Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-59

A nemzetgyűlés 59. ülése 1922. évi november hó 23-án, csütörtökön. 175 választották. Azt hiszem, ez korrekt, tisztességes eljárás. Nagy Ernő : Beöthy Pál idejében nálunk is volt ilyesmi. (Zaj.) Östör József: Méltóztatik ugyebár itt semmi másról, mint csak egy erkölcsi hozzájárulásról beszélni ? Én nem vagyok nagyon elragadtatva a magyar közigazgatástól — méltóztatott hallani — azonban mégis igazságot kell osztanom jobbra és balra. Azt is méltóztatott mondani, hogy a főszolgabíró Magyarországon ma nem más, mint postás. Méltóztassanak majd meghallgatni, hogy a főszolgabirák mit szólnak ehhez a minősítéshez, hogy postásnak nevezik őket. Ugy érti, ugyebár, t. képviselőtársam, hogy az ő ingerenciájuk jóformán arra szorítkozik, hogy amit felülről kapnak, lefelé továbbítják, amit pedig alulról kapnak, azt felfelé. Nagy Ernő: Igen. '. Östör József: Ismerek ilyen főszolgabírókat szintén, de méltóztassék elhinni, hogy minden törvénynek, rendeletnek, állásnak tartalmat az az ember ad, aki abban működik. Nagy Ernő: Ez ig Östör József: Mondhatom önnek, hogy ilyen minden tekintetben kiváló főszolgabírókat láttam, és pedig szerény sorsuakat, akik nem támadtak u. n. uri famíliából,.. . Reisinger Ferenc: Ezek a kivételek bályt igazolják ! Östör József: ...akik hivatásuk magaslatán állottak és akik mindenkor, minden körülmények között nem postások voltak, hanem valóban járásuk atyja és minden dologban az ő támogatója. (Ugy van! jobbfelől.) Nagy Ernő: Szabolcs megyében sem igy volt! Östör József : Ha Nagy Ernő tisztelt képviselőtársam szintén ilyen értelemben méltóztatott érteni, ez részemre megnyugvásul szolgál, mert akkor az idevonatkozó élesebb kifejezések, amelyek a vita hevében megtörténtek, szintén ilyen értelemben értendők. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Sokat beszélünk egy függetlenségről, az u. n. bírói függetlenségről. Hoszszu közpályámon azt tapasztaltam, hogy egy más függetlenségre is szükség van, amelyről különös módon megfeledkeztünk ; ez a közigazgatási függetlenség. (Ugy van! half elől.) Nagy Ernő : Ez kellene ! Östör József: De szinte elfelejtjük ezt. Csodálatos, hogy mióta a juridicumot a politicumtól 1871ben elválasztották, szinte mintha a birói karnak lenne kizárólagos privilégiuma az, hogy ilyen függetlenségre hivatkozhassak. Nem akarom ezt megtámadni, eszemágában sincs, ellenkezőleg, ebből épen azt akarom levonni, hogy ilyen függetlenségre bizonyos tekintetben egyebütt is szükség van. De ez alatt a függetlenség alatt ne méltóztassanak folytonosan csupán a kormánytól való függetlenséget érteni. Nem ! Más a közigazgatás és más a birói hatalom. Hogy a központi kormány fejének lefelé a közigazgatásra milyen ingerenciájának kell lennie. arról én itt nem akarok beszélni, hiszen ez az egyetemi tankönyvekre tartozik. Erről különböző felfogások vannak. Méltóztassék majd végignézni a különböző felekezeteket a francia közigazgatástól kezdve az angolig és majd akkor méltóztatik meglátni, hogy e tekintetben különböző felfogások lehetnek. De egy függetlenség van, amit a közigazgatási tisztviselők részére kívánok, és ez a közönségtől való függetlenség. (Ugy van! half elől.) Kiss Menyhért: A hatalomtól való függetlenség. Östör József: Az is. Ne méltóztassék azt hinni, t. képviselőt ársam, hogy csak erről az oldalról lehet az a főszolgabíró független. Láttam én olyan főszolgabírót, akinek a térdei remegtek, ha 50 ember volt előtte. (Zaj.) Nagy Ernő : Az nem főszolgabíró, bocsánatot kérek Î (Zaj.) Östör József: Függetleníteni kell azokat a foszolgabirákat is. E függetlenségnek egyik atributuma mindenesetre a megfelelő javadalmazás. Ezért Voltam bátor ennél a kérdésnél időzni, hogy a javadalmazást a közigazgatási állások részére hatékonyabban és nagyobb mérvben igényeljem és kérjem, mint amennyit ez a törvényjavaslat megvalósítani óhajt. Azért fogadom el ezt a törvényjavaslatot, mert valamit mégis nyújt, jobb, mint ami eddig volt. Nem lennék tehát következetes, ha a kevesebbre is azt nem mondanám, hogy elfogadom. De elfogadom azért is, mert én bízom a belügyminister urban, hogy azt az igéretét, amelyet idevonatkozólag tett és amelyre vonatkozólag különböző határozati javaslatok feküsznek itt a t. Ház előtt, be is fogja váltani. Kiss iVlenyhérí: Hát a közigazgatás reformja ? Östör József: A közigazgatási reformra most nem akarok rátérni, mert a közigazgatás reformjáról majd akkor fogok beszélni, ha itt fekszik a Ház előtt. Ne méltóztassék azt képzelni, t. Nemzetgyűlés, hogy én a közigazgatás megjavulását már egyedül e javaslattól vagy pedig a közigazgatási tisztviselők anyagi helyzetének jobbulásától várom. Szó sincs róla ; ez csak az egyik eszköz erre. A közigazgatási reformnak egyetlenegy panaceája van és ez a közigazgatási tisztviselői kar minőségének emelése. (Úgy van! baífelől.) Méltóztassék egy centralisztikus közigazgatást csinálni : ha a közigazgatási tisztviselői kar megmarad a maiminőségében, méltóztatnak majd látni, hogy az is rossz közigazgatás lesz. És méltóztassék egy autónomikus közigazgatást csinálni : ha a közigazgatási tisztviselői kart meghagyjuk mai minőségében, amellyel én nem vagyok megelégedve, noha magam is közéjük tartoztam egy időben, ez a közigazgatás is rossz lesz. Hogy miképen jutunk ehhez hozzá, nem tartozik e javaslat keretébe. Majd annak idején lesz módom ezzel eléggé foglalkozni. Mindenesetre felhívom a belügy minister ur figyelmét még egyetlen egy körülményre, arra t. i., hogy minél előbb méltóztassék keresztülvinni