ik és a Vl-ik fizetési osztályba Boroztatnának. A VIII-ik fizetési osztályt úgyis eltölti mint aljegyző az árvaszéki szolgálatban. Eltölti, mert a VIII-ik fizetési osztályba kerül és abból jut az árvaszéki ülnöki állásba, mert a X-ik vagy a IX-ik fizetési osztályból nem választják meg egyszerre feltétlenül árvaszéki ülnökké. Rakovszky Iván belügyminister: Ez ma a rendes eset. Rákóczi Ferenci Megtörténik, de esetleg nem választják meg. Javaslatom tehát az, hogy hagyassák ki ott a VIII. fizetési osztályba való sorozás annál inkább, mert a tradíció az volt mindenkor, hogy az árvaszéki ülnök egy rangban van a főszolgabirákkal, a másodfőjegyzővel, volt első aljegyzővel és most keresztül van törve az, amiről az 1904: XV te. és az 1912: LVII. te. ugy rendelkezett. Ezt most mind félrelökik és besorozzák őket a VIII. fizetési osztályba. Nemcsak anyagilag sérelmes ez a tisztviselőkre, hanem a tekintélyüket is rontja azoknak a tisztviselőknek, akiknek mindenesetre van olyan képesítésük, mint a másik tisztviselőnek, aki magasabb fizetési osztályba került. Sőt mondhatnám magasabb képesitésük van, mint a többi tisztviselőknek, mert ezek nemcsak jogtudományi, hanem rendesen államtudományi szakvizsgával is birnak. Mert amikor a közigazgatási pályára mennek, államtudományi vizsgával lépnek be oda, és ha rászánják magukat, hogy az árvaszéki útra térjenek, akkor a jogtudományi vizsgát is meg kell nekik szerezni. Ezek a tisztviselők tehát nagyobb képesítéssel rosszabb helyzetbe jutnak, mint a közigazgatási ágban maradt tisztviselők. Különösen szabad ezt nekem akkor felhoznom, amikor tudjuk, hogy ezek az árvaszéki tisztviselők mind kenyérkereső emberek, akik nem dekórumból mentek oda, nem azért, hogy reprezentáljanak, hanem, hogy különösen sokat dolgozzanak. Az árvaszéki tisztviselők azok, akik ott penészednek évtizedről évtizedre a hivatali szobában, akik előtt az aktahalmok tömege van állandóan, akik beleőszültek, beleroskadtak a munkájukba. Egész méltánytalan dolog tehát ezeket a tisztviselőket alacsonyabban osztályozni, alacsonyabb fizetési fokba sorozni, mint a velük különben egyenrangú más tisztviselőt. Felhozhatnám a javaslat sérelméül azt is, amit a belügyminister ur tegnapi közbeszólásával már szíves volt eliminálni, hogy a vármegyei aljegyzők 18 évi szolgálati idő betöltése után elérhetik a VII. fizetési osztályt és árvaszéki ülnökké történő megválasztásuk esetén visszaesnek a VIII. fizetési osztályba. Azonban, ha jól értettem, amit az igen t. belügyminister ur mondott, ezt már a bizottság el is tüntette, amit azonban nem látok, és az előadó űrtől sem halottam még. Ha ez igy maradna, amint most a javaslatban van, hogy ugyanabban a szolgálati ágban valaki az előrejutásával kisebb fizetési fokba esik vissza, ennél nagyobb abszurdumot még nem láttam. A vármegyei aljegyző 18 évi szolgálat után feljut a VII. fizetési osztályba és ha véletlenül megválasztják árvaszéki ülnöknek, akkor vissza kell, hogy essék a VIII. 35 *